Az utóbbi hónapokban a futárok szerepe felértékelődött, legyen szó ételfutárokról vagy kézbesítőkről. Az étteremlátogatás tilalma és a boltzárak miatt hatalmasra nőtt a kereslet a futárokért, ez legalább részben kompenzálta a sok megszűnő álláshelyet. Az álláshirdetések között ma is gyakran találunk olyat, amely „azonnali munkakezdéssel” keres munkaerőt „sürgősen betöltendő” helyre. A rendelések száma szinte biztos, hogy nem esik vissza a válság előtti szintre, és a megnövekedett keresletet látva azt feltételezhetjük, hogy a futárok fizetése is nőtt. De a szállítóknak a bevételének csak egy részét teszi ki a bérük, jövedelmük egy részét borravalóként kapják. De mekkora ez a hányad? Nem is olyan kicsi, mint elsőre gondolnánk…

A Michelin-kalauz 2020-as válogatásában 29 ország 39 városában 1850 minőségi éttermet kínál. Korábban beszámoltunk arról, hogy a járványhelyzet hogyan érintette a budapesti csúcskategóriás éttermeket, most megnézzük, hogy az új kalauzban történt-e valamilyen változás fővárosunk éttermeit illetően.

Az éttermek egy speciális válfaja a street food, amelynek képviselői az utóbbi időben gombamód szaporodtak, és sokszor nehéz megítélni, hogy közülük hol adják a legócskább kaját, és hol lelhetünk igazi gyöngyszemekre potom áron. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a nagyobb városokban még éhesen is bátran nekivághatunk az utcáknak, biztos találkozunk a műfaj számos képviselőjével, ahol a klasszikus beülősdi-pincéresdi nélkül is gyorsan jót ehetünk. 

A minap bevásárolni voltam, és szerettem volna venni egy kis mozzarellát is, hogy majd csinálok belőle egy fasza capresét. De csak szerettem volna, mert amit a most meg nem nevezett nagy bevásárlóközpont meg nem nevezett egységében árusítottak, az bizony nem az a mozzarella volt, amit én a capresemhez megálmodtam. Igen, egészen hihetetlen, de az egyik legforgalmasabb magyar hipermarketben ma nem lehet igazán remek olasz mozzarellát venni – sőt, semmilyen olasz mozzarellát nem lehet venni.

Lassan éledezik hatalmas pofonjából a vendéglátás, legalábbis Európában. A legtöbb országban az enyhítések utolsó fázisai zajlanak, és a megfelelő óvintézkedések mellett újra fogadhatnak vendéget az éttermek. Sokan közülük azonban már soha többé nem fog tudni kinyitni, és számos kiszolgálóegység csak jóval később. Különösen nehéz helyzetben van most a csúcsgasztronómia, hiszen vendégforgalmuk nagy hányadát külföldiek adták, és sokan kétszer is meggondolják, hogy mennyit költenek ezután egy vacsorára. 

A boltok tele vannak cukormentes üdítőkkel. Gyakran vesszük le ezeket az italokat a polcokról cukros társaik helyett, mert úgy gondoljuk, ezek jobban beleillenek a diétánkba. Ha jobban megnézzük, egyik-másik piacvezető márkából nagyobb darabszámot látunk a cukormentes verzióból a polcon, mint a cukrosból – ez nem véletlen, sok cukormentes verziónak az eladásai már megelőzték az azonos márka cukros termékének értékesítését (márkát most nem mondanánk). De miért is ihatjuk ezeket a diétánk alatt is, és milyen tévhitek fűződnek a legtöbb ilyen lötty édes ízét adó aszpartám édesítőszerhez?

2030-ra a sajtburgered merőben más lesz a napjainkban megszokotthoz képest, miután az Európai Bizottság új stratégiájában nem titkoltan át kívánja írni az étkezési szokásokat annak érdekében, hogy a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló keretrendszer fenntarthatóbb módon működjön a jövőben. Cél emellett az európai ételek egészségesebbé tétele, tápanyagtartalmának növelése, és a növényi alapú étkezés promotálása. Emellett szükség lesz a fogyasztók részéről is a tudatosabb döntéshozatalra. Úgyhogy mi már most felkészítünk titeket a jövő sajtbureszére. 

Sokakat foglalkoztat, hogy az egészséges, kiegyensúlyozott étrendbe mennyire illik bele a cukor, van-e különbség a különféle cukrok között, valamint érdemes-e inkább az előállított édesítőszerekkel készülő ételeket-italokat fogyasztani. Számos tévhit és vélemény létezik ezzel kapcsolatban, ezért mi megkérdeztünk néhány szakértőt.

Az utóbbi hetekben hoztunk bőven szimpatikus kis recepteket, igyekeztünk titeket ötletekkel ellátni, hogy a maradjotthon alatt se nélkülözzétek a finomságokat. Reméljük, hogy sokatok fedezte fel magát újra a konyhában, esetleg sokan rájöttek arra, hogy a főzés nem is ördögtől való. Az ínyencségek után most egy kitekintőt hoztunk nektek a német konyhára, méghozzá annak sötét oldalára - néhány furcsa fogásról fogunk nektek beszámolni. Lássuk, ki mennyit kóstolt/kóstolna meg az alábbi felhozatalból. 

Az elmúlt hetekben gyakran készítettem valamilyen tésztaételt, ennek pedig több oka is van. Először is megveszek érte, másodszor pedig a bezártság ideje alatt a tészta mindig kapóra jött. Aki már egy ideje olvassa a blogunkat, az tudja, hogy az olasz tésztaételek elkészítésekor mindig autentikus itáliai receptekkel dolgozom. Nincs ez másként most sem, amikor egy igazi olasz garnélás spagettit készítek el.