Kiváló élményt tud nyújtani egy barbecue étterem, az omlósra sült húsok az ötletes köretekkel mindig kiválóan tudnak esni. Persze csak akkor, ha jól választ az ember az étlapról, vagy ha azt kapja, amit akar. Nekem most sikerült nagyon mellényúlnom az egyik legnépszerűbb budapesti barbecue étteremben, így az élmény nem volt annyira maradandó.

Kiváló éttermek a lepukkant bulinegyedben

A helyszín ismét Budapest hetedik kerülete: avagy beszédes szóképekkel fogalmazva, az omladozó, életveszélyes házak közt húzódó, hányással és szeméttel teli kis utcák egyike, a bulinegyed kellős közepe. Ha még pontosabb akarok lenni, akkor az Akácfa utca a helyszín, ami okkal versenyezhet a Budapest legundorítóbb utcája címért. De hát a bulinegyed ilyen, így szeretjük – és én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy ennek a turistaattrakciónak számító kerületrésznek úgyis van létjogosultsága, hogy én magam egyébként kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt.

Mégis számos kiváló (és kevésbé kiváló) étterem húzódik itt. Ezek közé tartozik például a Kandalló, a Tuning, a Komachi, a Belli di Mamma, hogy csak párat említsek, amit a közelmúltban kipróbáltam (és amelyekkel amúgy vegyesek a tapasztalatok). Most egy többször látogatott helyre mentem el, a Bp BARbq nevű helyre. A névválasztásra mondhatnám, hogy frappáns, de engem kurvára idegesít, hogy nemtudom rendesen se leírni, se kiejteni (ki a tököm mondja ki azt, hogy BUDAPEST BARBECUE. Érted, megyek a Budapest Barbecue étterembe), ennél még a magyar pizzázók „mamma”-fétise is megbocsáthatóbb.

Ha tetszik neked ez a szókimondó, őszinte stílus, kövess minket Facebookon és Instán.

A helyszínválasztás pocsék, de erről már írtam fent. Üzleti szempontból egyébként annyira nem rossz ennek a förtelmes betonromhalmaznak a közepén húsos éttermet nyitni, a fiatal angol turisták etetőjének lenni jövedelmező stratégia. Egyébként annak ellenére, hogy a belső héttől mindig felfordul a gyomrom, mindig szívesen jövök ide, ha a Bp BARbq helyre jövök (anyám borogass, hányszor kell ezt még ma leírnom…). Kipróbált helyről van ugyanis szó, ahol mindig jót ettem korábban.

Ez az egyik legismertebb barbecue étterem Budapesten

Talán nem is annyira fair dolog, hogy pont akkor írok róluk beszámolót, amikor épp egy gyengébb élményen vagyok túl, de hát ez is a valóság része: ha a vendég csak egyszer tér be, és akkor pont kevésbé elégedett, akkor már mit sem számít, hogy régen milyen jókat evett ott. Nagy eséllyel nem tér vissza többé. Mindenesetre álljon itt a figyelmeztetés: általában pazar élményeim voltak a hellyel, és lehet, hogy a legutóbbi alkalom volt a kivétel.

Vasárnap mentünk, lehet, hogy ez volt a baj: a szombati turistahordák kizabálhatták a készletet és a dolgozók lelkesedését talán. Vendég mindenesetre volt bőven, javarészt magyarok, ahogy észleltem, de tán a vasárnap koraeste miatt amolyan másnapos hangulata volt a helynek. Legutóbb szombat este próbálkoztam, akkor foglalás nélkül esélyem sem volt, népszerű helyről van szó ugyanis.

Az előétellel kezdődtek a gondok. Barbecue csirkeszárnyat kértem (csípőset akartam, de elrontottam sajnos, ez nyilván nem a hely hibája), amelyet pont ilyen egyszerűen tüntettek fel az étlapon: barbecue csirkeszárnyak. Kérdezem én, hogy akkor, ha barbecue csirkeszárnyak vannak az étlapra írva, hogy is lehetséges az, hogy a felszolgált ételben végül több a comb, mint a szárny? Nem túl elengáns dolog ez, tekintve, hogy a szárny – véleményem szerint – sokkal nemesebb, zamatosabb része a csirkének (és amúgy az egyetlen része, amit úgy rendesen szeretek is). Ehhez képest ott virít benne egy csomó alsócomb. Ez nagyon rossz pont volt, ugyanis kifejezetten rá voltam éhezve azokra a szárnyakra, tudniillik kiválóan készítik el egyébként ezen a helyen. Szóvá tettem a tévedést, de ezen a ponton már nem nagyon volt mit tenni, le kellett nyelni a combokat.

A második kritikám az ötlettelen körethez címződik: az agyonáztatott salátaleveleknél lehetett volna kissé kreatívabb a séf. Ezen már korábban is fennakadtam kissé, de ez messze nem zavart annyira, mint a combok a tányéromon, de azért javított volna az élményen valami kreatívabb köret.

Alulteljesítette önmagát az étterem

A baklövések itt még nem értek véget. A következő, amit rendeltem, az philadelphiai cheesesteak volt. A steak vonzóan hangzott, ám a végeredmény nem jött be annyira. A philadelphiai cheesteak tulajdonképpen egy steakes szendvics jalapenóval és gazdag sajtöntettel. A koncepció nem rossz, akartam adni neki egy esélyt, de ha előre tudtam volna, hogy egy túlsült, szósztól tocsogó, mócsingos hússal telepakolt száraz óriáskiflit kapok, biztosan nem ezt rendelem.

A hús íze maga nem volt rossz, érződött rajta, hogy minőségi választás, inkább az elkészítés hanyagsága zavart: a marhát süthették volna kevesebb ideig, hogy zamatos maradjon a hús, és a mócsingos, rágós részeket levághatták volna róla. 6800 forintért ez a fogás nekem nem volt kielégítő, sőt, ha ingyen kaptam volna, akkor sem lettem volna vele elégedett.

Mi azt is megírjuk, ha valamivel nem voltunk elégedettek. Ha tetszik ez a szemlélet, kövess be minket Facebookon!

Az élmény talán legfájóbb pontja, hogy ami egyébként jó volt, az sem volt teljesen tökéletes. A hely csúcsfogása – mint minden barbecue étterem esetén – alighanem a marhaszegy. Itt szó sincs arról, hogy ne lenne elég kreatív a séf: a gyönyörű marhaszeletek mellé barbecue szószos bab, céklasaláta, mac&cheese és zöldköret is jár, aminek köszönhetően így egy emberes adagról beszélhetünk. A nagyétvágyúak sem maradnak éhesek utána.

Korábbi itt jártamkor mindig ezt ettem, és most is kipróbáltuk, marhaszegy nélkül nekem ugyanis nincs barbecue-élmény. Összességében ez a fogás már rendben volt, de korábbi látogatásaimhoz képest voltak hiányosságok: a szószok kiválóak voltak (a mac&cheese nem sok említést érdemel, elég alantas ételről van szó), de a hús most nem volt tökéletes. Nem volt eléggé sós, nem volt zamatos, kissé száraz, jellegtelen volt. Ennél sokkal jobb barbecue marhaszegyet is ettem már ebben az étteremben korábban. Ár-érték arányban így is rendben van: 6800-ért sokkal többet ad, mint a philly cheesesteak.

Sörrajongóként szólnom kell még a marha mellé oly könnyen csúszó sörökről is, a választék itt ugyanis borzalmas. Coors van, ami nemrég tört be a magyar piacra, és erőteljes médiakampánnyal indított. Hát, mit ne mondjak? Szubjektív vélemény ugyan, de ha ez a sör van csapon, százszor inkább iszom inkább csapvizet. Valahol nevetségesnek találom, hogy az ilyen kukoricás löttyöket is sörnek lehet nevezni, de hát ahogy már mondtam, ez szubjektív. (Aki magát sörkedvelőnek mondja, és azt állítja, hogy ez egy minőségi sör, azzal pedig nem beszélek.)

Hogy a fentiek után ajánlom-e jó szívvel a helyet? Azt mondom, egy próbát a jövőben megérhet. Most ugyan nem volt minden tökéletes, de mindenkinek lehet egy rossz(abb) napja. A csirkeszárnyak helyett combokért viszont nincs bocsánat, de a cheesesteakkel én lőttem mellé, választhattam volna valami finomabb marhás fogást is. Mindezek után eléggé fájt kifizetni azt a több mint 20 ezer forintot, amit üdítőkkel együtt itt hagytunk.

Kövess minket Facebookon, ha hasonló beszámolókat szeretnél még olvasni.

 Fotó: Ínyenc Fenevad