Az elmúlt hetekben gyakran készítettem valamilyen tésztaételt, ennek pedig több oka is van. Először is megveszek érte, másodszor pedig a bezártság ideje alatt a tészta mindig kapóra jött. Aki már egy ideje olvassa a blogunkat, az tudja, hogy az olasz tésztaételek elkészítésekor mindig autentikus itáliai receptekkel dolgozom. Nincs ez másként most sem, amikor egy igazi olasz garnélás spagettit készítek el.

A garnélás spagetti (spaghetti con gamberi) hazánkban is kedvelt – a legtöbb (kamu)olasz étterem menüjén ott van. Sok helyen sokféleképpen rontják el ezt az ételt: van, aki túlparadicsomozza, megint mások a tejszínnel ölik meg, de amit a legtöbben elrontanak, az nem más, mint a garnélás buké hiánya – nem attól lesz igazán remek a garnélás tészta, hogy telehányjuk garnélával, épp ellenkezőleg – akkor is remek, ha alig van rajta rák, a tészta mégis áthatóan rákízű. Hogy tudjuk ezt elérni? Megmutatom!

Az alapanyagok, amitől isteni lesz

Alapvetően most is igaz, mint szinte minden olasz tésztánál, hogy a maga egyszerűségében lesz remek. Az étel akkor jó, ha szószos – de csak mérsékelten, és olyan olaszosan laza. Egyszóval: ne toljuk túl benne semmit, minden alapanyagnak megvan a helye, és mértéke. Bízzatok az olaszokban, egyszerűen isteni lesz az étel, ha mindent jól csináltok, ne ijedjetek meg az elsőre puritán jellegtől. Az alapanyagokon pedig most is nagyon-nagyon-nagyon sok múlik. Nézzük is meg őket:

• A spagetti: olasz tésztát vegyetek, abból is inkább a jobb minőségűt. Gyakran elmondom, hogy attól még, hogy egy tésztának olaszos a neve, még nem lesz olasz. Győződjetek meg róla, hogy valóban itáliai gyártmányról van-e szó. Ezen nagyon sok múlik! Használhattok a linguine-t is, az a garnélával legalább annyira autentikus, ha nem autentikusabb, mint a spagetti.
• A garnéla: minél nagyobb, annál jobb. Ha tudtok venni olyat, amin rajta van a páncélja, az igazán príma. Nem olcsó, de nem kell belőle sok, ha nagyot vettetek, két személyre 10-12 darab bőven elég.
• Száraz fehérbor: ehhez a recepthez nem ajánlom a túlzottan illatos, karakteres ízeket, de a gyenge minőséget sem. Egy közepes árkategóriájú, viszonylag könnyű fehérborocska remek lesz. A száraz fehérbor egyébként a fogás mellé is remek lesz. Két deciliter elég lesz belőle (mármint a főzéshez).
• Két-három levél bazsalikom: ha nincs otthon, nem tragédia, a szárított verzió viszont nem nyerő.
•  3 gerezd fokhagyma.
• 8-10 darab érett koktélparadicsom: Ha csak ez hiányzik, a sima paradicsom is jó lesz felkockázva, de a koktélparadicsomból az igazi.
• Egy csokor petrezselyemzöld: a szárított itt sem jöhet szóba. A bazsalikommal ellentétben ez egy valóban fontos összetevője az ételnek.
• Pepperoncino: szárított is lehet, az talán még jobb is, de őröltet ne használjatok. Bármilyen nyers vagy szárított csili megteszi, csak ne legyen ízesített. Egy kis darab elég belőle.
• Extraszűz olívaolaj: 3-4 evőkanál elég lesz belőle.
• Só: mert az ugye mindenhez kell. A tésztavízhez durvaszemű, az alaphoz aprószemű.
• Bors: de ebből csak egy nagyon pici.

Friss bejegyzéseinkről, receptjeinkről és érdekességeinkről azonnal értesülhetsz, ha követsz minket Facebookon is! Ne maradj le semmiről!

És most nézzük, hogy érik istenivé az ételünk

Nem kell nagyon bonyolult dologra gondolnunk

1. Ha nyers rákot vettetek, nem fagyasztva, az nagyon menő. Ebben az esetben kicsit szöszölni kell, amíg megszabadítjátok a rákokat a páncéljuktól és a farkuktól. A páncélt és a farkat ne dobjátok el, gyűjtsétek egy külön tálba, szükség lesz rá. Miután ezzel megvagytok, egy éles késsel nem túl mélyen vágjátok be a gerincénél, és egy laza mozdulattal húzzátok ki a garnéla tápcsatornáját, nem lenne jó, ha benne maradna. Ha fagyasztottat vettetek, akkor minden bizonnyal a rák színe narancssárga, és nem szürke – jobb ebből is a (legalább részben) páncélos, de ha nem az, akkor sincs baj, mert most jön a trükk: hagyjátok a garnélákat egy tálban kiolvadni, és az olvadás után fennmaradó lét ne öntsétek le, abból (és az esetleges páncélból) készítünk ugyanis egy remek alaplét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a spagetti valóban magába szívja a garnéla minden zamatát.
2. Odatesszük főni az alaplét: a fagyasztásból fennmaradó lébe beledobáljuk a páncélt és a levágott farkakat, egy gerezd fokhagymát, a két levél bazsalikomot, és lassú tűzön megfőzzük. Nem kell sokat főnie, a tésztavízzel együtt odatehetitek, az már bőven jó. Értelemszerűen ha a garnélátoknak nincs páncélja, akkor csak a fagyasztáskor fennmaradt lét, ha pedig friss volt a garnéla, akkor csak a páncélt és a farkakat teszitek oda két deci vízben. Lefedve főzzétek.
3. A tésztavizet odatesszük főni. Minél nagyobb az edény, annál jobb, az olasz egy szabadságszerető nép, nincs ez máshogy a tésztájukkal sem. Sózzátok a vizet a durva szemű sóval a mennyiségnek megfelelően.
4. Egy serpenyőben három-négy evőkanál extraszűz olívaolajba beledobjuk az egész fokhagymát és a csilit (esetleg kés élével megtörhetjük), és az optimálisabb aromatizáció miatt egy-két szár petrezselyemzöldet is beledobhatunk. Amikor a fokhagyma már nem tud többet adni az olajnak, kiemeljük onnan a petrezselyemmel és (ha egyben van) a csilivel együtt.
5. A forró olajba beledobjuk a félbevágott koktélparadicsomokat, és ekkor adjuk hozzá a sót. A só mennyiségét sosem tudom megmondani, érzésre csinálom, de nem szabad vele spórolni. 
6. Ha a paradicsom már átszellemült az olajban (1-2 perc), a tésztát beletesszük a lobogó vízbe, és bekapcsoljuk a stoppert. Az időzítés nagyon fontos! A spagettit általában 7 percig kell főzni, 6:30-nál már át lehet emelni a szószba – de minden esetben kövessük az olasz termék csomagolásán olvasható főzési útmutatót.
7. A paradicsomhoz hozzáöntjük a bort és az apróra vágott petrezselyem felét. Jobb nem keverni, mert akkor idő előtt szétesik a paradicsom (így is szét fog), ha tudjuk, dobáljuk, rázzuk a serpenyőt. Amikor épp nem rázzuk, fedjük le (ha olyan a serpenyőnk).
8. Mikor a tészta nagyjából 3-4 percnél jár, a paradicsomhoz hozzáöntjük a leszűrt alaplét, és egy fél merőkanállal teszünk bele a tészta főzővizéből is. Ez nagyon fontos, ettől lesz ugyanis krémes a szósz. Ne ijedjünk meg, ha egy nagy adag vizes szószt látunk majd a serpenyőben, a spagetti szépen fel fogja venni azt, a krémessé váló paradicsom és a tésztavíz keményítője pedig időben összerántja majd.
9. Mikor már csak egy perc kell a tésztához, mehet bele a garnéla. Ha előfőzött, ha nyers, a garnélának nem kell sok. Magas lángon főzzük őket együtt, további egy percig.
10. Ha mindent jól csináltál, most jársz 6:30-nál a tésztával. Ekkor szépen kiemeled a spagettit, és azonnal mehet a serpenyőbe a garnélákhoz. Most adod hozzá a petrezselyem másik felét, egy nagyon pici borsot, és nagyjából egy percig a láng felett rázod (ha nem tudod rázni, akkor keverd át jól, de ekkor lassú tűz fölött). Ez egy lényeges momentum, az ízeknek össze kell érnie.

A tálaláshoz szedőfogóval kiveszel egy adagot, feltekered, és ha szerencséd van, nem fekszik el a tányéron, mint ahogy az enyém tette. Ekkor szépen mellészedsz néhány garnélát, egy fél evőkanál olívaolajat öntesz rá, egy evőkanállal mersz hozzá a serpenyő aljában visszamaradt szószból (ugye, milyen krémes lett?). Petrezselyemzölddel díszítheted, ha hóbortos kedvedben vagy. Egy dologra viszont megkérlek: parmezánt ne tegyél rá! Megöli a garnélás ízt, és a szósz állagának sem tesz jót.

Ugye, milyen szuper lett? A kés nem tudom, hogy került oda a képre, semmi keresnivalója nincs az étel mellett, mint ahogy a kanálnak sem. A tészta íze áthatóan garnélás, a szósz nem folyik rajta, de a tészta megfelelően krémes. A petrezselyem friss ízt, a bor enyhe savanykás bukét ad neki, a pikáns beütés pedig megkoronázza az egész ízélményt. Ha szereted a garnélát, szereted a spagettit, és imádsz főzni, ne hagyd ki. Garantálom neked, hogy még hetekkel később is pontosan fel tudod majd idézni az ízét.

Ha tetszett a recept, kövess minket Facebookon: itt két kattintással megteheted.

Fotó: Ínyenc Fenevad