Kréta nemcsak a csodás látnivalói, hanem a fantasztikus gasztronómiája miatt is megér egy látogatást. Amellett, hogy a görög konyha hagyományos fogásait is megtaláljuk itt, vannak klasszikus krétai ételek is. Mi általánosságban azt mutatjuk be, hogy mit érdemes enni Krétán, megmutatjuk, nekünk mi ízlett, és mi kevésbé, illetve általános tanácsokat is adunk a kréta éttermekre vonatkozóan.

A görög vendégszeretetnek nincs párja

Kréta csodáiról már egy korábbi cikkben írtam, így általánosságban a szigetre most nem térnék ki. Egy mondatban összefoglalva annyit azért jeleznék, hogy Kréta az egyik legjobb hely, ahol valaha jártam, páratlan hangulattal, gyönyörű tájakkal, kedves emberekkel.

A görög vendégszeretet nem egy elcsépelt klisé, a helyeik tényleg végtelenül kedvesek. Ez különösen igaz Krétára, Athénban azért ezt nem tapasztaltam meg ilyen mértékben, de egy nagyvárostól nem is lehet azt várni, mint egy turistákból élő szigettől. Már a megérkezésemkor nagyon pozitív volt az érzés. Egy tengerparti étterembe tértünk be elég későn, emlékeim szerint már 10 óra körül járt az idő. Kevés vendég ült már a tengerpartra néző helyen, de mi nagyon éhesek voltunk, ezért beültünk. A pincér illedelmesen jelezte, hogy zárás előtt érkeztünk, de még gyorsan ki tudnak minket szolgálni, csak ne tököljünk a rendeléssel. Az illedelmest érts úgy, ahogy írom: ne úgy képzeld el a helyzetet, hogy a pincér azt sugallta, hogy ”jöhettetek volna korábban, rosszseb a pofátokba”, hanem inkább „a kedvetekért még ráhúzunk egy kicsit” érzés áradt belőle.

Muszakát kértünk, ami éjszakára erős vállalás volt, de mivel kezdjen az ember Krétán, ha nem egy igazi görög fogással? Előételnek kértünk még egy kis dakost, kértünk rakit és helyi sört is. Hogy ezek milyenek voltak, azt a cikk további részében leírom, mert nem ez volt az élmény legemlékezetesebb része. Hanem az, hogy bár zárás előtt érkeztünk, a pincér nagyon készségesen kiszolgált minket, és hiába mentek volna már haza, a végén még kaptunk egy kis ajándékot is. Egy nagy gyümölcstálat. Sőt, a pincér még hozott nekünk kétféle italt is a végén: egy likőrt és egy pálinkát, és üdvözlésünkre megitta velünk az asztalnál, miközben tömören mesélt a szigetről. Ha nem élem át, el sem hiszem. Igen, így kell megalapozni egy nyaralást, egy ilyen estével. Ahogy látni fogod, a hét többi része sem okozott csalódást.

Átfogó útleírások, őszinte étteremkritikák, eredeti receptek: kövess minket Facebookon és Instagramon egyedi tartalmainkért.

Hol együnk Krétán?

Krétára is igaz, mint minden helyre: érdemes kerülni azokat az éttermeket, ahol a turisták tömegesen esznek. Ez nehéz, tudom, hiszen a strandon, partok mellett hemzsegnek a külföldiek, és nagyrészt mi is itt eszünk. Ezért inkább úgy pontosítanék: ha tudunk, együnk olyan helyeken, ahol a helyiek esznek. Egyébként a fenti sztori is egy strand melletti étteremben történt Agia Pelagia kisvárosában, mégis kiváló volt az élmény, bár egy másik, majdnem szomszédos étteremben már nem sikerült olyan jót ennünk.

Chania belvárosában rengeteg kis étterem van, ezekkel is érdemes kísérletezni. Noha általánosságban nem tartom megbízhatónak, jó kiindulópont lehet a Google: ha az értékelések magasak, az étterem vélhetően nem rossz. Emellett olvasgathatunk a helyi portálokon is, de vigyázzunk: ha a helyi We Love Budapestbe futunk bele, akkor könnyen lyukra futhatunk. Mindenesetre a chaniai kis utcák elképesztően hangulatosak, javaslom, hogy itt mindenképp költsünk el egy vacsorát. Ellenben a parton, a mecset szomszédságában már több turistalehúzó étterem lehet, én kevésbé javaslom ezt a környéken a pazar kilátás ellenére.

Hamarosan írok majd egy olyan cikket, hogy mi alapján válasszuk ki az éttermet. Ha nem akarsz lemaradni róla, maradj velünk Facebookon.

Gasztronómiai szempontból nagyon bejött még nekünk Heraklion, azon belül is a piac környéke, ahol szintén a kis utcákban – nem a város frekventált részén – remek étteremre bukkantunk. Sok halas hely van itt, amelyeket elsősorban görögök látogatnak, nem is olyanok ezek az éttermek, mint amilyeneket a parton látunk. Nincsenek kötelező fogások (gyros, muszaka, dakos stb.), ami a turistákat behúzza, ám vannak remek húsos és halas ételek. Ha Heraklionban jártok, akkor ebben a városban nagyon könnyen találhattok szuper éttermeket, ha kissé elkanyarodtok a turistás helyektől.

Az abszolút csúcs viszont a sziget belseje. Ha elindultok autóval a sziget hegyei közé, rengeteg kis faluba futhattok bele, amelyek hangulatukkal rabul ejtenek. Ezeket a falvakat érdemes gasztronómiai céllal is meglátogatni, egész más élményt kaphatunk itt, mint a tengerparton. Azt mondhatom, hogy az igazi krétai életérzést itt, a sziget belsejében kapjuk meg.

Mi is épp átvágtunk a szigeten, amikor teljesen véletlenszerűen megálltunk egy kis étteremben. Akkor még üres volt, délután felé járt az idő, a teraszos kis helyen egy idős ember üldögélt. Amikor odaértünk, kiderült, hogy ő az étterem tulajdonosa, görög nyelven beinvitált minket, megmutatta az asztalunkat. Bent ült a felesége, végig szinte meg sem mozdult, az időközben megérkező vendégek bólintással köszöntek neki, amit ő rendre viszonzott. Az idős bácsi próbált beszélgetni a vendégekkel, de mivel senki nem beszélt görögül, nem járt sikerrel, de ez nem akadályozta meg. Mindenkire rámosolygott, olykor nevetgélt is magának, egy ponton pedig cigivel kínálta az összes vendéget. Egyáltalán nem volt tolakodó, végig ott ült az egyik asztalnál, várva arra, hátha szóba tud elegyedni valakivel.

Az éttermet (feltételezhetően) a lánya vitte, ő vette fel a rendelést – szintén csak görögül beszélt, a rendelést kézzel-lábbal kellett leadni, de sikerült. Később megérkezett egy rokon vagy ismerős, aki az ételeket vitte az asztalhoz faarccal, és nagyot nézett, amikor görögül mondtad neki, hogy köszönöm. Kiváló töltött paradicsomot és grillezett bárányt ettünk itt, az egyik legjobb éttermezés volt ez a szigeten. Látszott, hogy a külföldi vendégek nagy része visszatérő. Nagyon javaslom az ilyen jellegű éttermezést Krétán, a sziget belsejében ugyanis könnyen találhatsz olyan helyeken, ahol nyárson egész bárányt sütnek, és olyan fogásokat csíphetsz el, amilyeneket lent a parton nem találsz.

A legjobb görög fogások: mit lehet enni Krétán?

A szigetre érkezve az volt az első vágyam, hogy egyek egy eredeti görög gyrost (azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül). Ez sajnos nehezen teljesíthető kérés volt, Krétán ugyanis nem érik egymást a gyrosozók – azt merem mondani, hogy Magyarországon több a gyrosos, mint Krétán (mondjuk a magyar gyrososok nagy része olyan is – bár itt is vannak már remek helyek). Az első este, ahogy fent már írtam, végül muszakát sikerült enni. Kiváló volt, összhangban volt benne a padlizsán, a darált hús és a besamel, a végeredmény egy nagyon homogén, krémes étel volt, amelynek az ízei tökéletesen összeértek. Kis kerámiaedényben hozták, ami nagyon jellemző gyakorlat Krétán. Azt javaslom, hogy Krétán mindenképp egyél Muszakát, akkor is, ha ezt az ételt ismertsége okán már sokszor etted Magyarországon is.

Az Ínyenc Fenevad egyre népszerűbb: csatlakozz Facebook-követőinkhez Te is, ne maradj le kiváló írásainkról.

Gyrost másnap sikerült végül enni (először), és természetesen eltér attól, mint amit Magyarországon is enni tudunk (ha nem görög gyrosos helyre megyünk, amiből szerencsére egyre több van). Fontos tudni, hogy a gyros Görögországban nem streetfood, étteremben kínálják. Én a tálat egyszer sem próbáltam ki, sokkal szimpatikusabb volt a pitás verzió, amely úgy néz ki, hogy vastag tésztába tekerik a fűszerezett sertéshúst, ehhez adják hozzá gazdagon a krémes joghurtos szószt, a krumplit, és vékonyan a zöldségeket. Egészen kiváló így együtt, garantáltan függőséget okoz. (Ritka, de olykor-olykor csirkehússal is adják.)

Kiváló előételeket lehet enni Görögországban, eleve a görög vacsora máshogy néz ki, mint a magyar. Nem annyira csipegetős, mint a spanyol, de azért jellemző, hogy több kisebb fogást is elfogyaszt az asztaltársaság a főétel előtt. A görög előételek közül híres a saganaki, ami sütőben (jellemzően vasedényben) sütött fetasajtot (illetve bármi mást) jelent, egészben. Kiváló az íze: a sajt ropogós kérget kap így, a belseje viszont krémes lesz és omlós. Ha pedig valamilyen tésztába is belesütik, az egyenesen mennyei. A friss feta egyébként is kiváló, és Görögországban járva gyakran találkozunk vele különféle fogásokban. Merüljünk el a feta ízében nyugodtan, sokkal kiválóbb, mintha Magyarországon vennénk boltban.

Az előételek közül kiemelném még a favát, ami lóbabból készült püré (tulajdonképpen a fava maga a bab, de az ételt is így nevezik), amelyet gazdagon locsolnak olívaolajjal és megszórnak nyers hagymával. Kenyérrel törölgetve kiváló, az ízek tökéletesen passzolnak egymáshoz. Nekem az egyik kedvencem volt a kipróbált előételek közül. Remek volt még a töltött szőlőlevél is, hasonló, mint amit Magyarországon a török éttermekben kapunk, jobb helyeken báránnyal töltik (a turistalehúzó éttermekben boltban vásárolt egyen-szőlőleveleket kínálnak, ahogy a helyiektől megtudtuk).

Kötelező kipróbálni a görög salátát is, ami szintén máshogy néz ki kissé, mint ahogy Görögországon kívül készítik. Karikákra vágott zöldpaprika van benne, csíkosra hámozott uborka, érett paradicsomkockák, kevés hagyma, kiváló olívabogyók, a tetején egy nagy tábla feta (amit jellemzően nem törnek szét), meghintve olívaolajjal és oregánóval.

Nagyon ajánlom még a töltött paradicsomot, amit több helyen is ettünk, ez is kiválóan elegyíti az ízeket, miközben húst nem tartalmaz, így a vegáknak is megfelelő lehet. Kissé a magyar töltött paprikával mutat rokoni vonásokat, ami már csak azért sem meglepő, mert a mi ételünk is balkáni eredetű (a töltött káposztát például sok történész a török-görög töltött szőlőlevéllel rokonítja). Nem szószos, az íze frissebb, és nincs benne hús – az erőteljes görög fűszerezés mellé ez adja a fő különbséget a mi töltött paprikánkhoz képest. Na meg az, hogy ez paradicsom, nem paprika.

Krétai fogások, amit a szigeten kötelező kipróbálni

Az alábbiakban azokról az ételekről írok, amelyek kimondottak Krétára jellemzőek – hozzátéve, hogy Görögország más részein is találkozhatunk velük, Athénban például többet láttam ezek közül étlapon. A leghíresebb krétai előétel a dakos. Ez száraz kenyérre pakolt paradicsomot és fetát jelent, esetenként olívabogyóval és bőven meglocsolva olívaolajjal. A feta íze dominál – mint oly sok görög fogásnál –, de az összhatás érdekes. A társaságunk többségének nem ízlett, többen arra panaszkodtak, hogy a paradicsom nagyon eláztatja a kenyeret. Nekem az elmegy kategóriában volt, de nem ez lett a kedvencem. Egy próbát mindenesetre megér.

Az abszolút kedvenc előétel a horta volt, ami annál is érdekesebb, mivel egy szuperegyszerű ételről van szó. A horta hegyi zöld növényeket jelent (mindig épp más növény kerül a tányérra), amit olívaolajon megfuttatnak és citrommal kínálnak. Utóbbival gazdagon megküldve kapjuk meg igazán az ízeket: a növények keserű íze az olívaolaj krémes, szúrós aromájával és a citrom savanyúságával mindent ízt egyszerre ad meg, amit szeretek. Amíg Krétán voltam, több alkalommal is ettem ilyet, abszolút kedvenc lett belőle. Ez egy remek példája annak, hogy nem feltétlenül a bonyolult fogások adják a legtöbbet.

Ha érdekel a gasztrovilág, kövess minket Instagramon és Facebookon is

A krétai főételek is egyszerűek, amelyek alapját a kiváló alapanyagok adják. A saganakinak van például más verziója is, nem kizárólag sajtból készítik (általában azt nevezik saganakinak, amit kerámiatálban sütnek sütőben), mi kagylós saganakit ettünk, amelyet paradicsomban sütöttek – ki nem találod – fetával. Remek volt, egyedül a rizst nem értettük, de összességében passzolt hozzá.

A leghíresebb krétai étel viszont alighanem az antikristo, ami nyárson sült bárányt (esetleg kecskét) jelent. A nevének semmilyen bibliai vonatkozása nincs, ám amikor egyszerre több birkát fűznek fel egy kör alakú nagy nyársra, annak valóban eléggé pokoli hangulata van. Javaslom megkóstolni, kifejezetten finom – bár azt hozzá kell tenni, hogy az nagyon nem mindegy, hogy a bárány melyik részét kapjuk meg, hiszen vannak mócsingosabb, és vannak omlósabb falatok is. Ám azt a kellemetlen faggyús ízt, ami a  bárányhúst olykor-olykor jellemzi, sehol nem tapasztaltam, pedig többször is ettem bárányt görög utam során. Alighanem pontosan tudják a görögök, hogyan kell a bárányt jól elkészíteni.

Ezen kívül Krétán járva nagyon ajánlott még csigát enni, mert akármilyen meglepő, ez Kréta egyik nevezetes fogása. Mi szezonon kívül voltunk, és így már nem találtunk csigát egy étteremben sem, de vannak csigafarmok, azokkal is lehet kísérletezni. Így jártunk a másik különleges fogással, a tengeri sün levessel: mindössze egy helyen találtunk étlapon, de ott sem kaptunk, mivel „véget ért a szezon.” Rengeteg tengeri fogást ettünk még, amelyeket nagyon sokféleképp készítenek el. Ettünk egészben sült apróhalat, sült tengeri sügért és aranydurbincsot, grillezett polipot, főtt polipot (főleg ez volt igazán finom), töltött tintahalat, panírozott tintahalat – kettő kivételével mind nagyon bejött, és az a kettő is inkább az étterem hibájából lehetett gyenge.

Kréta olcsó, az éttermek is meglepően olcsók

Az éttermek mellett javasolt még feltárni a bolti kínálatot is, ugyanis kiváló termékeket lehet vásárolni (de azért messze nem annyira, mint Spanyolországban vagy Olaszországban, utóbbi kettőben lélegzetelállító tud lenni a bolti kínálat). Kiváló olívabogyókat lehet vásárolni többféle ízesítésben például, de remekül ízesített babkonzerveik is vannak. A görögök a konyhájukban jobban megbecsülik a babot, amelyben sokkal több potenciál van annál, mint ahogy például mi, magyarok használjuk. Egy nagyobb városban érdemes kimenni a piacra is, gyönyörű gyümölcsöket, halakat, csonthéjasokat tudunk vásárolni.

Érdemes még a görög ételek mellett kitérni a görög italokra is. Elöljáróban mondom, hogy nem értek nagyon a borokhoz, ritkán is iszom, ilyenformán kell kezelni, amit a görög borokról mondani fogok. Nekem úgy tűnt, hogy a görög borok szárazabbak, fanyarabbak, mint például a magyar borok, ám míg Olaszországban általában egységesebb minőségbe futottam bele, a görög borok közt nagyobb volt a szórás. Az én ízlelőbimbóimban nagyon megmaradt a görög borok enyves íze, ám nem kizárt, hogy ez csak a fantáziámban létezett, miután nem sokkal az utam előtt olvastam Umberto Ecotól a Baudolinót, amelyben a Mester sokat értekezik az enyves görög borokról (persze a középkorban egészen más borokat ittak, egészen máshogy, nyilvánvalóan). Végeredményben a görög borozást és Umberto Eco könyveit is jó szívvel tudom ajánlani.

Az itthon gyakran lesajnált ouzo is egészen más odakint. Nem is felesként fogyasztják, mint mi, hanem hosszabban, jéggel, az állaga is kicsit más, nem áttetsző, hanem fehér, krémes. Egészen jólesett a görög estéken, sokkal jobban, mint a raki, ami tulajdonképpen egy egyszerű pálinka. Őszintén visszasírom azt a görög csodát, amely kiváló kísérője volt a vacsoráknak. Sehol nem ittam még ilyen ouzót. A sörökről már nem tudom ugyanezt elmondani, annak ellenére sem, hogy a névadás parádés: a két leghíresebb sörük az Alfa és a Mythos. Sem alfa, se nem mitikus, felejthető minőség. Ám ami megdöbbentett, az az, hogy a görögök mennyire igényesek a sörükre: kiválóan csapolják, sok habbal, makulátlanul tiszta és gyakran jeges korsóban, többnyire nem széndioxiddal. A magyar kocsmák mosogatóleveihez képest ez megváltás, de nyilván nagyon-nagyon messze van a cseh söröktől. Persze ha nem cseh sört iszol odakint, mert erre is volt példa: Chaniában az egyik bárban Primator volt csapon. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: ez volt a legjobb sör, amit az egész nyaralás alatt ittam.

A kiváló éttermi élmények mellett azt is ki kell emelnem, hogy Kréta Magyarországhoz képest olcsó. Nem kissé térnek el lefelé az árak hozzánk képest: egy kiváló kétfogásos vacsorát itallal együtt meg lehet úszni nagyjából 12-18 euróból. Magyarországon ennyiért lassan egy menzán tudsz kétfogásos ebédet enni egy kis üdítővel. Emellett a szállások is meglehetősen olcsók, mi pofátlanul kevés pénzért szálltunk meg egy nagy, tengerre néző, frekventált helyen levő apartmanban (igaz, szezonon kívül voltunk). Ha az alacsony árért ilyen magas minőséget és ennyire egyedi élményeket kapsz, az már nem egy erős érv amellett, hogy Krétát bizony érdemes meglátogatni.

Ha tetszett ez a bejegyzés, jutalmazz meg minket egy követéssel Facebookon és Instagramon. Nagyra értékeljük a visszajelzést, és így Te sem maradsz le egyedi tartalmainkról.

Fotók: Ínyenc Fenevad