Az energiaválság újabb áldozata a Vidra Csárda, a Győr vonzáskörzetében, festői környezetben található, remek halas ételeiről elhíresült étterem. A csárdát nekem is volt alkalmam többször meglátogatni, és bár az utóbbi években veszített fényéből, mégis bátran mondhatom: hatalmas veszteség ez a magyar éttermi szférának.

Épp a koronavírus-válság előtt nyitotta meg a nápolyi pizzériáját, hogy idehaza is népszerűsítse a nápolyi pizzát, amelynek maga is nagy rajongója. Noha azt nem szereti, ha egy gyenge minőségű pizzát is nápolyiként próbálnak eladni, alapvetően nyitott a szemlélete a pizzák világával kapcsolatban, szerinte ugyanis nehéz éles határokat húzni az eredetiség kérdésében. Tapasztalatai szerint a nápolyi pizzák iránt nő a kereslet idehaza, de sokan még mindig a megszokott, nápolyihoz nem illő alapanyagokat keresik. Jancsa Jánossal, a Donna Mamma és a Bamba Marha egyik alapítójával készítettünk interjút, amely során Jani azt is elárulta, hogy szerinte mi vár az éttermi szférára az energiaválság közepette, mik a jövőbeli tervei – és azt is elmondta, hogy mit gondol az ananászos pizzáról.

Hatósági, laboratóriumi és kedveltségi szempontból is mindenben megfeleltek a tokaji aszúk a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Szupermenta terméktesztjén. Az összehasonlító vizsgálatba 17, széles körben elérhető ötputtonyos, 2016-2018-as évjáratú aszúbor került be, melyek komplex vizsgálatát ezúttal is elvégezték a szakemberek - írja közleményében a szervezet. A teszten emellett "kedveltségi vizsgálatot" is végeztek, és azt is elárulták, szerintük melyek a legjobb magyar aszúk.

A nápolyi az igazi, ha pizzáról van szó - és ezzel szerencsére egyre többen tisztában vannak. A nápolyi pizzázók száma is szaporodik Magyarországon, és bár a kínálat tágabb, mint egy nápolyi őspizzeriában, azért az igazi pizzarajongók számára bőven szívmelengető a tény, hogy nem kell repülőre szállnunk egy remek (és igazi) pizzáért. Mi most az egyik ilyen budapesti helyre tértünk be, és várakozásunknak megfelelően elégedetten távoztunk.

A cseh söröknek nincs párja a világon: lehet elismerően szólni a német sörgyártókról, lehet hódolni a felső erjesztésű északi söröknek, de amit a csehek a sörrel művelnek, az egész egyszerűen művészet. A sörimádó, aki járt már Csehországban és be is ült egy jó kocsmába, azt minden bizonnyal szintén utolérte a felismerés: sehol máshol nem olyan. De mitől lesz olyan különleges Bohémia aranya? A válasz egyszerűbb, mint gondolnád, és most egy cseh csapostól hallhatod a magyarázatot egy videóban.

A kormány megint nem bírt magával, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a szombati ebéd után (vagy közben, kinek hogy) szólt a nagyérdeműhöz. Az ember már izgul, amikor ezekről a hirtelen bejelentésekről hall, mert tudja: vagy fázni fog utána, vagy benzin nem lesz, vagy kevesebbet fog érni a fizetése. Most szerencsére jó híreket közölt a miniszter, de az éttermesek nem örülhetnek.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik földrajzi terület tekinthető Európa sörkánaánjának, és bár minden tiszteletem a brit és belga sörkultúra iránt, én az alsó erjesztésre esküszöm. Azon belül is a pilseni nálam az abszolút favorit (éljen a vastag hab és a dús komló), ennek őshazája pedig Csehország. Szerencsére több alkalommal is volt módom a cseh csapokból áradó folyékony aranyat megkóstolni, ami után sajnos a hazai kínálat elég gyengusznak nevezhető. Ezt az űrt próbálják betölteni idehaza a gombamód szaporodó cseh sörözők, változatos sikerrel. Mi most ezek közül mutatjuk be a kedvencünket.

A nemzetközi és magyar borszakértők által összeállított Winelovers 100 - A 100 legjobb magyar bor magazinban szereplő tételekből tartanak nagykóstolót szeptember 17-én a Corinthia Hotel Budapest báltermében – számol be az MTI.

Az elmúlt két év nem a vendéglátásé volt: előbb a koronavírus nullázta le őket újra és újra, az újranyitás után pedig a szektort elhagyó dolgozók okoztak a korábbinál is súlyosabb munkaerőhiányt. Mire véget ért a járvány, és jött némi enyhülés, a dráguló alapanyagok és azok nehézkes beszerzése rontotta a helyzetet. Nem hangzik túl jól, igaz? Pedig az a szomorú helyzet, hogy mindez semmi ahhoz képest, ami most jön – nyugodtan békéljünk meg a gondolattal, hogy kedvenc helyeink közül nem egy akár örökre lehúzhatja a rolót. Rosszul hangzik, nem kérdés – de ha ez lesz a legnagyobb bajunk, akkor azt mondom, hogy olcsón megúsztuk az előttünk álló időszakot.

Ahogy tavaly, ezúttal is kipróbáltunk három nagyszerű bejglit, amit jó szívvel tudunk ajánlani a karácsonyi időszakra. Azt a három bejglit választottuk ki a megkóstolt termékekből, amelyeket szerintünk érdemes volt kipróbálni és bemutatni, és ezért bátran merjük ajánlani (persze ezen kívül is van még számtalan jó minőségű bejgli a magyar pékségekben, a mi listánk most erősen szubjektív). Diós bejglikkel kísérleteztünk, mert mi azt szeretjük. Néhol persze kicsit kritizáltuk a termékeket, valamelyiknek az árát sokalltuk, de úgy gondoljuk, hogy azért mindegyik hozta a kötelezőt.