Az egyik legikonikusabb magyar étel a halászlé, ám amilyen különleges, olyan kevés helyen lehet igazán jót enni. A leghíresebb halászlét készítő helyek vidéken vannak, Szeged, Baja és környékeik halászcsárdái országos hírnévnek örvendenek, és néhányat magam is meglátogattam már. Hosszú idő után végre sikerült kipróbálnom a főváros egyik leghíresebb halászcsárdáját is, és rögtön fel is tettem magamnak a kérdést: miért nem járok ide többet?

A K-Pop és a K-Drama népszerűsége egyre csak tör előre az európai országokban is, Budapesten például a Koreai Kulturális Központ rendszeresen szervez a koreai kultúrát népszerűsítő eseményeket. Jómagam is nagy koreai sorozat fan vagyok, szóval nem maradok ki a szórásból. Éppen ezért itt volt az ideje, hogy a sorozatokban is sokszor központban lévő klasszikus ételekkel személyesen is megismerkedjek. Erre pedig egy népszerű budapesti étteremben került sor, ahol még a Seventeenes srácok is megfordultak.

Olasz, török, thai, japán, libanoni, indiai - ha végigmegyünk Budapest belvárosán, egymást érik a különféle nemzetek konyhai. Mi hiányzik? A magyar. A hazai gasztronómia képviselői kiszorulóban vannak a magyar éttermi ökoszisztémából, és sajnos nem véletlenül: a megmaradt magyaros éttermek többsége nem felel meg a modern étteremlátogató elvárásainak. A hagyományos magyar gasztronómia egyre lesajnáltabbá válik, és erről nemcsak a fanyalgó étteremkritikusok és az új élményekre vágyó étteremlátogató középosztálybeliek tehetnek, hanem bizony az átlagemberek is. Pedig lenne visszaút, és hiszem, hogy lesz is.

Amikor berobbant a Smashy nevű hamburgerező Budapesten, akkor megírtuk, hogy mi nem fogunk sorbaállni egy hamburgerért, legyen akármilyen jó. Azt is írtuk, ha majd alábbhagy a hype, akkor ki fogjuk próbálni. A jelek szerint a hájp nem hagyott alább, de mi nem vártunk tovább: kipróbáltuk a híres smashburgert. Sorba azért nem álltunk érte, és milyen jól tettük. Nem érte volna meg.

A pho leves nagy rajongójaként a magyar főváros számtalan vietnami éttermét jártam körbe, és a legszerencsésebb esetben is az volt a konklúzió, hogy jó-jó, de azért ettem már ennél jobbat. Egészen mostanáig, Budapest egyik legnépszerűbb vietnami éttermében ugyanis olyan pho-t sikerült ennem, amelyet korábban még nem. Így még azt is elnéztem nekik, hogy a tavaszi tekercs nem volt annyira ütős.

Szeretem a csípős ételeket, így a kíváncsi voltam, mennyire lehet csípős egy paprika. Az utóbbi napokban két alkalmam is volt kipróbálni, és egyáltalán nem gondolom, hogy megérte. A csípőssége pokoli: kóstolás előtt egyszerűen nem lehet elképzelni, mennyire az, ennélfogva nem is lehet felkészülni rá. Simán felvenném a szülés és a tökönrúgás mellé a harmadik legrosszabb érzésnek. És amikor végre elmúlik az égető fájdalom, és azt hiszed, túl vagy rajta, akkor még fogalmad sincs, mi vár rád ezután. A torkodat, nyelvedet, sőt, az egész arcodat hosszú percekig zsibbasztó-égető érzés ugyanis nem a legrosszabb, amit a Carolina Reaper megevése után át kell élned.

Amikor Olaszországot említjük, az első dolog, ami eszünkbe jut, az a páratlanul gazdag ízvilág, amit az olasz konyha nyújt. A gnocchi alla sorrentina pedig egy igazi gyöngyszem, amely a Nápolyi-öböl napfényét és az olasz életörömöt egyesíti egy tálon. Szerencsére gyorsan és rendkívül egyszerűen elkészíthető. Csak szoklásos módon az alapanyagokra kell nagyon odafigyelni. Mutatjuk az elkészítést!

A nyár és koraősz egyik legnépszerűbb étele a lecsó, hiszen bőséggel rendelkezésre állnak a friss alapanyagok, és egyszerű elkészíteni. Legalábbis valahogy elkészíteni egyszerű, az igazán jó elkészítés viszont némi odafigyelést igényel. Számtalan embertől hallottam már, hogy nem szereti a lecsót: többségük azt gondolta ugyanis, hogy a bő lében könnyűbúvárként lebegő ikrás tojás és pépesre főzött paprika-paradicsom, némi olcsó virslivel megfűszerezve jelenti a lecsót. Aztán amikor megkóstolták a jól elkészített verziót, csak néztek, hogy ezt így is lehet. Az alábbiakban bemutatom azt a lecsóreceptet, amely alapján szerintem minden lecsónak készülnie kéne.

Amikor újabb hamburgerező kerül a célkeresztembe, az agyam azt mondja, hogy már mindent kóstoltam, és kár szót pazarolni az ilyen éttermek kínálatára. De soron következő tesztalanyunkról bizony érdemes szót ejteni, hisz abszolút nem a tucathely kategória, amiből kár volt egy sokadikat nyitni. 

A tofu az ázsiai konyha egyik népszerű alapanyaga, de ma már világszerte fogyasztják. Ettől függetlenül eléggé megosztó – valaki vagy nagyon szereti, vagy egyáltalán nem, nem ismerek olyat, aki a kettő között mozogna. Pedig egy nagyon változatos és sokoldalúan felhasználható alapanyagról van szó. De miből is készül pontosan, egészséges-e, és milyen ételeket lehet belőle készíteni? Erre adunk választ a cikkben.