A dunakanyari bicikliút az egyik legnépszerűbb bringaút az országban: közel van a fővároshoz, ráadásul Magyarország egyik legszebb részén vezet keresztül. Nemcsak a természeti szépsége páratlan, nagyon egyedi gasztronómiai élményt nyújt ez a táj, a bringaút mellett is annyi étterem, büfé található, hogy nem tudunk majd dönteni. Többször végigcsináltam már ezt a bicikliutat, így több helyen is ettem már – ezeket fogom most bemutatni.
Röviden a Dunakanyarról
A Duna mindkét partja csodálatos: a visegrádi-dömösi oldal inkább a nyugodtabb, elvonulós kiruccanásokra alkalmas, a nagymarosi oldalon ellenben nagyobb az élet, több a lehetőség a szórakozásra. Nem tudom eldönteni, melyiket szeretem jobban: a déli oldalra inkább túrázni, az északira bringázni és enni-inni járok (ez nem jelenti azt, hogy a déli oldalon nincsenek remek éttermek: itt van például ez és ez), Esztergom pedig még a Dunakanyaron belül is egészen más dimenzió – a városról hamarosan külön posztban jelentkezem, ha nem akarsz lemaradni róla, kövess be Facebookon. Instára a képek már a cikk megjelenése előtt felkerülnek.
Az egész Dunakanyar úgy fantasztikus, ahogy van. A bringaúton váltogatja egymást a falusi környezet és a buja zöld, minden település és szakasz más és más élményt ad még ezen a viszonylag rövid úton is. Olykor elég vad, gyakran kifejezetten érintetlen hangulatot idéz maga a bringaút és a környék is, máskor pedig a modern igényesség jellemzi a látképet. Összességében viszont messze nincs az a – kissé már nyomasztó – hangulat, mint a Balatonnál, annak is a déli partjánál, ahol egymást érik a stílusukban a balatoni életérzéshez nem illő nyaralók, gyorsan terjedő indaként körbenőve a tavat. Bizony, Szántód és Balatonvilágos között kevés élvezet van a bringakörben, és ez már nem is lesz máshogy.
A Dunakanyar sokkal eredetibb a maga hangulatában, ami azért is érthetetlen, mert nagyon közel esik Budapesthez. Ám ez így jó, és őszintén remélem, hogy így is marad: nem akarok ötleteket adni, hogy aztán felfedezze magának a zöldbe vágyó budapesti felső-középosztály vagy épp a NER-elit, és a zöldellő táj lelketlen betondzsungellé változzon. (Ezt a politikától semlegesen írom, és azt hiszem, érzülettől függetlenül mindenki egyetért velem.) Nem kellenek ide kiépített strandok, csillivilli nyaralók, mesterséges parkok tömegei, a Balatonnál bőven eleget látunk belőlük. Persze van pár így is, de az összhatást nem rontják, még a jóízlésnek épp megfelelő mértékben van jelen az emberi beavatkozás ezen a csodás tájon.
A kérdésről kifejtheted véleményed Facebook-kommentben: és ha már ott jársz, dobj egy lájkot oldalunkra.
Éttermek Gödön és Vácott
Éttermekből is találunk bőven. Budapestről az első nagyobb megálló Dunakeszi, ennek a strandjáról és éttermeiről már írtam egy korábbi posztban. Mi Felsőgödről szoktunk indulni, itt mindjárt egymást érik a büfék és éttermek. Szeretem ezt a települést a maga egyedi hangulatával: őszintén szólva sok varázslatosság nincs benne, valahogy mégis jó érzésem van, amikor a Dunához közeli lakóövezetben tekerek, ahonnan a biciklitúrám rendszeresen indul. A Duna-partja is jó hangulatú, érintetlennek hat, ugyanis a házaktól egy magas töltés választja el. Ez egyben azt is jelenti, hogy az éttermek teraszáról nem látjuk a Dunát, ami sajnálatos, ám összességében így is kellemes a hangulat.
Mindjárt a bringaút mellett haladó Sportteraszt emelném ki elsőnek. Nagyon hangulatos kis helyről van szó: a büfé viszonylag nagy területen húzódik, és számomra az igazi élményt az adja, hogy szinte teljesen körbeveszik a fák. A kiülős részek is a fák között, egymástól kényelmes távolságra húzódnak, ott tartózkodásunk idején végig zöld környezetben fogyaszthatunk. Semmi mesterkélt nincs benne, és ettől lesz igazán hangulatos. Van egy forgalmasabb, kiépítettebb része is, az nekem kevésbé volt szimpatikus.
A kiszolgálás profi, nagy forgalmú hely lévén gyorsan pörgetik a vendégeket a többségében fiatal (többségében hölgy) dolgozók, este, nem sokkal zárás előtt érkeztünk, ám így sem lehetett panasz. A rendelés felvétele után viszonylag hamar megkaptam a sült pisztrángom. Lehetett volna másféle ételeket is választani, de én épp a halra voltam rápörögve, és nem döntöttem rosszul: a hal omlós, kifejezetten ízes volt, nem volt túltolva a fűszerezés sem. A mérete épp ideális volt, mivel előtte tekertem volna le 70 kilométert, sokkal jobban esett. És jó nagy adag krumplit adtak hozzá.
Egyszerű kis büféről van szó, ám a hely maga összességében nagyon ízléses, ahol jót lehet enni. Örömmel jövök ide a jövőben is, de egy dolgot szükségesnek látok megjegyezni: lehetséges, hogy napközben zsúfoltabb, ami ronthat az élményen, a helyiek ugyanis szemlátomást kedvelik. Emellett tudni kell, hogy a helyhez tartozik strandröplabda-pálya is, akit esetleg zavarnak a játékosok, annak nem ez az ideális hely. Árazásban nem olcsó (nyilván, hiszen semmi sem az), de nem is kiemelkedő.
A következő megálló már Vác, itt több helyen is ettünk már. A váci szakasz nem a kedvencem. Maga a város hangulatos, kedves, de valahogy ezt a szakaszt érzem a legmesterségesebbnek – talán azért nem kedvelem annyira, mert a többi szakasza a bringaútnak sokkal felemelőbb. A bringaúton a városba beérve rögtön ott a Korzó Fish&Chips nevű hely. Itt egyszer ettem egy sajtos tejfölös lángost, ami alulmúlta a várakozásaimat, a tészta túl vastag volt, túlságosan meg volt pakolva (bizony, ez sem mindig jó), az ízhatás sem volt a legjobb. Lehet, hogy a többi itt kapható étel más, de mivel a lángos anno nem jött be, azóta kerülöm ezt a helyet.
Ha ismersz a környéken jó éttermet, ne habozz megírni nekünk Facebook-kommentben! Ha pedig ott jársz, kövess is be minket.
Korábban kipróbáltam már a Halászkertet is, többször. Azt vettem észre az évek során, hogy valamelyest romlott a minősége, ma már inkább az elmegy, de nem kiemelkedő kategóriába sorolnám. Rendes beülős étterem, magyaros életérzéssel a javából: aki ezt szereti, annak jó lehet. Én magam kedvelem a magyaros éttermeket, pláne a halászcsárdákat, de a Halászkert sosem ejtett rabul (és úgy általában a magyaros éttermek nagy hányada minőségdeficittel küzd). A várost elhagyva ott találjuk a Kertünk nevű bárt, ahova nemcsak a kilátásért, hanem a hely hangulatáért is érdemes betérni. Enni is lehet itt, de én még soha nem próbáltam az ételeket, így erről nem tudok nyilatkozni, felfrissülni, cseh söröket inni viszont érdemes lehet itt. Bővebben itt írtam róla.
Hippi Birodalom a Dunakanyarban
A Kertünk bárral, és Nagymaros vonzáskörzetével aztán elkezdődik a Dunakanyar hippi jellege. Verőcén még a főút mellett találunk klasszikus büfé jellegű éttermeket (modernebbet és hagyományosat egyaránt), ám ahogy bekanyarodunk Verőce után az erdőbe, az igazi vad élmények ott kezdődnek. A Nomád például mindenképp eredeti élmény lesz. A körülmények tényleg elég nomádak, a helyre a végtelen hippi hangulat jellemző. A bejáratnál található hamburgerező, az Irgumburger a szóbeszéd szerint kiváló. A választék valóban csalogató volt, ám mivel épp egy esemény volt érkezésünk előtt nem sokkal (a Tilos rádió kanyari turnéja), kifogytak a burgerekből. Sajnáltam, de legközelebb mindenképp kipróbálom. A hamburgerező kellően népszerű, most is sokan voltak, amikor ott voltam – többen autóval közelítették meg, ami nem tudom, hogy sikerült, rendes kiépített út ugyanis nincs.
A hely maga egyébként sokkal-sokkal erősebben sugározza magából a hippi életérzést, mint mondjuk a Kertünk. A maga rendezetlenségével, vadságával ez még magával is ragadó, ám az itt-ott széthányt, emberi jelenlétre utaló dolgok számomra már kevésbé vonzóak. Valamilyen formában gazdálkodás is zajlik a területen, állatokat is láthatunk, akik szokatlanul barátságosak az emberrel: a kecskéket például úgy lehet megsimogatni, hogy arrébb sem lépnek. Vannak emellett csirkék, kakasok, libák, disznók és ló is, tényleg tanyasi érzése van az embernek itt az erdőben, a Duna partján. Kissé beljebb sétálva fás parton találjuk magunkat, ahol fürödni is lehet. A parton részben kiépített kemping található, ahol szintén van egy kisebb bódé, ami vendéglátóipari egység gyanánt funkciónál, itt például cseh söröket is lehet inni. Maga a part is különleges, a fák miatt hangulata egyedi, de a víz nem volt jó itt: gyorsan mélyül, és a talaj csúszós, növényes, nehéz akadálytalanul belegyalogolni a Dunába.
A helyet a hippi lelkületűek imádni fogják, igazi találkozóhelye lehet ez a szabad gondolatoknak. Az érintetlen természetre építő helyeket általában szeretem, de a Nomád kemping nekem már kicsit sok, félig vad, félig kiépített, rendezetlen igénytelensége nekem inkább taszító, mint vonzó. Ennek ellenére rosszat nem tudok rá mondani, nagyon egyedi – és legfőképp eredeti – helyről van szó, ami önmagában érték, a hamburgeres hely pedig tényleg nagyon szimpatikus. Van egyébként egy kis megmosolyogtató disszonanciája, ugyanis bár a hamburgeres hely üzemeltetői szemlátomást ízig-vérig szabadlelkű hippik, a hely előtt sorakoznak a frissen tisztára nyalt BMW-k, Audik, amelyből a körömcipős, vasalthajú lányok fehér inges, napszemüveges fiatalurak kíséretében tipegnek be a poros kis helyre hamburgert enni. Ilyen ez a mai Kismagyarország, akárhogy nézzük.
A bringaútról videót is találsz Instagram oldalunkon: kövess be minket érdekes tartalmakért.
Az Irgumburgerrel majdnem szemben ott van a Zsigi, ami hangulatában egy az egyben a Nomádban tapasztalható életérzést adja vissza. Kicsit olyan érzése van az embernek ezen a cserjés-fás szakaszon, mintha az egyfajta hippibirodalom lenne. A Zsigi is az út melletti bokrok közt eldugva található, hangulatos kis beülős hely, ad hoc stílusú székekkel berendezve. A zöld környezet és a szellős berendezés miatt a hangulat itt is garantált, ez már az én felfogásomhoz is közelebb áll, mint a Nomád.
Jó megoldás lehet, ha az Irgumburgerben eszünk egy jó burgert, majd áttekerünk vagy átgyalogolunk a Zsigibe egy jó pilseni sört inni. Azt csapolnak ugyanis, abból is kifejezetten ízeset, amelyet a Visegrádi várra nézve kortyolgathatunk. A csapolás ugyanakkor borzalmas: jó magyaros módon, kevés habbal, azt is a végén rácsepegtetve csapolják, így a sört gyorsan kell inni, hogy a végére is maradjon íze, a hab ugyanis gyorsan megdöglik. Kár érte, jó csapolással kiváló lenne a sör, de azért így is jobb, mint az átlag magyar kocsmai színvonal. Összességében a Zsigi és a Nomád legfőbb hozzáadott értéke is abban rejlik, hogy úgy érezzük: a semmi közepén, zöld környezetben tudunk leülni és enni-inni, ami a városi ember lelkének öntudatán kívül is melengető érzés. Megérnek egy próbált.
Nagymaros és Zebegény népszerű büféi, éttermei
Nagymarosra beérve aztán már egymást érik az éttermek. A városnak nagyon kellemes hangulata van, a strand és környéke csodás: bár a Dunában fürdés nem az én műfajom, a parton csillezés önmagában is megéri, hiszen kiváló kilátásunk van innen a Visegrádi várra és a Visegrádi hegység vonulataira. A Piknik Manufaktúrában helyi söröket lehet inni, ami nekem annyira nem jön be, mégis mindig beülök ide, a hely hangulata ugyanis megfogott – a növénnyel futtatott tágas, pados terasz dunai kilátással megér egy beülést.
A Halasnál többször is ettem már sült hekket. A hekk nem a kedvencem, Argentínában fagyasztják, abszolút semmilyen kötődése nincs se a Balatonhoz, se a Dunához, és az íze sem annyira karakteres. Ennek ellenére a Halasban sült hekk méltán népszerű, a halat ugyanis pont jól sütik meg és jól fűszerezik. Ettől még csak hekk marad, sokat nem lehet várni tőle, és maga a Halas sem lesz a minőség világbajnoka, egy egyszerű strandbüféről van szó. Amit kifejezetten nem szeretek benne, hogy nagyon kevés az ülőhely: ha szerencsénk van, a kígyózó sor mellett fantáziátlan műanyagszékekre ülve fogyaszthatjuk el az átlagosnál jobb hekket. Nagymaroson ezeket a helyeket próbáltam, de bőven van még választék: a környéken több büfé is van, ahol lángosokat, hamburgereket, gyrsot tudunk enni, emellett Maroson több beülős étterem is van.
Te melyik éttermet javasolnád Nagymaroson látogatásra? Írd meg Facebook-kommentben.
Nagymarost elhagyva aztán ismét változik a bringaút hangulata. A városból kivezető út is hangulatos, pedig ennek van némi kiépített jellege azokkal a nagy fa lugasokkal. Ahogy közeledünk Zebegény felé, egyre szebbé válik a táj. Kicsit megdolgozza az ember testét, ahogy felfelé kell tekerni az emelkedőn, ám a nyílt kilátás mindenért kárpótol: és ezt még a mellettünk futó főút sem rontja el. Nekem ez a kedvenc szakaszom az egész bringaútból, a Visegrádi-hegység Dömös felett húzódó magaslatai távolinak tűnnek, a Börzsöny első vonala pedig már itt tornyosul egyenesen felettünk.
Imádok itt tekerni, egészen rabul ejtő a hangulata, országunk legszebb arcát mutatja itt: a széles Duna két csodás hegység közt folyik tekintélyesen. Beleborzongok, ha belegondolok, hogy a vízlépcső itt épült volna meg. Ha nem is nézne ki olyan szörnyen, mint a bősi monstrum, és valójában nem is járna akkora természeti pusztítással, ahogy az akkori érvelés szerint hallhattuk – ráadásul energetikai szempontból nagyon is kifizetődő lett volna –, akkor is azt mondom: örüljünk, hogy nem épült meg. Van olyan döntés, amit a racionális szempontok ellenére sem szabad meghozni.
Zebegénybe érve aztán nemcsak a kilátás lesz pazar. Rögtön a parton van egy lángosos, ami messze földön híres. Én magam nem próbáltam, de ismerőseim egyöntetűen el vannak ragadtatva tőle, tervben van, hogy én is betérjek ide. Zebegény centrumába beérve aztán több lehetőségünk van a fogyasztásra. Én próbáltam már a Zebiterránt, amely nem volt világbajnok, de az egynek megfelel kategóriába bőven befér. A falu ékköve gasztronómiai szempontból viszont a Monarchia rétesház, amelyről bővebben írtam.
Zebegény méltó befejezése ennek a nagyszerű bringaútnak (amelyen lehet tovább menni Szob felé is akár), az északi Dunakanyarban itt érezzük leginkább azt, hogy eltávolodtunk a nagyvárostól. (Persze ez nem meglepő annak fényében, hogy tényleg ez a település esik legmesszebb Budapesttől). A bringaút mindig rétessel zárul: feltölt energiával, nemcsak testileg, lelkileg is. Kell az energia, ugyanis a bringautat visszafelé is meg kell tenni, legyünk nyugodtak: nem lesz unalmas az út visszafelé, a másik irányba haladva a Dunakanyar ugyanis egészen más arcát mutatja. Én idén már sokadszor tekertem végig ezt az utat, de amint letettem a biciklit, máris a naptáramat néztem, hogy mikor tudnék újra lejönni.
Ha tetszett ez a bejegyzés, kövess be minket Facebookon és Instagramon. Ne maradj le érdekes tartalmainkról.
Fotók: Ínyenc Fenevad
