Rengeteg dolog van, amiért érdemes Csehországba utazni: a természeti kincsek és a középkori emlékek mellett ide tartoznak a remek ételek és a sör is. A sört nem csak mellékesen kell megemlíteni, ebben a csehek ugyanis világbajnokok, sehol nem tudunk ennyire jó söröket inni, mint Csehországban. Nem kell Prágáig utaznunk: Brno nagyjából 4 órányi távolságra van Budapesttől, ezért egy hétvégére is érdemes kiutazni. A város hangulata magával ragadó, az ételek és a sörök pedig pont olyan fantasztikusak, mint Prágában. Élménybeszámolónk következik, és ajánlunk egy remek éttermet is.
Brnoban mit érdemes megnézni? Milyen város Brno?
Morvaország fővárosa rendkívüli élményeket tartogathat. Nekem pár hete volt alkalmam kiutazni másfél napra, miután Pozsonyban is eltöltöttem egy napot. Brno (németül Brünn) Csehország második legnagyobb városa, lakosságszámát tekintve nagyjából akkora, mint Pozsony, a magyar városoknál így – nem számítva Budapestet – jóval nagyobb. Egyébként akárcsak Pozsony, Brno is német többségű város volt a Monarchia alatt.
A másfél nap nekem egyszerre volt bőven elég és nagyon kevés Brno-ból. Arra elég, hogy megnézzük a legfőbb látványosságokat: például a várat, ahol Kazinczy is raboskodott. A kilátás pazar innen, de a benne levő kiállítás elég szegényesre sikerült itt is. Felmenni mindenesetre érdemes, ha másért nem, a kilátásért mindenképp. Érdemes megnézni a kapucinusok kriptáját, a legnagyobb dobás viszont szerintem a Szent Péter és Pál-katedrális. Egészen lélegzetelállító, ahogy ez a gótikus templom a város fölé emelkedik. Hasonló érzésem volt, amikor a várból néztem, mint amikor a prágai Szent Vitus-székesegyházat figyeltem a távolból, de engem a Brno-i templom jobban megfogott – talán azért, mert erőteljesebb dominálja a városképet, mint a prágai székesegyház.
Sorolhatnék még pár látnivalót, de ehelyett inkább röviden a városról általánosságban beszélnék. Brno tényleg fantasztikus élmény volt, nagyon pozitív meglepetés – nem azért, mert keveset vártam, hanem mert abszolút várakozások nélkül utaztam ki. A belvárosa kifejezetten nagy (érzésre azt mondom, nagyobb mint Pozsonyé), a városkép viszont sokkal egységesebb, és Brno nagyon gazdag építészeti kincsekben. Akármerre mentünk, mindenhol szembetaláltuk magunkat egy robusztus templommal, amelyet érdemes volt meglátogatni, és impozáns köz- és lakóépületekből sem volt hiány.
A történelmi belváros összességében egységes képet mutatott, és a hangulatát sem az a zavart sokszínűség jellemezte, mint Pozsonyt. A hangulata hasonlít Prágához, széles utcáival, nagy tereivel olykor-olykor még Budapestnél is grandiózusabb élményt nyújt, holott azért méretben össze sem lehet hasonlítani a két várost. Ami viszont magyarként a legszembetűnőbb: Brno nagyon tiszta, az épületeket pedánsan rendben tartják – mégsem annyira élvezhetetlenül steril, mint az osztrák városok. Az tisztán látszik, hogy Csehország gazdagabb Magyarországnál, a szlovák kistestvérhez képest pedig a szocreál építészet nem hagyott annyi lenyomatot a városképen (sokan szeretik ezeket az épületeket, engem kifejezetten taszítanak).
Te már követsz minket Facebookon? Nem?! Itt egy kattintással megtehetet.
És ami talán a legjobb a városban: látványosan élő városról van szó, ahol mégis alig van turista. Az érthető, hogy Brno messze nem annyira felkapott, mint Prága, de meglepő, mennyire kevés turista van. Sokkal kevesebb, mint Pozsonyban, pedig az élményfaktor érezhetően nagyobb. Aki prágai hangulatra vágyik középkori emlékekkel, tornyos templomokkal, várdombbal, kilátással, de kerülné a turistahordákat, annak javaslom, hogy látogassa meg ezt a csodás várost. És az ételekről és italokról még nem is beszéltünk.
Mit érdemes Brno-ban enni? Melyek a legismertebb cseh nemzeti ételek?
Brno-ban vannak lokális éttermek, de ha csak egy-két napra mentek, akkor mindenképp azt javaslom, hogy a cseh konyha leghíresebb, legnagyszerűbb ételeit próbáljátok ki. A cseh konyha egyik legfontosabb alapanyaga a knédli, számos knédlis ételt kínálnak: ilyen például a vadas, amit idehaza is ismerünk. Ha szeretjük ezt a szószos ételt, akkor mindenképp kóstoljuk meg az eredetit: Csehországban ezt sviečková néven keressük az étlapon. Egyébként nagyon hasonlít a magyar verzióhoz.
A knédlis ételek közül mindenképp kóstoljuk meg a sertésnyakat knédlivel és káposztával, talán ez a legismertebb cseh nemzeti étel. A csehek fehérkáposztával eszik, a káposzta alapvetően édes, de nem émelygősen (gyakran almát tesznek bele), és szószosabb, mint a mi párolt káposztáink. A sertésnyakat is rendkívül omlósra készítik, az íze is kiváló, tökéletesen illik a knédlihez és a káposztához. Jellemzően nagy adagokat adnak, egy ilyen fogással biztosan jól lakunk – és remekül passzol a sörhöz. Íme a mi rendelésünk Brno-ban, ezt a Lokál U Caipla nevű helyen ettük, amire később bővebben kitérek.
Knédlivel kínálják még a kacsát, ami leggyakrabban kacsacomb, olykor egy negyed kacsa. Ne vadkacsára, de ne is az agyonhízlalt magyar húshibrid ipari kacsákra gondoljunk: a csehek által kínált kacsacomb legtöbbször omlós, sovány, és nem túl nagy. Bőségesen adnak mellé viszont knédlit és káposztát – általában fehéret, de sokszor vegyesen adják a lila- és fehérkáposztát. Knédliből is több fajta van nekik, érdemes kipróbálni ezeket. A klasszikus fehér knédli mellett van egy olyan variáns is, amit idehaza inkább zsemlegombócnak hívnánk, és nagyon elterjedt még a bramborový knedlík, ami egyszerűen krumplis knédlit jelent.
Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le egy bejegyzésünkről sem!
A húsok közül fantasztikusan tudják elkészíteni még a sertéscsülköt, amit általában édes káposztasalátával (ez nem párolt!), savanyúsággal, mustárral és kenyérrel kínálnak. Mustárban is erősek a csehek, ha például kolbászt eszünk – amivel piacokon nagy számban találkozhatunk - , többféle mustárt is kínálhatnak hozzá olykor. Nagyszerűek a pörköltjeik is, de ezt a műfajt idehaza is ismerjük. Ha rám hallgatsz, első körben a knédlis-káposztás ételeket kóstold meg, hiszen ez a kettő a cseh konyha legismertebb alapanyaga (Brno-ban a főteret egyenesen Káposzta térnek nevezik).
És ne feledkezzünk el a remek sörkorcsolyákról sem: az én személyes kedvencem a nakladaný hermelín, ami fűszeres marinált camembert típusú sajtot jelent. Ha nem szereted ezt a fajta sajtot, de egyébként sajtrajongó vagy (ezzel én is így vagyok), adj neki egy esélyt: a marinálás egészen más ízt ad a sajtnak, viszont remekül kihozza az érlelt aromáját. A hermelínről már írtam a magyar kocsmatúrás blogposztban is, ez az étel ugyanis idehaza is elterjedt. Van azonban különbség: a cseh verzió kissé keményebb, nem annyira omlósra érlelt (gyorsabban forog, mint idehaza, az biztos), és nem pirítóssal, hanem rozskenyérrel kínálják. Általában savanyúsággal és marinált hagymával adják, néha salátával, de az utóbbi ritkán Csehországban (idehaza kevésbé). Az alábbi képen az egyik kisebb cseh kávézóban (ahol azért sört is csapolnak, persze) érlelődnek a sajtok:
Egyszerűen fantasztikus. Akárcsak a tatárbifsztek, ami ott szintén nagyon elterjedt, és az utopenec is, ami legpontosabban talán vízihullaként fordítható. A név találó: az utopenec ecetes lében érlelt krinolint takar (a fenti képen jobbra). Én annyira nem szeretem, nem úgy a préssajtot, ami szintén gyakori sörkorcsolya a cseheknél. Az ő verziójuk viszont sokkal jobban bejön nekem, mint a magyar: szinte egyáltalán nem kerül bőr bele (vagy nagyon kevés – helyenként változó), és jóval kevésbé fűszeres. Gyakorlatilag olyan, mint egy aszpikos felvágott.
Ha tetszik ez a bejegyzés, lájkold Facebook-oldalunkat! Minden visszajelzés fontos számunkra.
Nagyszerű éttermeket találtunk Brno-ban
Nem lesz nehéz dolgunk, ha egy jót akarunk enni és sörözni Brno-ban, a város tele van nagyszerű éttermekkel, ahol egyben sört is csapolnak. A csehek egyébként tényleg mindenhol csapolnak sört, még a cseh vonatok büfékocsijában is van sörcsap, és ott is nagyszerű pilseni sört adnak (persze ez nem olyan, mintha egy kocsmában innánk, de a magyar kocsmákban kínált sör 90%-át ez is veri). Nekem azért is könnyű dolgom volt, mert él egy ismerősöm a városban, így ő tudott helyet ajánlani. Ő javasolta a Bar, který neexistuje nevű helyet, amelynek a neve annyit jelent magyarul, hogy a Bár, ami nem létezik. Állítólag itt nincs fix ára a sörnek, hanem úgy kell rá licitálni. Na én erre nem voltam vevő: inni és enni akartam, nem bohóckodni – de azért leírtam, ha valakinek bejön az ilyesmi.
Első este a Stopkova Plzeňská Pivnice nevű helyet kerestük fel a belvárosban, ami neve ellenére nem egy pince, hanem egy igenis tágas helység. Sokan voltak szombat este, főképp helyeik (ahogy mondtam, kevés volt a turista) – ettől csak igazán nagyszerű a hely. A neve is elárulja, milyen sört csapolnak itt: Pilsner Urquellt. Nem szoktam nevesíteni a termékeket, mivel nem szponzorált cikkről van szó, de ezen a ponton muszáj vagyok megtenni azt, mivel ez a sör annyira népszerű Csehországban, hogy sok kocsmában ez van csapon – és csak ez. Ez a fajta sör a cseh sörkultúra alapterméke, és teljesen megértem, miért. Brno-ban tartózkodásom során majdnem minden alkalommal ezt ittam (egyrészt, mert tényleg szeretem, másrészt mert tényleg csak ez van csapon legtöbb helyen). De a sörökről írok pár bekezdéssel később, most az ételeké a főszerep. A Stopkova Plzeňská Pivnice helyen két hermelint ettünk. Kifejezetten jó volt, bár a saláta nekem kicsit idegen hozzá, túl friss hatása van az érlelt sajt mellé, de azért rendben volt. Javaslom a helyet, de úgy készüljetek, hogy korán zár, minket éjfél körül küldtek el. Ha csak sörözni mentek, arra is tökéletes a hely, remek itt a sör (erről később).
A fenti képen a hely közvetlenül rázás előtt, az alsó képen pedig az itt fogyasztott hermelín. Salátával adták, ami nekem kicsit fura, én a régi hagyomány (azaz a savanyúságok) híve vagyok. De azért nagyon jól esett:
Második alkalommal már az ismerősöm ajánlása után mentem, és így kerestük fel a belvárosi Lokál U Caipla nevű helyet. És milyen jól tettük! Fantasztikus volt ez az étterem, már a berendezés is. A fa asztalok és fali elemek, valamint az egyszerű-modern, mégis hagyományos hangulat a meghatározó. Nagy egységről van szó: sok ember elfér, mégis tágasak a terek. És azok az ételek… Hagyományos cseh ételeket rendeltünk, én egy negyed kacsát kétféle káposztával és háromféle knédlivel.
A kacsa nagyon rendben volt, remek volt a hús íze, omlós volt, nem volt túl fűszerezve. Passzolt az almás fehér- és a fahéjas (!) lilakáposztához. A háromféle knédli mindegyike nagyszerű volt, nem is tudnék egyet sem kiemelni. Íme a kép a nagy fahéjdarabról, ami remek ízt adott a lilakáposztának:
Kollégám sertésnyakat evett fehérkáposztával és krumplis knédlivel. Megkóstoltam a húst, nagyszerű volt: omlós, jól fűszerezett, remek ízű. Színhús volt, remek minőség (egyszer egy hasonló fogást a szerintem méltatlanul híres prágai U Fleků nevű helyen nem tudtam megenni, annyira rossz volt). Íme a kép:
A hely nem véletlenül felkapott: sokan voltak bent (itt is főleg helyiek), és amellett, hogy az ételek nagyszerűek voltak, a sör is itt volt a legfinomabb. Pedig itt is – mint mindenütt – ugyanaz a sör volt csapon. Amikor elhagytuk a helyet, az egyik helyi ember csehül ránk kiáltott, nehezményezve, hogy miért nem megyünk be, hiszen itt a legjobb a sör az egész városban. Amikor elmagyaráztam neki, hogy épp most jöttünk ki, és fejenként 4 sört ittunk, egyből jóban lettünk – aztán felült a motorra, és elhajtott (ő sem egy sört ivott bent). Tényleg szeretik a helyiek ezt a kocsmát, és ez nem véletlen. Az ára kicsit borsos, de nem vészesebb, mint Budapest belvárosa – ha ott vagy, ezen ne spórolj.
Ezen kívül már csak egy helyen ettünk, az U Mamlasů (magyarul: a mamlasznál) nevű helyen, szintén a belvárosban (kép fent). Itt már csak egy hermelínt és egy tatárbifszteket ettünk (utóbbit közösen). A hermelín itt is nagyszerű volt, és itt már hagyományosabb volt a találása, mint az első helyen. Ráadásul itt lágyabb volt, ami közelebb áll a Magyarországon ismert verzióhoz. Összességében kifejezetten jó volt, akárcsak a tatárbifsztek, amelyet amellett, hogy a kiváló marhahús íze volt a meghatározó, remekül fűszereztek. A csehek pirítósra kenve fogyasztják úgy, hogy a kenyérbe előbb belekenik a fokhagymát. Aki nem tudná, a tatárbifsztek (csehül tatarák) darált nyers marhahús, néha nyers tojássárgáját is adnak hozzá. Itt nem volt szerencsére, azért annyira nem rajongtam volna. Így viszont pazar volt. Ezen a helyen viszont a sör nem volt annyira jó, mint a másik két helyen – az állaga tökéletes volt, de hiányzott az a remek malátás utóíz, ami ezt a sörfajtát általában jellemzi. És ha már sörök, beszéljünk róluk bővebben.
Kövess minket Facebookon, és akkor biztosan nem maradsz le legújabb bejegyzéseinkről: KATT.
Miért olyan fantasztikus a cseh sör, és hol sörözzünk Brno-ban?
A cseh söröknek nincs párja a világon. Aki olvassa a blogot, az tudja, mekkora rajongója vagyok a cseh söröknek (korábban írtam is már róluk egy bejegyzést). A sör a csehek folyékony aranya, és ehhez hozzájárul az is, hogy ez a nép nagy becsben tartja a sörét.
Aki nem ivott még Csehországban sört, az nem értheti, mitől lenne olyan nagyszerű a „sima láger”, amit itt is megvehetünk a boltban. Ne feledjük, ez a pilseni ugyanaz a pilseni, amit itthon veszünk. ugyanúgy Plzeňben gyártják, mint a csehországit (bár vannak városi legendák, hogy valójában hamisítják, én ezekre nem adok sokat). Nem akarom bő lére ereszteni, így is hosszú lett a poszt, de röviden leírom, miért is más a cseh sör, mint a hazai:
- Először is felejtsük el a dobozost és az üvegest. Az igazán jó sör csak a csapon jó.
- Noha a sör maga ugyanaz, a gyártási eljárás kissé más. Mivel Csehországban literszámra isszák a sört az emberek nagy rendszerességgel, a pasztőrözetlen sör is gyorsan elfogy – azaz a hordókban az a sör van, amit mi idehaza tanksörnek hívunk. Pasztőrözés nélkül a sör megőrzi eredeti aromáját, sokkal zamatosabb, ízesebb lesz.
- Más a csapolás: a csehek nem széndioxiddal csapolnak – ezáltal kevésbé szénszavas, de sokkal krémesebb a sör -, és nem olyan hanyagul, mint sok más nemzet. Először is habot engednek a pohárba, és a csapot alá nyomva, alulról engedik fel sörrel.
- A korsónak kristálytisztának, jéghidegnek és kívül belül vizesnek kell lennie, amikor belecsapolják a sört. A csehek általában mély füleskorsóba csapolnak.
- A sörhab fontos! Ez egyrészt konzerválja az ízeket, másrészt maga a hab is rendkívül finom, sokkal krémesebb állagú, mint odahaza.
Az utolsó pontot nem tudom eléggé hangsúlyozni. Elszörnyedve látják sokszor magyarországi ismerőseim, milyen nagy habja van a cseh söröknek. „Nem habot iszunk, hanem sört” – mondják. Pedig ennek a habnak funkciója van, és azon túl, hogy a sörnek is más az íze alatta, maga a hab is nagyon jó ízű. És szerintem nagyon gusztusosan néz ki. A Stopkova Plzeňská Pivnice helyen például így:
Ugyanitt ittunk egy mlíkot is, ami magyarul tejet jelent. Ha már habról volt szó, könnyű lehet kitalálni, a tej mit jelent. Bizony: teleengedik a korsót sörhabbal. Újabb ékes példája annak, hogy a cseheknél a sörhab mennyire nem mellékes eleme a sörnek. A mlíko egyébként rettenetesen finom: a hab itt nem olyan törékeny és könnyű, mint odahaza, hanem masszív, karakteres, és annyira egyben van, mintha tényleg tej lenne a pohárban. Ha Csehországban jártok, mindenképp próbáljátok ki. Utolsó körnek szokták kérni, féláron van. Kérjétek bátran akkor is, ha nem szerepel az itallapon.
A Stopkova Plzeňská Pivnice söre fantasztikus volt, de a Lokál U Caipla erre is rávert. Itt volt a legkarakteresebb az a semmihez nem hasonlítható utóíz, ami a cseh söröket kiemeli a lágerek mezőnyéből (a cseh sörök is lágerek, természetesen, azon belül a keserűbb, komlósabb pils típusú sörökhöz tartozik). Ezen helyen megcsodálható a tank is, ez mind tele van a csodálatos nedüvel:
A sör pedig így néz ki. A képek közt találtok šnyt típusú csapolást is. Ez a mlíko és a haldinka között van (a hladinka a klasszikus csapolási stílus Csehországban, amit fent a pontokba szedett résznél leírtam. Ha sört kérünk Csehországban, hladinkát fogunk kapni) habmennyiséget tekintve. Ez gyakorlatilag fél sörnek felel meg, a korsót nem szokták teleengedni, és az ára is alacsonyabb, mint a sima sörnek. Ezt is utolsó körként szokták inni, és akárcsak a mlíkot, ezt is gyorsan meg kell inni – hiszen a hab sörré válik, ugye. Íme:
Ez pedig a klasszikus hladinka a pilsből, a Lokál u Caipla nevű helyen. Ez volt a legjobb sör, amit a hétvége alatt ittunk:
Ez itt alul pedig a Mamlasznál fogyasztott sör. Pofára ez is nagyszerű, és frissítő élmény volt, de az a karakteres pils utóíz nekem nagyon hiányzott. Pedig ezen a helyen is komolyan veszik a sört, még a mosdó mellett is korsópiramis van, egészen dizájnos. De ha csak inni akartok egy jó sört, ezt a helyet nem javaslom. Ennél vannak sokkal jobbak (például a fenti kettő). Az ételek viszont jók voltak.
A helyi piactéren is csapolnak sört, de ezekkel a kézműves sörökkel én mindig óvatos vagyok – általában amilyen fancy, annyira ihatatlan az összes (ez magánvélemény volt, természetesen). A zöld sört azért kipróbáltuk, ha már ott voltunk. Ez is egy lager volt, ami az ízén tökéletesen érződött, de őszintén szólva nekem nem nyújt nagy élményt a sör, ha ilyen undorító műanyagpohárból kell innom.
A városban egy kisebb kávézóban ittunk másfajta lágert is (mármint nem a pilsenit), ami szintén kifejezetten ízletes volt, de sajnos nem emlékszem a nevére. Szégyen, de kérem az olvasót, nézze ezt el nekem: Csehországban rengeteg (mármint RENGETEG) féle sör van, amit Magyarországon is meg tudunk venni közülük, az csak egy nagyon kis szelete a cseh söriparnak. Ehhez képest beszédes, hogy a nagyvárosokban szinte minden csapon a pilseni van. Még Brno-ban is, ahol van egy helyi sörfőzde, ott főzik a Starobrno-t. Ezt sem volt alkalmunk megkóstolni, a sörfőzde kissé távolabb esik a belvárostól, és Brno-ban gyakran megforduló ismerősöm szerint nem nagy dobás. És egyébként is: a pilseniből nem tudok eleget inni.
A fentiekből két dolog egyértelmű: az egyik, hogy a csehek a maximumra pörgették a sörturizmust. Ez a nemzet annyira imádja a sört, hogy azt a magamfajta sörimádónak öröm nézni. Másrészt az is egyértelmű, hogy elég sok sört ittam másfél nap alatt. Nem számoltam, de 15 korsó biztosan lecsúszott (a mlíkoval és a šnyttel együtt, ami ugye valójában nem számolható egynek). Pedig nem vagyok ám nagyivő, sőt: kifejezetten kerülöm az alkoholt. Csakhogy a sört Csehországban nem úgy kell felfogni, mint a lealjasodás egyik eszközét, ez itt egyértelműen egy kulináris élmény. És a hatása is más: nem tudom, hogy csinálják, de a cseh sörtől sosem rúgtam be úgy, mint a hazai lőréktől, és az a kellemetlen másnap sem volt eddig soha (pedig bizony alkohol van benne – na nem 12%, ahogy azt sokan hiszik).
Nagyszerű élményekben volt részünk Brno-ban: ha gondolkodsz, hogy kiutazz 1-2 napra, csak javasolni tudom (ha szereted a sört, akkor pedig egyenesen kötelező). remélem, ezzel a bejegyzéssel tudtam neked hasznos tippeket adni – ha igen, kérlek, jutalmazz meg lájkkal a Facebookon, nagyra értékelem a visszajelzést. Én egyébként már azt tervezem, hogy nyáron megint kiugrom, mert az a nagy büdös helyzet, hogyha a sörivás művészetét a legmagasabb színvonalon akarom űzni, akkor Brno a legközelebbi nagyváros, ahol ezt megtehetem.
Fotó: Ínyenc Fenevad
