Ritkán lát az ember olyat, hogy egy éttermet a közönsége 5 csillagosra értékel a Google-értékelőben, az ilyen helyet pedig feltétlenül ki kell próbálni. Én is így tettem, és így nyert megerősítést az a felvetésem, hogy a Google-értékeléseket nem szabad készpénznek venni.
Étteremválasztás előtt ma már evidens (legalábbis nekem), hogy megnézem a hely Google-értékelését. Jó dolog ez, hiszen a kritikán aluli teljesítményt nyújtó éttermeket el lehet kerülni, miközben remek ajánlást kaphatok egy, addig általam ismeretlen étteremre vonatkozóan. Ám ahogy azt múltkor is leírtam, ha csak a Google-értékelésekből indulunk ki, még simán érhet meglepetés minket, a felhasználói visszajelzések ugyanis számtalan ok miatt lehetnek torzak, és semmiképp nem arányosíthatók az adott étterem szolgáltatásának minőségével. (Hogy miért gondolom így, ahhoz olvasd el a korábbi cikkemet.)
Na de egy csattra 5-ösre értékelt hely még ennek tudatában is felkelti az érdeklődésem, ráadásul ha ahhoz ilyen magas felhasználószám társul. Ha ilyen sokan értékelik hibátlanra az éttermet, akkor az tényleg tudhat valamit – gondoltam. Pont egy ilyen helybe futottam bele a Városliget mellett, amely ráadásul nem is olyan rég nyílhatott – gyakran járok arra, de pár éve még hűlt helyét láttam az étteremnek.
A CUNG nevű vietnami étteremről van szó. Igen, megint egy vietnami – gondolhatjátok teljes joggal, ugyanis az utóbbi időben több vietnami étteremről szóló cikkem is volt (például ez, vagy ez). Tény, hogy nagy rajongója vagyok a vietnamiak gőzölgő csodalevesének, de az is az igazság része, hogy a vietnami éttermek olyan ütemben nyílnak Budapesten, hogy az egészen hihetetlen. Én meg hajlamos vagyok egy új helyet egyből kipróbálni.
Éttermi ajánlókért, híres fogás eredeti receptjéért kövess be minket Facebookon és Instán.
Ide is betértem Vérmes Ízvadász kollégámmal, hiszen egy ötösre értékelt helyet ő is ki akart próbálni. Péntek este volt, arra számítottam, hogy sokan lesznek a helyen, ha már ilyen népszerű: nagyobbat nem is tévedhettem volna, rajtunk kívül az égvilágon senki nem volt, kongott az ürességtől a hely. Ez már önmagában nem volt túl bizalomgerjesztő, amolyan rideg hangulatot kölcsönzött az étteremnek.
Amelynek a berendezése amúgy is kifejezetten hideg. A dizájn modern, de nem nevezném különösebben ízlésesnek, a nagy szürke falak még elbírtak volna némi dekorációt, ami otthonosabbá teszi. Az is rányomta a hangulatra a bélyegét, hogy egy pincehelyiségről van szó, ami önmagában nem baj, de megkövetel némi kreativitást a bezártság-érzés kompenzálására. Nos, ez Cungéknak kevésbé sikerült. (Talán még folyamatban van a berendezés, ki tudja). A lokációról nem írtam, de ahhoz nem sokat tudok hozzátenni: a Városliget tőszomszédságában, a Damjanich utcában van, egészen jó helyen.
Aztán ha már belső dizájn, hadd emlékezzek meg a mellékhelyiségről, ez ugyanis egészen igénytelen. Na nem mintha olyan nagy várakozásokat kéne a mosdóval szemben támasztani, de az itt látható áldatlan állapotokhoz képest magukra erőltethettek volna némi kreativitást – ha nem is ad hozzá, de legalább ne vegyen el az élményből a vacsora előtti kötelező kézmosás.
A lényeg viszont most is az ételeken van.
A szokásos kombinációt kértem: tavaszi tekercs, pho leves, kértünk még egy adag húsos batyut is (ami tulajdonképpen gyoza). A batyu és a tavaszi tekercs is egészen jó volt, hozta a szokott minőséget, nem volt rá különösebb panasz. Kiemelkedőnek sem mondanám, ráadásul fájóan hiányzott mellőle a saláta, amit a legtöbb – legalábbis magyarországi – vietnami étteremben jellemzően adnak.
Na de a lényeg a leves, a marhalábszárral főtt pho leves. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nagy pluszpont, hogy lehet forrázott hátszínnel is kérni, ez ugyanis az eredeti verziója a vietnami pho-levesnek, a Magyarországon olyannyira elterjedt (és általam is nagyon kedvelt) lassan főtt lábszáros verzió nem a legautentikusabb (a garnélásnál, csirkésnél persze így is jobb).
A pho-leves is összességében rendben volt. Őszintén, mivel a pho elkészítési módja kellően sztenderdizált (nem úgy, mint az ezerféle verzióban kapható japán rámené), ezért nem is nagyon fordul elő az, hogy rossz pho-t sikerül ennem. Ám még mindig az a ritkább, amikor a pho igazán kiemelkedő – és erre itt sem volt példa. Sőt, azt tudom mondani, hogy az itt elfogyasztott pho messze átlag alatti volt. A hús nem volt ízletes, a lé nem volt kellően karakteres, ráadásul a mellé kínált kevés kiegészítővel nem lehetett elérni azt a savanykás ízt, ami a tökéletesre ízesített pho sajátja. Noha a leves jólesett, mégis volt némi hiányérzetem, miután elfogyasztottam.
Összességében tehát az élmény nem volt olyan szuper, mint amilyennek vártam. Ha pedig ár-érték arányban nézem, kifejezetten csalódott voltam. A pho ára 3700 forint körül mozgott, ami azt jelenti, hogy ez az egyik legdrágább pho a városban: ennél sok helyen jelentősen olcsóbban, 2500 forint körül is lehet sokkal jobb pho-t enni. Az igazán túlárazott viszont a gyoza és a tavaszi tekercs volt, amelynek adagjáért 2300 forintot kellett fizetni. És hiába volt kiírva az ajtóra, hogy SZÉP-kártyát elfogadnak, ez nem bizonyult igaznak. Mindenesetre a kiszolgálás remek volt, a magyarul nem beszélő pincér profi volt és kedves, ezért adtam neki némi borravalót. Kissé meg is ütköztem rajta, hogy Vérmes Ízvadász ezt nem tette meg, és annak ellenére nem érezte ezt cikinek, hogy rögtön utánam fizetett. De hát mindenkinek szíve joga fillérbaszónak lenni, ugye. (Mondjuk nincs is permanensen leégve, mint én: rendre tőle kérek kölcsön.)
Visszatérve cikkünk tárgyára, ha az árazást nem nézzük, akkor azt mondom, hogy jót, de nem kiemelkedően jót lehet itt enni. Ha az árazást is bevesszük a képletbe, akkor már egyértelműen az a véleményem, hogy a hazai vietnami éttermek közül ez a gyengébbek közé tartozik. Ennek ellenére valamiért mégis ötös az értékelése. Azon túl, hogy ez is csak egy kiváló bizonyítéka a Google-értékelések megbízhatatlanságának, több tényező is bejöhet a képbe. Meglepően sok külföldi értékelte például, és elképzelhető, hogy a többi fogásban erősebbek – de egy vietnami étterem esetén én mindig a pho-t tartom kiindulási alapnak, és ha az nem tökéletes, akkor jellemzően vissza sem megyek az adott helyre. (Meg aztán ne zárjuk ki azokat a lehetőségeket sem, hogy a nyitás után volt egy „akció az 5-ös értékelésért cserébe” kampány, de ez csak találgatás a részemről, lehet, hogy semmi alapja nincs.)
Mindenesetre ha neked van tapasztalatod a helyről, írd meg nekünk Facebookon. Azt is szívesen vesszük, ha ajánlotok nekünk frissen nyílt éttermeket, amelyeket iziben – a Google-értékelésektől még nem elvakulva – meglátogathatunk. Addig is maradj velünk, hamarosan jönnek újabb írásaink.
Fotó: Ínyenc Fenevad
