Viszonylag gyakran főzök olasz tésztákat (bár így sem elégszer), és kivétel nélkül mindig a tradicionális, eredeti receptek alapján dolgozom. Miután a múltkor azt nehezményeztem, hogy a magyarországi olasz éttermek többsége pont a tradicionalitást mellőzi az olasz ételek elkészítésekor, ezért most arra gondoltam, hogy bemutatom, én hogyan főzöm a tésztát – csak úgy, ahogy az adott ételnek otthon adó régióban maguk a helyiek is. Most épp spaghetti alla puttanescát készítettem.
Az étel eredetéről nem szeretnék sokat beszélni, de annyit azért megemlítenék, hogy egy meglehetősen új receptről van szó: a puttanescát a 60-as évek Dél-Olaszországában találták fel. A neve elég vicces, most nem fordítanám le (aki hallotta már a puttana szót, az tudja, mit jelenthet az étel neve. Van ilyen, na…). A fogást leginkább Lazio és Campania tartományokban eszik, kisebb eltérésekkel az összetevőkben. Általában spagettivel fogyasztják, de a penne, bucatini vagy linguine is szeretni fogja a szószt, én például spaghettinivel csináltam legutóbb.
A puttanesca alapvetően egy paradicsomos tésztaétel, kaprival, feketeolívával és szardellával megbolondítva. A szardellának elég karakteres íze van, így aztán aki nem szereti, annak a puttanesca sem játszik. A csilitől enyhén pikáns lesz, a krémesre sült szardella a kaprival és a fanyar olívabogyóval, a savanykás paradicsom kíséretében egyszerűen mennyeivé teszi ezt a fogást. Vannak konzerv puttanesca szószok is, de amellett, hogy a befőzés az alapanyagok frissességét veszi ki – már amennyiben nem spóroltak ki belőle semmit -, és tartalmazhat olyan dolgot, amit nem feltétlenül kéne neki (stabilizátor, ízfokozó, bármi) teljesen felesleges ezt használunk, hiszen rendkívül egyszerű elkészíteni ezt a szószt magunktól is. Nézzük meg, hogyan!
A puttanesca gyors étel, a szósszal nem kell sokat vacakolni – viszont annál finomabb lesz a végeredmény. Természetesen itt is igaz, mint minden olasz tésztaételnél, hogy a szósz csak a kísérő, így aztán a legfontosabb, hogy a tészta remek minőségű legyen, és jól készítsük el. Hogy is lehetne már a tésztát elrontani? – gondolhatják sokan, pedig bizony el lehet, nem is kicsit. Sokan már a beszerzésnél megbuknak: mivel az étel lelke maga a tészta, érdemes jó minőségű, eredeti olasz gyártmányt választani (figyelem: aminek a márkája olaszosan hangzik, még nem biztos, hogy az is). Konkrét termékeket most nem sorolnék fel, de amit Olaszországban gyártanak, és nem gyanúsan olcsó, azzal valószínűleg nem lesz baj.
Hozzávalók két személyre:
- 200 gramm olasz durum spagetti
- 250 gramm koktélparadicsom
- 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 150 gramm fekete olívabogyó
- 5-6 darab szardella
- 50 gramm kapribogyó
- 3-4 darab pepperoncino paprika
- 2 gerezd fokhagyma
- Friss petrezselyemzöld
- Durva szemű só a tésztához
A tészta utána megbukhat a főzésnél is. Pedig rendkívül egyszerű a dolgunk: a lehető legnagyobb edényben forraljunk vizet, tegyünk bele egy fél marék, durva szemű sót (az olaszok a tészta főzővizéhez ilyen sót adnak), és amikor lobog a víz, szépen tegyük bele a spagettit. Ne törjük össze, ne olajozzuk a vizet, ezek a gaztettek meg se forduljanak a fejünkben. Innen már csak arra kell figyelnünk, hogy al dente legyen. Ez sem egy bonyolult művelet: csak addig főzzük,amennyi ideig a csomagoláson javasolják (ha olasz tésztát vettünk, persze. Ha nem, akkor meg majdnem mindegy). Ezután tűzről levéve legfeljebb fél percig hagyjuk állni, és mehet a szószba (nem a szósz a spagettihez).
De menjünk sorban: előbb az extra szűz olívaolajon (igen, lehet vele főzni) futtassuk meg a csilit és a fokhagymát, amit előzőleg egy késsel széttörtünk. Használjunk nagy serpenyőt, hiszen el kell férnie majd benne a tésztának is. Érdemes ilyenkor a serpenyőt kicsit megdönteni, hogy az olaj ellepje a fokhagymát. Nagyjából fél perc után mehet bele a szardella, a kapri és a kettévágott olívabogyók.
Addig sütjük így együtt egy kis kevergetés mellett, amíg a szardella szét nem sül teljesen. Egyébként a szardella nem olcsó, de könnyű beszerezni, a legtöbb élelmiszerláncnál találunk belőle, némely kisboltban pedig egészen kedvező áron hozzájuthatunk. A konzerves verzió is jó, csak ne legyen ízesített. Ha a szardella már szétmállik az olajban, akkor mehetnek hozzá a kettévágott paradicsomok. A tésztavíznek ekkorra már lobognia kell, hiszen most kell elkezdeni főzni a spagettit. A szószt ezen a ponton lehet sózni, ha szükséges, bár a szardella és a kapri is elég sós magában is. A fokhagymákat ilyenkor már kiszedhetjük a serpenyőből.
Ha még nem követsz minket Facebookon, ide kattintva megteheted! Ne maradj le semmiről.
Innentől pedig már csak várni kell. Néha megkeverjük a szószt, néha megkeverjük a tésztát, és ha lejárt a csomagoláson megadott főzési idő (spagettinél általában 6-7 perc), akkor mehet rá a tészta a szószra (ismétlem: nem fordítva!). Egy merőkanállal tegyünk hozzá a tészta főzővizéből is. Ekkor adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet, sűrű kevergetés (vagy ha már megy, akkor rázás) mellett hagyjuk a tűzön két percig, és mehet a tálalás.
Ne ijedjünk meg, ha úgy találjuk, hogy kevés a szósz: pont annyi, amennyi kell. Az olaszok a tésztát imádják, a szósz csak kíséret. Mellesleg ha jól készítettük el, akkor a tészta nagyon szépen felveszi a szószt, és mindenből annyi lesz rajta, hogy az étel pont tökéletes lesz. Enyhén szardellás, kicsit csípős, paradicsomos-olívás spagetti. Ennyiből áll igazi olasz tésztát főzni! Ugye, milyen egyszerű volt? Jó étvágyat!
Fotók: Ínyenc Fenevad.