Kréta az egyik legnagyobb és legnépszerűbb görög sziget, a magyar nyaralók is tömegével utaznak oda nyaranta. Tavaly szeptemberben mi is Krétán nyaraltunk, így a nyaralási szezon kezdetén arra gondoltunk, hogy adunk néhány tippet: mit érdemes megnézni, a sziget melyik részét érdemes meglátogatni, és ami a legfontosabb: mit érdemes enni Krétán? Élményeinket két cikkben mutatjuk be: előbb általánosságban Krétáról írunk, a gasztronómiának pedig egy külön cikket szentelünk. Mindkettőhöz elöljáróban annyit: a sziget minden szempontból felülmúlta a várakozásainkat. Nem tudsz rosszul dönteni, ha ide mész.
Kréta látnivalói: mit érdemes megnézni Krétán?
Mielőtt rátérnék a sziget gasztronómiájára, érdemes külön írni arról is, hogy tulajdonképpen mire számítson az, aki Krétára látogat. Elöljáróban annyit leszögezek, hogy az egy hét, amit ott töltöttem, nem sok mindenre volt elég, a sziget ugyanis rengeteg élményt kínál. Egyik-másik látnivalóról külön tudnék egy egész cikket írni, de a célom, hogy mindenről egy rövid összefoglalót nyújtsak, így az írás szükségszerűen zanzásított lesz, és mindenre így sem térek ki.
Ami a krétai látnivalókat illeti, a leghíresebb alighanem Knósszosz palotája. A látnivaló Heraklionnál van, autóval és busszal is könnyen megközelíthető. Kötelező letudni, ha ott vagy, a mínoszi civilizáció az első ismert görög kultúra, az épületrom történelmi jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ugyanakkor az élmény, amit egy átlagos turistának (mint amilyen magam is vagyok) nyújt, nem annyira meghatározó, még úgy sem, hogy egyébként érdekel az ókori történelem. Ha nyáron mész, akkor pedig készülj fel a rekkenő hőségre. Én szeptember közepén voltam, de így is nehéz volt elviselni a meleget (főleg másnaposan). Külön csalódás, hogy a knósszoszi rom még a jelenlegi formájában is csak egy több mint 100 éves rekonstrukció, amelynek a történelmi hitelessége kérdéses: így aztán tényleg csak annak lesz érdekes a látnivaló, aki átérzi a hely történelmi jelentőségét.
Az étteremkritikák és receptek mellett néha útleírásokkal is készülünk. Ha nem akarsz lemaradni írásainkról, kövess minket Facebookon.
Maga Heraklion városa sem lenyűgöző. Pezsgő nagyváros mediterrán életérzéssel, de a sziget fővárosát inkább a modernitás jellemzi, kevésbé jön át a történelmi jelleg. Ha vásárolgatni, éttermezni, szórakozni akartok, arra kiváló, nagyon él a város éjszakánként, de történelmi látnivaló itt kevésbé lesz. Hania ezzel szemben maga a megörökített történelem, régi, színes házai pont azt az élményt nyújtják, amiért az ember egy görög szigetre látogat. A kis utcákban jó lehetőség adódik egy kis iszogatásra, éttermezésre, viszont mivel egy klasszikus turista gócpontról beszélünk, a turistalehúzó éttermekkel óvatosan (hogy ez alatt mit értek, egy később cikkben kifejtem majd). Javaslom inkább a kis utcákon, kintebb eső helyeken enni, mint a tengerparton.
Rethimno nagyon hasonló élményt kínál, ám mivel kisebb, még meghittebb lehet, mint Hania. Felkapott még Agiosz Nikolaosz (Szent Miklós magyarul, aki egyben a város védőszentje), ám ez a város engem kevésbé fogott meg. A látkép és a város által körbezárt „tó” valóban szép, de az építészete kissé egyhangú, inkább modern épületek jellemzik, mint a megkapó kis régi házak, ám előnyére szól, hogy a közelben több kiváló strand is akad. Híres még a leprások szigete, valamint nagyon javaslom, hogy egy napra menjetek át Santorinire. Utóbbi kettő nekem nem jött össze időhiány miatt, Santorini nagy szívfájdalmam. Itt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy mennyi élményt és lehetőséget kínál Kréta: ide tényleg nem érdemes rövid nyaralást tervezni, mert nem jut idő minden csodára.
Kréta legszebb természeti kincsei
Csodából ugyanis van bőven, és itt nem elsősorban az épített örökségre kell gondolni. Útleírásokban gyakran hallhatjuk, hogy Kréta mennyire kopár, ám ez csak félig igaz: a sziget keleti fele valóban nem túl zöld, délnyugaton ellenben buja erdőségek várnak minket. Amit mindenképp javaslok, hogy menjetek keresztül autóval a szigeten észak-dél irányban, itt lelhettek igazi csodákra. Nem mondom, a partok mentén is vannak gyönyörű helyek, ám amikor épp felkanyarogtok egy hegyre, ahonnan még látni a tengert, az ámulatba ejtő. Kevés ilyen gyönyörű helyet láttam a világon, hegyi autókázásaim során nem egyszer megálltam az út mellett, hogy lefotózzam a látványt.
Kréta hegyei még európai viszonylatban is magasak, Görögország legmagasabb pontjai közül pedig nem egy itt van. Disszonáns érzés, amikor a napos, part menti 30 fokból felautózól a ködös 15 fokba (autó nélkül nem nagyon érdemes nekivágni a szigetnek), ám Kréta ettől lesz igazán varázslatos: a nyári tengerpartokat és a tavaszi magaslatot kedvelők is megtalálják itt a kedvenc helyüket. A disszonanciát növeli a rádöbbenés, hogy a tengerparttól távolodva fogynak a turisták is, és a nyüzsgő kisvárosokból milyen hamar átérünk a kihalt természetbe. Nemcsak a meredek hegyoldalak természeti szépségében gyönyörködhetünk itt, a hegyek közt megbúvó falvak hangulata is magával ragadó, a szirteken árválkodó templomok, kolostorok pedig szintén vonzzák a tekintetet (bár utóbbiak építészetileg túl egységesek).
Autentikus receptek, szókimondó étteremkritikák, átfogó útleírások: ez az Ínyenc Fenevad. Kövess minket Facebookon Te is!
Népszerű úti cél a Psiloritis-hegy, amely majdnem 2500 méterével Kréta legmagasabb hegye, és a görög hegyek közül is az egyik legmagasabb. A hegy kifejezetten kopár, nehezen járható, ha meg akarod mászni, egy egész napot rá kell szánnod. Kijelölt út vezet a csúcsra, de nem könnyű felmenni rajta, a sziklás talaj nehezen járható, és meglehetősen meredek. A látvány viszont mindenért kárpótol – már ha látni fogsz a felhőktől. Ha nem vagy a hegyi túrák rajongója, nem biztos, hogy ez ideális program neked, ha viszont szereted a magaslatokat, bátorítalak a Psiloritis meghódítására. Ha nyáron mész, akkor is öltözz melegen.
Amit viszont semmiképp nem javaslok kihagyni, az a Szamaria-szurdok, Kréta egyik leghíresebb nevezetessége. A szurdok jól el van dugva délen, megközelítése történhet autóval és busszal is, ám arra figyelned kell, hogy korán oda kell érned: ha egyszer elindultál befelé, nincs visszaút, végig kell menned a cirka 14 kilométeren. A végén egy elmondhatatlanul cuki falu van, Agia Roumeli, amely a szurdokon kívül csak hajóval megközelíthető. Agia Roumeliben egymást érik az éttermek, így ha hagysz magadnak időt, jót tudsz enni ezen a hangulatos helyen. A falucska tengerpartja is jó, ám sziklás: vigyél magaddal a túrára úszócipőt. Ha pedig lekésed a kompot, megszállhatsz a falu valamelyik hotelében.
A szurdok gyönyörű, ráadásul szakaszonként változik. Nem akarom lelőni a poént, képekből is csak keveset teszek be, de annyit elárulok, hogy ahogy haladsz végig rajta, úgy változik a látvány – nem szimplán más lesz, hanem egyre lélegzetelállítóbbá válik. Semmiképp, ismétlem, semmiképp ne hagyd ki a Samaria-szurdokot, ha Krétán vagy. A legtöbben nem is hagyják ki, ezért kissé zsúfolt, de a tekinteted az idő nagy részében nem a többi emberre, hanem az égre szegeződik majd. És egy fontos adalék: olvass bármit, a Samaria-szurdok egyáltalán nem nehezen járható, teljesen gyakorlat nélküli túrázok is könnyedén teljesítik, szint ugyanis csak lefelé van benne.
A szurdokból, ahogy már fent sugalltam, időben ki kell érni, ugyanis a kompnak, ami elvisz a szigetről, kötött menetideje van. Ha lekésed, ott ragadsz, ugyanis Agia Roumelit máshogy nem tudod elhagyni, ezért igényel némi szervezést. Annál is inkább, mert ahol a hajó letesz, onnan még vissza kell buszoznod a Samaria-szurdok bejáratáig, a parkolóig. Érdemes előre buszjegyet venni, mert ha nem teszed meg, maradnak a kikötőnél várakozó „kalózok”, azaz azok a taxisok, akik azzal hirdetik magukat, hogy gyorsabban kivisznek, mint a busz. Ez tényleg így van, de megkérik a fuvarnak az árát, valamint a pénzért jó adag kalandot is kapsz: úgy mennek a szerpentinen a kisbuszaikkal ezek a vadállatok, hogy garantáltan végig félteni fogod az életed (nem túlzok), nekem halálfélelmem volt. De megcsinálta a srác az utat 37 perc alatt, amit a busz 1 óra 30 perc alatt tett volna meg. Kellett is az az 53 perc, hogy elmúljon a remegés a lábaimban. Én azt mondom neked, hogy kétszer gondold meg, melyik opciót választod. Nem biztos, hogy ér annyit a megspórolt idő, hogy végigrettegd az utat.
Balos, Elafonissi, Vai: a legjobb strandok Krétán
Mediterrán szigetre mégiscsak azért megy az ember, hogy tenger közelében legyen, gyönyörű strandokból pedig szintén nincs hiány Krétán. Általánosságban azt tudom mondani, hogy az északi part kiépítettebb, könnyebben elérhető strandok vannak, a vadregényes-sziklás hangulatért, páratlan kilátásért viszont érdemesebb a déli partra utazni. Itt megeshet, hogy néhány strand kedvéért akár egy kilométert is gyalogolhatunk, de ha rálelünk egy eldugott gyöngyszemre, ahol nem hemzsegnek a turisták, akkor végeredményben megérte.
A görög sziget leghíresebb strandja a Balos, ahova már kiutazni is egy külön élmény. Ide is viszonylag korán induljatok el, ha a kies hegyoldalban vezető köves úton feltorlódik előtted a forgalom, abban nem lesz köszönet, pláne ha a parkolóba be sem férsz, ezért extra kilométereket kell gyalogolnod (autó nélkül nem sok esélyed van kijutni). Nem kell azért hajnalban menni, mi elég emberi időben indultunk, és bőven volt hely a parkolóban. Innen még kell gyalogolni pár száz métert, de végig kábulatba ejtő látványban lesz részünk. Fentről egyébként szebb a látvány, mint lentről, érdemes néhány fotót lőni már innen is.
A strand hatalmas, gyalogolhatunk akár fél napot is, hogy az egészet bejárjuk. Emellett kifejezetten sokoldalú is: van itt sekély víz, gyorsan mélyülő part, valamint sziklás szakasz is, ahol érdemes úszószemüveggel nézelődni. A víz kristálytiszta, a homok enyhén rózsaszín, a látvány így lentről is gyönyörű, és ami a legjobb benne: a strand szinte teljes egészében érintetlen. Nincsenek bárok, éttermek, egy kisebb bódé van, de a görögöket dicséri, hogy meghagyták olyannak, amilyennek a természet alkotta. Majdnem teljesen érintetlen, és csak remélni lehet, hogy ez így is marad.
Ám hogy kissé belerondítsak az álomszerű élménybe: amennyire látványos a Balos, annyira nem jó itt fürödni. Amikor ott voltunk, végig süvített a szél, és az apró homokot olyan erősen verte hozzá a lábunkhoz, hogy az már valósággal fájt. Emellett a tenger is hidegebb volt itt, mint a többi strandon, és a szél miatt kifejezetten hullámos is. Balos nekem inkább működött csodás természeti látványosságként, mint strandként, de lehet, hogy ezzel egyedül vagyok.
Ha tetszik ez a bejegyzés, jutalmazz meg egy követéssel Facebookon. Minden visszajelzésnek nagyon örülünk!
Elafonissi ellenben látványra is kissé csalódást keltett. A strand a rózsaszín homokjáról híres (amit a baromarcú turisták képesek hazalopni, mintha olyan sok mindent tudnának kezdeni otthon egy marék rózsaszín homokkal), ám Baloson inkább volt rózsaszín a homok, mint itt. Elafonissi nagyon szép képeken, ám amikor ott vagy, ebből a látványból nem jön át semmi: egy egyhangú, lapos strandot látsz csupán, ahol nyüzsögnek az emberek, és amelynek még a vize sem a legjobb, meghatározhatatlan időközönként ugyanis éles sziklák bújnak meg az egyébként egyenletes aljzaton. Ráadásul erre a strandra már egyáltalán nem igaz, hogy meghagyták érintetlenül: Elafonissin egymást érik a bárok és az éttermek. A homokot tépő szelet pedig itt sem úsztuk meg. Ez a strand nekünk csalódást okozott.
Híres krétai strand még Vai, a pálmafás strand, ahol a homokos part mellett gyönyörű sziklák díszítik a látképet. Ezt semmiképp nem javaslom kihagyni. Nekünk sajnos sikerült, mert ahogy mondtam, elég feszes volt a tempó, de mind a mai napig bánom: azóta több ismerősöm is megfordult itt, és mindig irigykedve néztem a képeiket. Mi rábukkantunk viszont egy olyan strandra, amit sok toplistán nem említenek, pedig kifejezetten jót lehet itt fürdeni. Voulisma a neve, Agiosz Nikolaosztól nem messze található. A kilátás innen is szép, de ami a leginkább megfogott benne, hogy a tenger egyenletesen belátható, mégis van egyfajta öböl érzete a standnak a benyúló sziklapartok miatt (ahová egyébként ki is gyalogoltunk). A víz meleg volt, hullámos, de a másik kettővel ellentétben itt nem vágta szét a lábunkat a homok, a nyaralás alatt itt élveztük leginkább a fürdést.
Megéri Krétára utazni? Hasznos tippek
A kérdésre a válasz: igen, mindenképp. Kréta nagyon egyedi élményt nyújt majd, ahol egyszerre van jelen az európai értelemben vett modernitás, a több száz éves tradíciók, és a déli nemtörődömség. Mindez kivételesen gyönyörű természeti környezetben. Hogy mit értek délies nemtörődömség alatt? A helyiek lazasága mellett ennek vannak negatív vetületei is. Ilyen például a piszok és kosz, amely sokszor elég kedvromboló. Képzeld el a helyzetet, hogy mész a csodás hegyoldalban, ahol egyszer csak feltűnik egy akkora kupac szemét, amit a környező hegyi falvak lakói nem néhány hónap alatt hordtak össze. Az ilyenfajta igénytelenség egyébként szórványosan jellemző a szigetre: a városok többnyire tiszták, de már azokban a falvakban is találkozhatunk szeméthegyekkel, ahol a nyaralók dominálnak. Ez összességében nem rombolta az élményt, és nem úgy kell elképzelni a szemét-viszonyokat, mint mondjuk Dél-Olaszországban, ami egyenesen vállalhatatlan ebből a szempontból.
A szemétnél még jellemzőbb, hogy Kréta falvai, városai közül bizony sok eléggé lepukkant. Görögország nem kicsit szakadt le a 2008-as pénzügyi válság után, aminek a nyomai látszanak Krétán is. Számtalan épület-torzót látunk például, amelyeket aligha fognak valaha is befejezni. Mondják, hogy megvan az ilyesfajta igénytelenségnek a bája, amit én nem tudok osztani. De hogy őszinte legyek, engem ez mégsem zavart. Kréta ilyen, így kell elfogadni. Akinek ez nem pálya, az menjen Mallorcára a németek közé. (Szicíliát pedig azonnal húzza ki a bakancslistáról.)
Mi nem csak a pozitívumokról számolunk be: igyekszünk átfogó képet adni, hogy az olvasók a valósággal szembesüljenek. Ha tetszik neked ez a szemlélet, dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra.
Ennyit a negatívumokról – nem tudok sokat elsorolni. A helyiek kedvesek. Nagyon kedvesek. Többnyire beszélnek angolul, az északi parton mindenképp, ám ha nem, kézzel-lábbal (online fordítóval) akkor is meg tudod értetni magad. A görög vendégszeretet nem csak egy mese, tényleg van alapja a legendának. Rossz fogadtatásban egész biztosan nem lesz részed.
Reggelig tudnék áradozni a szigetről, de tudom, hogy az olvasó türelme sem végtelen. Ezért inkább néhány tippet írok – igyekszem olyan szempontokat említeni, amire más útleírások nem térnek ki. Ilyen fontos dolog például, hogy erős, de kicsi autót béreljetek. Én magam gyakorlott sofőr vagyok, de amikor úgy kellett beparkolni egy kis utcában, hogy a beláthatatlan emelkedőn tövig gázon mentem fel, miközben hajtűkanyart vettem (bízva benne, hogy nem jön szembe senki az egysávos úton), és az utca visszapillantótól-visszapillantóig ért, ott azért én sem éreztem azt, hogy ura vagyok a helyzetnek. Nem ez a legjobb hely nagy autóval menőzni – legyen bármilyen olcsó az autóbérlés Krétán. (Mert az.) Az emelkedők miatt kell az erő a motorba, ezen viszont ne spóroljatok.
Ha már autó, minden fórumon elolvashatod, hogy a krétaiak milyen őrülten vezetnek. Ez egy nagy baromság. A helyiek nagyon jól vezetnek, a sok őrült, aki szerencsétlenkedik a krétai autópályákon (aminek nagyon jól ki van építve a hálózata, és a magyar viszonyokhoz képest a minősége is jó) azok bizony azok a turisták, akik nem fogadják el a helyi szabályokat. Az, hogy Krétán a leállósávba le kell húzódni, ha egy gyorsabb autó jön, nem őrült vezetési stílust, hanem egy jól kiforrott rendszert tükröz. Ha te azon háborogsz, hogy a mögötted levő miért villog rád, amiért te felelős sofőrként nem vagy hajlandó lehúzni a leállósávba, akkor tudd meg: te vagy a barom, nem ő. Mert nem fogadod el a helyi szabályokat. Menj szépen le jobbra, nem lesz bajod belőle.
Autózni sokat fogsz. Javaslom neked, hogy fogd magad, és indulj el a szigeten, akár cél nélkül. Leginkább az észak-dél irány adhat élményeket, az északi part szinte teljesen be van építve, azt végigautózni nem lesz nagy élvezet. Menj le délre, keress egy magányos strandot, élvezd a szerpentineket és a kilátást, hazafelé pedig állj meg egy hegyi faluban, ahol épp birkát sütnek nyárson (erről a cikk második részében még írok). Apropó birka: ezekből és kecskékből rengeteg van a szigeten. Simán belefuthatsz abba, hogy a hegyi utakon ott dekkolnak az út közepén, rád sem hederítve. Nagyon jópofák. Nehéz lesz elhinni, de ezek nem vadkecskék és birkák, hanem a helyieké – ezek kerülnek majd fel a nyársra. Kegyetlen az élet.
Mindent összefoglalva tehát elképesztő élményekben lehet részed Krétán – ha megkeresed azokat. Ha csak nyugger módra beveszed magad az egyik szállodába valahol az északi parton, lemondasz mindazokról a lehetőségekről, amelyek Krétát csodás desztinációvá teszik. Ragadd meg ezeket az élményeket. A legszebb az egészben az, hogy tök olcsón teheted meg. Bizony, budapesti árakhoz szokva nyugodtan kijelenthető, hogy Kréta olcsó. Tavaly szeptemberben pofátlanul keveset fizettünk olyan komfortos, teraszos nagy szállásokért, amelyek pár perc sétára voltak a tengertől egy domboldalon, ahonnan rá is láttunk a vízre. Az éttermekben pedig gyakran el sem hittük, hogy milyen keveset fizettünk.
Rövid az élet, és nagyon sok hely van a világon, amit látni kell. Nem tudom, mikor lesz lehetőségem újra eljutni Krétára. Ám azt tudom, hogy most, ezt a cikket írva, elkezdtem érezni, hogy hiányzik. Egy hetet töltöttem ott, de nyomot hagyott bennem a sziget. Visszavágyom. Ha oda készülsz, vagy épp most érkeztél meg a szigetre, add át magad neki teljesen, és nagyon-nagyon becsüld meg minden percét az ottlétnek.
Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek, lájkold Facebook-oldalunkat, nagy-nagy örömet szerezve ezzel nekünk. Ha már jártál Krétán, oszd meg tapasztalataid kommentben! Hamarosan jön a cikk második része, amelynek témája a krétai gasztronómia lesz. Ne maradj le róla!
Fotók: Ínyenc Fenevad
