Ismét egy ázsiai éttermi beszámolót hozunk, most a Flour Style Wok Bar csirkés rámen levesét kóstoltam meg. Teljesen spontán választás volt, épp a WestEnd környékén jártam, és a helyet meglátva meg is kívántam a japánok húslevesét. Nem csalódtam, de nem is ájultam el tőle, ha kíváncsi vagy a tapasztalataimra, olvass tovább.
Mi az a rámen?
Ha valaki még nem ismerné: a rámen egy japán tésztás leves, amelynek alapját jellemzően hosszú ideig főzött húsos vagy zöldséges alaplé adja. Ez lehet szójaszószos (shoyu), misós, sós (shio) vagy éppen tonkotsu (sertéscsont alapú) – minden típusnak megvan a maga karaktere. A ráment különféle feltétekkel tálalják: főtt tojás, pácolt hús, bambuszrügy, nori, zöldhagyma, és persze maga a tészta, ami nem azonos a kínai rámen instant változataival – ez friss, ruganyos, sokkal komolyabb étel.
Én egyáltalán nem mondanám magam rámen fanatikusnak, néhány alkalommal kóstoltam eddig, szóval nincs nagy tapasztalatom. Ellentétben Ínyenc Fenevaddal, aki a budapesti rámenezős tapasztalatait meg is írta itt és itt. Ahogy már a bekezdésben említettem is, teljesen véletlenül bukkantam rá a Flour Style Wok Bar-ra, amikor épp a Radnóti utcában jártam. (Érdemes azért eljátszani a gondolattal, hogy mennyivel könnyebben találunk Budapesten japán húslevest kínáló helyet, mint magyart.) Már bőven ebédidő volt, én meg éhes voltam, az étterem pont az utamba esett, a Google értékelése is jó volt a helynek (bár tudjuk ez nem mindig jó kiindulási alap, erről már szintén Ínyenc Fenevad kifejtette korábban a véleményét), a hatalmas Ramen felirat is eléggé hívogatott - úgy voltam vele, egye fene, eszek akkor egy ráment. Pedig alapvetően nem szoktam csak úgy „ráment kívánni” – nem ez az első, ami eszembe jut, ha éhes vagyok.
Nézzük mit tud a Flore Style Wok Bar
A hely hangulata elsőre pozitív volt, de semmi extra: tágas tér, egyszerű dizájn, gyorséttermi hangulat, de a klasszikus leharcolt kifőzdéknél sokkal modernebb. Nem tudom, hogy pont jó időt fogtam-e ki, vagy nem annyira ismerik a helyet (pedig két éttermük is van: az egyik ugye a Radnóti utcában, a másik a Múzeum körúton), de egyáltalán nem tolongtak az emberek, sőt. Két vendég volt bent, amikor megérkeztem, így elég üresnek tűnt a tér. A rendelés önkiszolgáló rendszerben zajlik – a pultnál kell kérni az ételt, ott is kell előre fizetni, de az elkészült ételt kihozzák az asztalhoz. Ez a gyorséttermi működés kicsit elvesz a gasztronómiai élményből, de ez a legkevesebb, Japánban is sok helyen így van.
Csirkés ráment kértem, ami 3080 forintba került, ami a mai árak mellett teljesen vállalható egy kiadós fogásért. És kiadós is volt – az adag elég nagy volt számomra, bár egy nagyobb étkű nem biztos, hogy ugyanezt mondaná, és első kanalazásra kiderült, hogy ízre is egészen rendben van. Gazdag alaplé, nem túl sós, nem túl zsíros – benne tészta, kínai kel, répa, tojás, mellé pedig külön tálban adtak póréhagymát és savanyú káposztát. Az étlap szerint minden rámenhez különböző tészta választható – hát tőlem nem kérdezték meg melyiket kérem, automatikusan udontésztát kaptam.
A hús volt talán az egyetlen gyenge pont számomra. Csirkecombból készült, ami persze teljesen korrekt választás, de az én ízlésemhez a csirkemell jobban illik. A comb nem volt annyira omlós, a bőrt sem szedték le a húsról (ez is jellemző a japán rámeneknél, de azért az európai ízléshez szabott verziókra kevésbé) – így eléggé rontott számomra az élményen. Ez persze nem a hely hibája, inkább csak egyéni preferencia.
A tálalás egyszerű – az étel műanyag tálcán érkezik, amitől kicsit menzás hangulata lesz a dolognak, az evőeszköz egy része is műanyag – a kanál az inkább merőkanálnak felelt meg, de sokkal jobban passzolt a leveshez és könnyebb volt vele kanalazni a levet.
Összességében egy korrekt rámenélményt kaptam: nem volt kiemelkedő, de egynek abszolút elment. Nem érzem azt, hogy rendszeresen visszatérnék ide, de érdemes kipróbálni. Nekem egyébként a Ramenka rámen levesére emlékeztetett az íze és az állaga. Ha pl. megnézzük a képeken a legendásan híres Komachi rámenét, már az alaplé is teljesen más. Arról itt olvashatsz.
