A cseh fővárosban végtelen lehetőségei vannak annak, aki jó cseh sörökért akar kiutazni, és a cseh gasztronómia felfedezőinek is könnyű dolga van, ugyanis egymást érik a hagyományos éttermek. Van azonban a sok közül néhány, ahol a roppant magas prágai átlagszínvonalat is felülmúlja a sör – aki egyszer itt megkóstolta a cseh sört, minden korsóban ezt fogja keresni. A szuper prágai sörélménynek ugyanakkor magas ára van, de nem pénzben: a sörök olcsók, ám a kocsmák nagyon népszerűek, nem biztos, hogy helyhez jutunk. Pozitívum, hogy helyiekkel van tele: noha a legjobb prágai kocsmák szinte mind a belvárosban vannak, a turisták valamiért mégis elkerülik ezeket a helyeket. Te ne kövesd el ezt a hibát. Prágai beszámolónk második része következik, ebben kifejezetten a kocsmákra és az ételekre koncentrálunk. Az első részben bemutattuk a várost és annak hangulatát, írtunk a kiutazásról, és azt is megnéztük, miben különbözik a cseh főváros a magyartól.
Ezek a legjobb kocsmák Prágában
Valódi sörturistává váltam az utóbbi időben, már idén is volt alkalmam egy hétvégére ellátogatni Csehországba. Két napot tudtam csak Prágában tölteni, ezért sajnos nem tudtam végigjárni azokat a kocsmákat, amelyeket látogatásra felírtam magamnak (néhány helyre be sem fértem). Elképesztően sok kocsma van a cseh fővárosban, a legtöbb helyen enni is tudunk – és érdemes is –, így az ismertetést azzal kezdeném, hogy csoportokba rendezem a kocsmákat. Az egyik csoportot azok a régi, hagyományosan egyszerű helyek teszik ki, ahova főleg helyiek járnak, és amelyeket szerintem a leginkább érdemes meglátogatni. Ezen helyek többsége úgy néz ki, mint ahol megállt az idő, és nemcsak a sör kiváló, de a hangulat is. Külön érdekesség, hogy amikor angol nyelvű toplistákat keresünk a cseh kocsmákról, a legtöbb ilyenen nem szerepelnek ezek a hagyományos kocsmák. Így van jól, és nem véletlenül – de erről picit később.
Vannak ezen kívül modernebb, hangulatukban teljesen más helyek, mint az első csoport, ahova szintén főleg helyiek járnak, és ezeket is érdemes meglátogatni – és könnyebb is. Itt már nincs meg az az igazi cseh kocsmahangulat, a sör ellenben kiváló tud lenni, ha jól választunk az ilyen helyek közül.
Étteremkritikák, receptek mellett olykor úti beszámolókat is hozunk, elsősorban persze az ételekre-italokra koncentrálva. Dobj egy lájkot Facebookon, és nem maradsz le egy bejegyzésünkről sem.
Aztán a harmadik csoportként ott vannak azok a helyek, amelyeket egyszerűen turistalehúzóknak nevezek. Itt sem a sör, sem az ételek, sem az árak nem olyanok, mint az igazi cseh kocsmákban (és természetesen ezek szerepelnek a nemzetközi toplisták élén), miközben a berendezés, a külcsín épp ezt a hangulatot akarja idézni, kissé túltolva. Giccs, kerüljük az ilyet. Vannak még apró sörfőzdék, ahol különleges söröket lehet kóstolni. Ezekről sajnos sokat nem tudok mondani, mert bár biztosan érdemes meglátogatni őket, az első kategóriába tartozó kocsmákból is annyi van, hogy még azokat sem tudtam végiginni többszöri prágai látogatásom alkalmával sem.
A híres prágai állatkert, ahol csak egyféle sör van csapon
Bővebben az első kategóriáról beszélnék. Ide tartozik a híres prágai állatkert: azaz az állatokról elnevezett kocsmák. U Hrocha (A vízilónál), U Zlatého tygra (Az arany tigrisnél), U Kocoura (A kandúrnál), U Černého vola (A fekete ökörnél), U Zlatého slona (Az arany elefántnál). Lehetne még sorolni, mert van még pár, de én ezeket ismerem. Ami mindben közös, az az, hogy mindenhol plzeni Prazdrojt csapolnak. Ha erre legyintenél, ne tedd: hidd el, az idehaza csapolt Pilsner nem olyan, mint odakint. Nagyon-nagyon nem. Sokszor hallom, hogy Prága a többi városhoz képest unalmas, hiszen minden csapon a plzeni van, de erre csak annyit tudok mondani: azért van így, mert ez a legjobb.
Azon se lepődj meg, ha csak egy sör van csapon, ez csak jót jelent: ebben az esetben nagy eséllyel tankos sört kapsz, ami nem pasztörizált, ennélfogva sokkal zamatosabb. Az ilyen tanksör romlandóbb, ezért gyorsan kell forognia, ezért nem tartanak többet a csapon. Mennyei íze van a Csehországban csapolt sörnek, össze sem hasonlítható azzal a mosogatólével, amit idehaza pancsolnak (sajnos még a magukat cseh kocsmának nevező hazai helyeknek is lenne mit tanulni). Nemcsak a sör más, sőt, nem is az a legnagyobb baj. A csehek a csapolásra, magára a csapra, de még a pohárra is nagyon odafigyelnek. És tudják, hogy a sörhab jó dolog.
Akit érdekel, mi a cseh sörök titka, annak ajánlom korábbi bejegyzéseimet: ezt és ezt. Kövess minket Facebookon, és akkor nem maradsz le egy bejegyzésünkről sem!
A másik, ami közös a fenti kocsmákban, hogy mindegyik „valaminél” van. A magyarországi cseh sörturisták (mert vannak ám bőven) valamiért abban a tévhitben élnek, hogy a fenti kocsmaneveket az állatokhoz címezik, pedig nem így van. Az „U” elöljáró a csehben azt jelenti, hogy „-nál, -nél”, és az elnevezések sem valamilyen hóbortot takarnak. Sokszor azért nevezik így ezeket a kocsmákat, mert volt/van a közelben valami (egy szobor, egy épület, akármi), aminél a kocsma található. Nem tudom, ez a „Vízilóhoz”, meg „Arany tigrishez” dolog miért kattant be itthon ennyire, de te felejtsd el, azt javaslom. „Vízilónál” és „Arany tigrisnél" a helyes megfejtés. De a Víziló, Tigris is működik.
A legjobb prágai hely részletesen
Az alábbiakban kitérnék két ismert helyre, a kedvenceimre (azt hiszem, nem leszek ezzel egyedül). Az első a várhoz közel található U Hrocha, vagyis a Vízilónál. Több szempontból is különleges ez a hely. Rögtön első ilyen szempont a lokáció: két utcányira található az egyik legforgalmasabb utcától, ami a Károly-hídtól vezet a vár felé, mégsincs egy lélek sem ebben az utcában. Olyan érzés, mintha egy dimenziókapun lépnénk át: a nyüzsgő utcáról, ahol hemzsegnek a turistalehúzó éttermek és kocsmák, egyszercsak betoppanunk egy teljesen kies utcára, ahol elképzelni sem tudjuk, hogy itt van Prága egyik – vagy egyenesen talán a – legjobb kocsmája. Íme:
A másik sokk maga a hely lesz: az ugyanis még csak nem is végtelenül egyszerű, hanem egyenesen lepukkant. Komolyan: omlik a vakolat, dohos szag van, a WC falai összefirkálva. Ne a budapesti romkocsmák hangulatát képzeljük el, hanem egy olyan, végtelenül minimalista kishelységet, amelyet évtizedek óta elhanyagolnak. De akkor ez miért ambivalens? Hát azért, mert a Víziló így imádnivaló, ahogy van. Az épület, amiben áll, egyébként nagyon régi, de maga a kocsma a ’90-es években nyílt, de hírnévben azóta sikerült megelőznie a legrégebbi cseh kocsmákat is (mondjuk azt a kurvulást látva, ami például az U Fleku-ban megy, ez nem is volt olyan nehéz).
A meglepetéseknek itt nincs vége: ha a kiszolgálásra igényes, gyengelelkű turista vagy, kerüld el ezt a helyet. A kiszolgálás ugyanis híresen bunkó. A cseh beszámolókban is kiemelik ezt, tehát a modora miatt hírhedt csapos minden bizonnyal nemcsak a turistákkal tud keményen viselkedni, ám nekem az a benyomásom, hogy a külföldieket még annyira sem kezeli jól, mint a cseheket. Én beszélek valamelyest csehül, de ennek ellenére én is érzékeltem már megkülönböztetett bánásmódot (nem a jó értelemben), ha te angolul fogsz beszélni ott, számíts rá, hogy nem lesznek veled kedvesek.
Miért ajánlom mégis a Vízilovat elsőként meglátogatásra? Mert ez a fajta kocsmai viselkedés a cseh kocsmakultúra része. Ilyenbe belefuthatsz bármelyik más hagyományos cseh kocsmában vagy étteremben, ahol jellemzően nem turisták esznek. Oda-vissza megy ez egyébként, Prágában sok éve élő, csehül folyékonyan beszélő barátom nagy elképedésemre épp olyan nyersen beszél a kocsmárosokkal, ahogy azok ővele. Valahol nagyon őszinte dolog ez, nincs alakoskodás, nincs műkedvesség: kikéred a söröd, megkapod. Ha neked olyan elvárásaid vannak, hogy a vendéglátós álarcot öltve, megfeszülten lesse minden kívánságodat, akkor ne csak a Vízilovat kerüld el, hanem Csehországot úgy általában. De ha ott vagy, légy laza, mint a csehek. Csak semmi manír.
Lehet aztán, hogy te megpróbálsz bejutni a Vízilóba, mégsem sikerül: kritikusan kevés a hely. Este ne is próbálkozz, tele van törzsvendégekkel, és ha mégis elcsípsz egy helyet, jó eséllyel felállítanak, ha megjönnek a helyiek (reklamálhatsz, de nincs értelme). Nagy csoporttal se menjetek be: egyrészt nem lesz helyetek, másrészt ha ledomináljátok a helyet, biztosan kiutál onnan a csapos titeket nagyon rövidúton. Menjetek kis csoportban, ketten, vagy egyedül, és fogadjátok el, hogy minden bizonnyal idegenek mellett fogtok helyet foglalni. Ha neked ez kompromisszummal jár, akkor megint csak nem neked való a hely – ám ha megérted, hogy itt tulajdonképpen nem elvárnod kell a tiszteletet, hanem megadnod a helynek a hálát, amiért magába fogadott egy pillanatra az igazi cseh kocsmai életérzés, akkor garantáltan remek – már-már felemelő – lesz az élmény.
Dobj egy lájkot Facebookon, és nem maradsz le egy bejegyzésünkről sem!
Hogy miért éri meg mindenképp: a rövid válasz az, hogy a sör miatt. Akármilyen hihetetlen, itt is ugyanaz a plzeni Pradroj van csapon, mint ami idehaza is sok helyen (és csak az), de az az íz nem fogható semmilyen más sörhöz. Nem tudom, mit csinálnak a Vízilóban máshogy, de bármikor megyek, kimagasló a sör minősége, ilyen ízű sört nem kapsz sehol máshol. Meggyőződésem, hogy még a többi tankos plzenit kínáló helyet is veri, ami óriási szó. Ha nincs ülőhely, akkor is kérj ki egy-két sört, és fogyaszd el állva: ez is jobb, mint lemaradni róla, ha már ott vagy. Fillérekért van itt a sör: forintra átszámolva egy ezres sincs egy 7 decis korsó.
Az ételek ellenben nem kimagaslóak A sörkorcsolyák „elmegy” kategóriában vannak, jólesőek, minimalisták, hagyományosak. Ettem már itt hermelínt, utopenecet, disznósajtot, legközelebb marinált heringet fogok. Meglepő lehet talán, de ez mind a cseh nemzeti konyha része. Kiválóan passzolnak a sörhöz.
A többi prágai kocsma, amit nem szabad kihagyni
Az előző helyhez nagyon hasonló hangulatú az U Zlatého tygra (Az Aranytigrisnél). A Tigris az óvárosban található, szintén plzeni tanksört csapolnak, szintén kiváló minőségben. Nehéz eldönteni, hogy ezen a helyen jobb a sör, vagy a Vízilónál, nekem személy szerint a Víziló söre jobban ízlik, de a Tigris is kiemelkedő. Véleményem szerint az, hogy úgy ámblokk melyik kocsma a jobb kettő közül, csak hitvita kérdése lehet. Nekem talán azért tetszik picit jobban a Víziló, mert ott délutánonként mindig találtam helyet, a Tigris ezzel szemben sokkal zsúfoltabb, már nyitáskor is áll a sor sokszor. És a Vízilónál eredeti pradzrojos korsóba csapolnak, a Tigrisnél „márkafüggetlen”, kissé jellegtelen korsók vannak. Az ára viszont ugyanolyan hihetetlenül alacsony.
Ez a hely nagyobb, mint a Víziló, de mint mondtam, ennek ellenére nehéz helyet találni. Mindig várjuk meg, míg a pincér leültet minket, és készüljünk fel rá, hogy szűkös lesz, nagyon közel másokhoz. A cseheknél ez így dívik. A kiszolgálás egy fokkal kevésbé otromba, mint a Vízilóban, de itt se számítsunk meleg fogadtatásra. (Ha esetleg hátizsákkal vagy, eleve felejtsd el: a bevitelét a helyszűke miatt ugyanis tiltja a hely. Múltkor a szemem láttára dobta ki az utcára az egyik vendég hátizsákját a pincér. Nem tetszik az eljárásmód? Akkor bizony ne menj oda.) Az elv ugyanaz: te érezd magad szerencsésnek, hogy asztalhoz jutottál itt, ne várd el, hogy lessék minden kívánságod. Ülj le, szellemülj át, fogyaszd a söröket egymás után, amennyi jól esik. Vacsorázni nem a legalkalmasabb a hely, elsősorban sörkorcsolyák vannak, ezek a hagyományos minimalista cseh vonalat követik. Azt javaslom neked, hogy Prágában járva mindenképp térj be az Aranytigrisbe, márcsak azért is, mert ez volt Bohumil Hrabal törzshelye, és egy valóban nagy múltra visszatekintő kocsmáról van szó. Még Bill Clinton is megfordult itt anno az írólegendával, aki az anekdota szerint helyre is tette az elnököt.
Az Aranytigris a helyiek kocsmája, a vele szemben található U Tří růží (A Három rózsánál) nevű hely már inkább a turistáké. A berendezése ízléses, felültek a „középkori Prága” vonalra, de látszik, hogy ez már kissé mesterkélt. A helynek saját söre van, ez nálam nem ment olyan nagy élményszámba. Amiért betértem, az az óriási csülök, ami inkább két- mint egyemberes, de én magam megharcoltam vele. Sajnos kissé csalódtam: a csülök sótlan, ízetlen volt, remek állaga ellenére így mégsem esett annyira jól. Legutóbbi ittjártamkor finomabb darabot kaptam. Az, hogy Három rózsa a turistákra lő, az árazáson is látszik, a többi kocsmával ellentétben itt azért már elég magas árak vannak (azt lehet mondani, hogy már-már budapesti az árszínvonal). Csak azért említem meg a helyet, mert én bakot lőttem vele, így kevésbé javaslom látogatásra.
Annál inkább javaslom a Červený Jelent (Vörös szarvas), amely már egyáltalán nem a régi cseh kocsmák hangulatát idézi. Ez egy újhullámos étterem, ahol mellesleg a világ legnagyobb tanksöre található. Sokat hallottam a helyről, ki akartam próbálni, és nem bántam meg. Inni jöttem, nem enni: jobban szeretem a hagyományos cseh vonalat az ételeknél, ha már kint vagyok, a Vörös szarvasban a nemzetközivé vált húsos ételek, steak, barbecue, hamburger dominál minden más mellett. A sör viszont pazar: ugyanúgy plzenit csapolnak, de nem akármilyen minőségben. Ízben nem ér fel a fenti kettő gigászhoz, de nem sokkal marad el tőle. Állagban viszont verhetetlen: itt nagyon odafigyelnek rá, hogy a pohár kristálytiszta legyen és megfelelő hőfokú (az első gondolatom az volt, hogy itt hidegebb a sör, mint a többi helyen), egy oda nem illő buborékot sem fogsz látni a korsódon. Ráadásul itt lehet inni mlíkot és snytet is, a fenti két helyen „ilyesmikkel nem foglalkoznak”, ahogy a Tigris pincére nem épp udvariasan mondta is nekem, amikor már egy egész sör nem fért volna belém.
Rezané pivo, azaz vágott sör is van: ezt úgy rakják össze, hogy a barnát és a világos sört összecsapolják, de nem folyik össze a kettő. Kiváló látványra, ízre már annyira nem: a barnasör Kozel, ami nekem annyira nem ízlik (a többi barnasört sem kedvelem), kár ezzel felhígítani a plzenit. Ettől függetlenül egy esélyt megérdemel, mégiscsak különleges alkotásról van szó. (A világos Kozel egyébként kint nagyon finom és népszerű, sokkal jobb, mint a magyar, tehát ha valahol ebbe botlunk, ne idegenkedjünk tőle). A Vörös szarvasról annyit, hogy a hely üzemeltetője egy igazi helyi sörceleb, teljesen megszállott, ennek köszönhető minden bizonnyal a profizmus, ami a helyet jellemzi. A pincérek serege közt teljes az összhang: még le sem adod a rendelésed az egyiknél, a másik máris hozza a gyönyörű söreidet. Ráadásul a másik két bemutatott hellyel ellentétben itt kártyával is tudsz fizetni.
Ha hasznosnak tartod a tippjeinket, jutalmazz meg minket egy lájkkal! Sokat számít a visszajelzésed.
Feltétlenül ajánlom a helyet, főleg akkor, ha nagyobb társasággal vagy: ez a hely annyira tágas, hogy nem tudjátok leuralni a hangulatát akkor sem, ha egy egész legénybúcsú-hordával állítotok be. És itt már a klasszikus rideg kiszolgálás sem jellemző, mint a többi helyen. A magyarországi sörzarándokok (mert bizony sok ilyen van) alighanem most megvetően hümmögnek, hogy ezt a helyet javaslom látogatásra, miközben annyi híres, régi kocsma van még, de ehhez csak egyet tudok hozzátenni: valamikor a Víziló is kibontotta a szárnyait, és bár a Vörös szarvas még újszerűsége ellenére pimaszul modern is, biztos vagyok benne, hogy nemsokára ez is legendás prágai kocsmává válik. A sörzarándokoknak is javaslok itt egy-két kört: az első korty után megértik, miért szerettem bele.
Egy olyan hely, amiről mindenki tud – és egy másik, amiről meg senki
Muszáj megemlékeznem az egyik leghíresebb, a turisták körében kedvelt kocsmáról, az U Fleku-ról. Ez a hely arról nevezetes, hogy már 500 éve működik, és nagyon régóta főzik a hely népszerű sörét. A kocsma az óvárostól picit kiesik, de még a tágabb belvárosban található, az épület pazar: a gótikus, középkori kocsmahangulat garantáltan rabul ejti a turistát. Nem csoda, hogy annyira népszerű.
Maga a sör egyébként nem nagy durranás szerintem. Klasszikus barnasör, abból sem a legjobb fajta. Az utóbbi időben elkezdtek világost is főzni, de a pincérek nem nagyon szeretik, ha ezt rendelünk: az én esetemben például pofákat vágott, amikor ezt kértem (mit tehetnék, a világost szeretem, a barnájukat meg már túl jól ismertem). Ez sem nagy durranás egyébként, ízélményben nem hasonlítható a fent említett helyek egyikéhez sem. Az ételek pedig kifejezetten rosszak, ezeket semmiképp nem javaslom megkóstolni.
Az U Fleku sajátossága még a pincérek „tukmálása” is. Ez abban áll, hogy a pincér egy nagy tálca sörrel körbejár, és akinek fogyóban van a söre, ahhoz kérdés nélkül letesz egy korsóval. Természetesen lehet nemet mondani, de nem egyszerű: annyira rutinosan csinálják, hogy néha esélyed sincs visszautasítani, és már ott van az újabb korsó az asztalodon. Nekem ez kifejezetten tetszett, ad egyfajta egyediséget az élményhez – az már kevésbé, hogy a gyenge minőségű mézes pálinkájukkal is ugyanígy járnak el. Mindezek mellett is azt javaslom, hogy egyszer mindenképp látogasd meg az U Flekut, és kóstold meg a barna sörüket, amelyre annyira büszkék. A hely történelmi jelentősége miatt egyszer tényleg kötelező. De ha nem leszel annyira elégedett vele, mint a többi híres kocsmával, ne feledd: én szóltam előre.
Még egy helyet említenék, amit talán egyetlen külföldi toplistán, egy sörkalauzban sem fogsz megtalálni. Annyira nem konvencionális, annyira nem elsőszámú célpont, hogy talán te is meg fogsz lepődni. Pedig a turisták legtöbbje rendszeresen elmegy mellette, ugyanis – most kapaszkodj meg – a vasútállomás büféjéről van szó. Na ezt ne úgy képzeld el, mint azokat a koszos bódékat a Délinél, meg eleve a vasútállomást ne úgy képzeld el, mint a Délit. Csehország valahogy hamarabb találta meg a fejlett Nyugathoz vezető utat, és ez a vasúti szolgáltatásokon is látszik. A főpályaudvar, akárcsak az osztrák városok esetén, itt egyfajta bevásárlóközpont, ahol nemcsak lepukkant csehók (bocsi), de kifejezetten minőségi szolgáltatást nyújtó helyek is életben maradnak.
Ilyen az U Rychlíku (A gyorsvonatnál) nevű hely is, amely konkrétan a pályaudvar területén található. Modern dizájn jellemzi, de nem is ezért attraktív: többféle sör van csapon, köztük például Gambrinus, Kozel és Radegast, és kiválóan elkészített tradicionális cseh ételeket is tudunk enni itt ízlésesen tálalva, kiváló árban. Azt javaslom, ha vonattal érkezel Prágába, és nagyon éhes vagy, de nincs kedved éttermet keresni, nyugodtan adj egy esélyt ennek a helynek. A tradicionális kocsmák és éttermek várhatnak egy napot. Persze ez az ajánlás sem elsősorban a helyet dicséri – hiszen azért mégsem versenyezhet a fentiekkel –, hanem egy tisztelgés a magyar szemmel megdöbbentő jelenség előtt, hogy a prágai vasútállomáson ilyen jót lehet enni és inni, ennyire olcsón.
Végére hagytam a legfájdalmasabb pontot: az árakat. Azt már megszoktuk, hogy Budapest már a nyugati nagyvárosokkal vetekszik a kocsmák, éttermek árazásában, de Prágában ennél nagyobb sokk érhet minket: egy prágai étteremben 2-3 ezer forintból jókora adag főételt kaphatunk. Budapesten már a kifőzdék kerülnek ennyibe. És míg nálunk a pancsolt, igénytelenül a pohárba csorgatott lóhúgy 1000-1200 forinttól kezdődik, Prágában a legfinomabb tankos csapolt sör már 800 forintért elérhető.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket Facebookon! Neked csak egy kattintás, nekünk fontos visszajelzés. Hamarosan egy budapesti ázsiai étterem bemutatásával, az eredeti olasz rizottó receptjével, és egy újabb útikritikával jelentkezünk, ezúttal Londonból. Természetesen kivesézzük benne a brit söröket is.
Fotók: Ínyenc Fenevad
