Te is szereted Bud Spencer és Terence Hill filmjeit? Gondolkodtál már azon, hogy a western-paródiáikban mi az a babos étel, amit annyira imád a híres olasz duó? Ha igen, ez a cikk neked szól, most ugyanis bemutatom ezt az ételt, amely nekem is az egyik nagy kedvencem (nem, az nem a hagymás bab). Ha esetleg magasról teszel a két legenda filmjeire, akkor se legyints: egy igazán kiváló, olcsó és egészséges ételt fogok most bemutatni. Ha eddig nem volt jó kapcsolatod a babbal, akkor se add fel: a most ismertetett recept új dimenziókat fog megnyitni előtted.

A bab titka: avagy mit ettek Bud Spencerék?

„Mi ez, hagymás bab?”

– teheted fel a kérdést a kép láttán, és bár Terence Hill kérdése költői volt, a válasz mégis nemleges. (Nem, nem is krumplis hal, természetesen). Kifejtem, miért. Miután már sokadszor néztem meg a sokadik Bud Spencer-Terence Hill filmet, elkerülhetetlenül felmerült bennem a kérdés: mi az az étel, amit szuperhőseink nemes egyszerűséggel babnak neveznek, és amiért képesek – ha ölni nem is – tömegverekedést kirobbantani. Elkezdtem kutatni.

Hamar rájöttem, hogy nem vagyok ezzel egyedül: a duó filmjeinek nagy rajongótábora van idehaza, és a tábor tagjai mind tudni szeretnék, hogy miféle ételről van szó. Sok válasz született: magyarul is számtalan megoldást találunk arra, hogy mit is ettek Bud Spencerék. A bab mellett egy közös dolog van ezekben a válaszokban: mind rossz. A legnépszerűbb a "hagymás bab" elnevezés, hiszen az egyik filmben ez el is hangzik. A filmekben fogyasztott ételre így aztán ez a megnevezés kering mind a mai napig. 

Kezdjük ott, hogy nem is egy, hanem két ételről van szó: a Bud Spencer-Terence Hill filmekben ugyanis kétféle babos étel jelenik meg. Az igazi hagymás bab az „És megint dühbe jövünk” című (egyébként a magyar stúdiókhoz méltán elcseszettül szarul címzett) filmjében jelent meg. Ennek ellenére a magyar fanok „hagymás babja” pofára mind a páros westernfilmjeinek babos ételét idézi (mindenféle magyaros elemmel, szalonnával, paprikával, köménnyel persze). Érthetetlen egyébként, hiszen a Bud Spencer által rotyogtatott hagymás babba még bele is zoomolnak, és köszönőviszonyban sincs azzal az étellel, amit a Trinityt formázó Terence Hill olyan nagy étvággyal zabál (mert azt evésnek nem lehet nevezni) a magyarul szintén nagyon elbaszottul címzett „Ördög jobb és bal keze” című filmben, hogy aztán a végén jól lefikázza. Ehhez képest ezt is hagymás babnak nevezik idehaza.

A westernfilmek babjai (amit a duó sem hagymás babnak, csak simán babnak nevez) többször megjelennek, és szemlátomást pirosak. Ebből a nagyérdemű azt a következtetést vonhatja le, hogy csilisbabról van szó. Miért ne? Úgyis közel van a mexikói határ a Vadnyugathoz, és a csilis bab egy létező mexikói étel. Nincs igazuk. Egyrészt a színészpáros fehérbabos ételt evett, a csilis bab pedig vörös babból készül, másrészt gondoljunk bele: a sivatag közepén előveszik a nyereg alatt puhított darált marhát, vagy mégis hogy lehet kivitelezhető ez? Nem, a filmbéli BABnak (így naggyal) semmi köze a csilisb abhoz.

Étteremkritikák és receptek mellé néha ilyen érdekességekkel is készülünk. Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le további bejegyzéseinkről sem!

Itt a recept: ezért van annyira oda Bud Spencer és Terence Hill

Már a cikk elején felmerülhetett benned: miért ír ez a fazon egyáltalán egy filmbéli ételről? Egy filmbe bármit belerakhatnak. Ezzel nehéz lenne vitázni, de mégis az a helyzet, hogy létező ételről van szó. Nem is olyan nehéz megtalálni, maximumom rossz helyen kerested: mivel ízig vérig olasz filmekről van szó, nem meglepő, ha azt mondom, hogy szuperhőseink (mert hát azok, nem?) egy létező olasz fogást esznek. Mindkét esetben: a Megint dühbe jövünk-ben Bud Spencer tényleg hagymás babot készít. Mármint ez az étel neve: fagioli e cipolle, vagy ahogy a filmben nevezik, fagioli con le cipolle (ki nem találod: magyarul ez hagymás bab). Ez inkább saláta, mint főfogás, és nem tartalmaz mást, mint nagyszemű fehérbabot, karikákra vágott hagymát, extraszűz olívaolajat, só-borsot, és valamilyen zöldfűszert (ebben nincs egységes szabály, valaki babérlevelet, valaki rozmaringot tesz rá). Létezik egy tonhalas verziója is (ezt például magam is nagyon kedvelem), illetve van, aki spenótot tesz rá, amitől szép zöld lesz. Egyszerű, mint egy pofon – csak stílszerűen.

De nem erről akartam bővebben írni nektek, hanem a másik babos ételről, ami a westernekben szerepel. Ennek a serpenyős egytálételnek talján nyelven az a neve, hogy fagioli al pomodoro (azaz paradicsomos bab), de a film hatására sok olasz egyszerűen csak Trinity-babnak nevezi (tényleg), ugyanis az ételnek Olaszországban sokkal nagyobb kultusza van, mint idehaza. Számtalan videó van a neten, ahol olasz szakácsok készítik – és fogyasztják el – a babot Terence Hill-módra, óriási beleéléssel. Imádják, és ez érthető.

Paradicsomos bab. Ennyi, nem több. Amennyi egyszerűnek hangzik – az is –, annyira beteg finom. Szkeptikus voltam, amikor először elkészítettem, de a hatás váratlan volt. Azóta rendszeresen el kell készítenem, mert egyszerűen rabja lettem az ízének. És tényleg annyira egyszerű, hogy akár a sivatagban dekkolva is elkészíthető.

Elsőre azt gondolhatod, hogy egy unalmas ételről van szó, ami hosszú ideig készül. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan megváltozik a véleményed, amint látod elkészülni. Ez a Vadnyugat legjobb étele, mindig nagyon menő, a legjobb. Alig kell bele valami:

• Bab. Enélkül mondjuk bajos volna, ugye. Én aprószemű fehérbabot használok, hiszen Trinity is ilyet evett a „Nevem Trinity” című filmben, amit magyarul valamiért „Az ördög jobb és balkezének” fordítottak. Ennél már csak az gagyibb, hogy a filmben képesek voltak a Trinity-t Szentléleknek fordítani. Ha már annyira le akarták fordítani, Szentháromságként kellett volna, de igazából Trinityként miért is nem volt jó? (mindegy, meg kell emészteni valahogy). Szóval: egy főre egy 200 grammos konzerv, én ugyanis konzervből csinálom. Nem az igazi, tudom, de ettől csak egyszerű lesz az étel, márpedig az étellel kapcsolatos örömöm egyik nagy forrása, hogy végtelenül egyszerű.
• Érdemes olasz passzírozott (nem sűrített!) paradicsomot használni. Sok kell belőle, két doboz babkonzervhez fél kiló minimum, de inkább háromnegyed.
• Egy közepes vöröshagyma, vagy egy nagynak a fele.
• 2-3 gerezd fokhagyma.
• Extraszűz olívaolaj, 2-3 evőkanál (attól is függ, mennyi adagot csinálsz, lehet akár több is).
• Só, bors, csili, rozmaring: a só ízlés szerint, bors csak minimális, csili egy csipet. Rozmaringból jobb a friss, egy ágat szoktam beletenni. Nem frissből még sosem csináltam, szóval tippem sincs, de ne told túl az őröltet.

Ez is egyébként egy olyan olasz étel, amelynek sok más fogással ellentétben nincs szigorú receptje. A fenti összetevők az alap, de van, aki mást is tesz bele, sokan például a rozmaring helyett babérlevelet vagy bazsalikomot használnak, sokan a hagyma mellé aprítanak répát, néha zellerszárat is (a hagyma-zellerszár-répa trió épp annyira gyakori eleme az olasz konyhának, mint a magyarnak a zsíron pirított hagyma), van, aki fokhagymát nem tesz bele. Nekem ez a kombináció az abszolút kedvencem, mindig az egyszerűségben hiszek. Olasz ételekről egyébként már sokat írtam, például itt, itt, itt vagy itt. Ha bekövetsz minket Facebookon, egyikről sem maradsz le!

Hogy készül a paradicsomos bab?

Roppant egyszerű műveletről van szó. Egy helyen lehet csak elrontani, de ezt nyomatékosan kifejtem majd, ha odaérünk. Kezdjük is el:

1. Indítsd el a Trinity című számot az Annibale E I Cantori Modernitől. Ez szóljon a háttérben, míg főzöl.
2. Aprítsd fel a hagymát és a fokhagymát kis kockákra.
3. Egy mély, nagy serpenyőben a hideg olívaolajban kezd pirítani a hagymát a fokhagymával (wok nem lesz jó, mert nagyon egy helyre koncentrálódik benne minden, itt nekünk az kell, hogy az ételt nagy felületen érje a hő).
4. Ha már üveges a hagyma, mehet bele a paradicsom. Lassú tűzön rotyogtassuk, sózzuk, borsozzuk, tegyük bele a csipetnyi csilit és a szál rozmaringot.
5. Néhány perc után, amikor a paradicsom kezd sűrűbb lenni (fakanállal már szét tudjuk a serpenyő alján húzni annyira, hogy nem folyik össze azonnal), mehet bele a bab. Ha több konzervet teszünk (ez ugye attól függ, hány adagra készül), az egyiknek a leve is mehet bele.
6. Ezen a ponton még tudjuk pótolni a sót, ha nem lenne elég sós. Folyamatosan kevergessük.
7. Nem kell neki sok idő: amikor már nem folyik a szósz, de még nem is állt össze, akkor lesz tökéletes. A főzeléknél sokkal sűrűbbnek kell lennie, de az sem jó, ha egy nagy krémes péppé áll össze a paradicsom és a bab, legyen azért valamennyire heterogén.

Nem írom külön pontként, mert erősen opcionális, de én szoktam beletenni olykor egy kis reszelt grana padanot, de tényleg csak egy evőkanállal, afféle fűszerként. Eléggé feldobja az ízét. Sokat nem érdemes tenni belőle, mert megöli a paradicsomos-babos ízt.

És a tálalás, mert ez sem utolsó szempont. Én, ahogy láthatod, a nagyobb serpenyőből egy kisebb serpenyőbe veszek ki egy adagot, és abból eszem, fakanállal. Nyilván ebben nem kell követni engem, de nálam nagyot dob az élményen. Amit viszont erősen javaslok, hogy olasz fehér kenyérrel fogyaszd, kiválóan passzol hozzá – de magában is megállja a helyét (Terence Hill is kenyérrel ette, ugye).

Ha sikerült elkészítened, és elégedett voltál, jutalmazz meg egy lájkkal. De hogy biztosan tudjam, hogy az írásom hatására te is elkészítetted ezt a remek ételt, kommentelj a bejegyzés alá. Elég, ha ennyit írsz: „Legközelebb ne ilyen moslékot adj.” Azonnal tudni fogom, hogy imádtad.

 Fotó: Ínyenc Fenevad