Majdnem mindannyian járunk étterembe, különböző rendszerességgel természetesen. Aki hozzám hasonlóan imád jobbnál-jobb ételeket enni hangulatos éttermekben, az a saját bőrén érzi, hogy az éttermi szolgáltatások árai (magyarul az ízletes fogások, amiket elénk tesznek) fájdalmasan drágultak az előző évben. Mi most azt is megmutatjuk, hogy pontosan mennyivel drágult az éttermezés Magyarországon 5 év alatt – és azt is eláruljuk, hogy mi volt ennek az oka.

Durván elszálltak Magyarországon az árak az elmúlt években, ezt mindenki tudja és érzi. Azzal sem mondok újat, hogy ez az éttermekben is érezhető, a legutóbbi balatoni utazásaim során magam is döbbenten tapasztaltam, hogy már a gagyi éttermek is aranyáron kínálják az alsó-középkategóriás kaját. Nem is kell itt megállni, a sarki giroszostól a kifőzdéken át a fancy olasz éttermekig bezárólag minden drágult az elmúlt években.

De mennyivel?

A legfontosabb kérdés persze az, hogy mennyivel. Aki akar egy kicsit számolgatni, és mondjuk visszaemlékszik arra, hogy 2015 végén mennyibe került egy lángos a strandon, egy gulyás a belvárosban vagy egy aglie e olio az olaszban, és összeveti azzal, hogy most mennyi, az most adjon magának erre egy szusszanásnyi időt – mert a következő bekezdésekben kegyetlenül lelőjük a poént.

Először is vessünk egy pillantást a nem elviteles éttermi fogyasztások árváltozására havonta, éves bázison (szerencsére a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai szorgosan begyűjtik ezeket az adatokat minden hónapban, így nekünk csak az ő adatbázisukat kellet feltúrnunk). Az előző év azonos időszakához viszonyított mérés azt jelenti, hogy egy évvel ezelőtt ugyanehhez a hónaphoz (tehát ha most december van, akkor 2019 decemberéhez) képest mennyit drágult a helyben fogyasztott éttermi szolgáltatás. Nézzük meg a csillivilli ábránkon, amit az imént dobtam össze Fenevad módra:

Tisztán látszik, hogy az áremelkedés üteme 2016 és 2017 között lassult, majd évről-évre egyre gyorsult. 2017 februárjában egyszerűen kilőttek az árak, és meg sem álltak – amíg nem jött a kurvaanyjakoronavírus okozta válság. Gyönyörűen látszik a törés az árdinamikában májusban, majd a lazítások után nyáron ismét robbantak az árak, hogy ősszel megint lassulást látunk. Fontos elmondani, hogy a lassulás nem azt jelenti, hogy csökkentek az árak, (áh, dehogy), egyszerűen csak lassabban nőttek, mint az előző hónapban. Így nem is ez a legfontosabb adatsor most, de azért leírom, hogy 2020 októberében 6,8%-kal drágábban éttermeztünk, mint egy éve (ez a legfrissebb KSH-statisztika).

Drágábban éttermezünk, mint öt éve

Írhattam volna alcímként azt is, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, hiszen az éttermi szolgáltatások áremelkedésének senki nem örül, de ez így nem teljesen pontos – de erről majd később. Most nézzük meg, hogy 2016 januárjához képest mennyit drágultak az éttermi szolgáltatások. Ehhez a KSH havi bázison mért árváltozását kell megnézni (ami azt mutatja, hogy az előző hónaphoz képest mennyit drágultak az éttermek), az 5 éves idősorból pedig már játszva kiszámoljuk, hogy mekkora is volt a drágulás 5 év alatt. Ekkora:

Igen, 2016. január elsejéhez képest 2020 októberében 30%-kal kell többet fizetnünk az éttermekben, mint 5 éve. Ez annyit tesz, hogy az a rántott hús uborkasalátával, petrezselymes krumplival és narancslével, előjátékként egy kis májgombóclevessel, levezetésként pedig somlói galuskával kísérve 5 éve 5000 forintba került, az most 6500 forintba kerül. Az öt éve 800 forintos lángosért most 1040-et kell fizetnünk, et cetera, et cetera…

Két dolgot azonban ki kell emelnünk itt: az egyik – és ez a fontosabb -, hogy itt átlagárakról van szó, természetesen nem minden étterem és nem is minden ételkategória drágult egyforma mértékben (van ami nagyon nagyot drágult, van, ami óccó maradt). A másik szempont az, hogy esetleg a fogyasztási szokásaink változtak meg. Ez utóbbi nem kérdés, az viszont már erősen az, hogy  a KSH lekövette-e ezt a fogyasztói kosarában (innen is elnézést, de nem mindig érzem őket teljesen up to date-nek).

Miért történhetett ez??? Már az éttermek is csak lehúznak minket!!!

Az áremelkedésnek nyilván egyik étteremlátogató sem örül (persze van az a réteg, akinek mindegy), de mielőtt bárki is a lehúzó éttermeket kezdi gyalázni emiatt, az előbb gondolkodjon el az áremelkedés okain. Miért is nőhettek az éttermi szolgáltatások árai az elmúlt években? Én most csak a három legfőbb okot említem, de ez is elég lesz ahhoz, hogy megértsük a mögöttes folyamatot.

1. Emelkedtek az alapanyagok árai: bizony, az éttermi infláció egy jó nagy részben csak leköveti a fogyasztói árindexet, azaz a minden (mért) termék és szolgáltatás árát tartalmazó átlagot. Az átlagos éves infláció 2,4-2,6 % között lehetett az elmúlt 5 évben (az idei év még nem végleges), azaz – ahogy az első ábrán látszik – az éttermi szolgáltatások áremelkedése infláción felül teljesített (5,5%/év), azaz az általános árszínvonal-emelkedés csak részben fűtötte az éttermek drágulását. Bár azt is tegyük gyorsan hozzá, hogy az élelmiszer-árak is gyorsabban növekedtek az átlagos inflációnál, márpedig az étterem főleg élelmiszereket vesz. Ha drágább a krumpli, drágább a krumplileves is.
2. Nem csak itthon van drágulás, az import is drágult. Azt sem kell mondanom senkinek, hogy egy magára bármit is adó olasz-görög-török-spanyol étterem külföldről szerzi az alapanyagokat (főleg az olaszra igaz, mert az olaszok a világon minden unikális terméküket levédetik – nagyon helyesen. Az sem mindegy például, hogy a parmigianót a Pó folyó melyik oldalán legelő tehenek tejéből készítik, amit itthon készítenek, az meg pláne…). Ez az ár miatt azért kulcskérdés, mert az inflációt importálni is tudjuk. A török élelmiszerek importja például eszméletlen módon drágulhatott az eszementül magas török infláció miatt. De az eurós (olasz, spanyol, görög, horvát) import is drágább lett, hiába nincs az Eurozónában infláció. A magyar forint ugyanis 2016 januárja óta elveszítette értékének 14,4%-át az euróval szemben (313,12 vs. 358,46). Az az 1000 eurós beszerzás tehát, ami 310-es euróárfolyamon 3100 euróba került, az 360-as forinton már 3600 euró. Az étteremnek ez veszteség, így muszáj azt a fogásokon megkeresni, máson nem tudja.
3. És hát végezetül a legfontosabb (mert mi más lehetne a fontosabb ennél?), az a kereslet jelentős növekedése. Bizony, az elmúlt években egyre többet és többet jártunk étterembe, és mivel minél többen mentünk oda, az étteremvezetők annál könnyebben emeltek árat. A keresletnövekedést nagyrészt a munkaerőhiány táplálta, ami magasabb béreket eredményezett: az átlagos nettó bér 2016 eleje óta 35,8%-kal nőtt. Ez egyrészt költséget jelent az éttermeseknek is, hiszen ki kell fizetni a dolgozók magasabb igényeit (amit megint csak a fogásokon akar megkeresni), ráadásul őket erősen sújtja a munkaerőhiány is. Másrészt a növekvő bértömeg növekvő keresletet okoz – magyarul minél többet keresek, annál több pénzem van étterembe menni. És mentünk is: 2015-ben még csak 10,4 millió vendégéjszakát töltöttek belföldi és külföldi vendégek az országban, 2019-ben már 12,9 milliót (24%-os emelkedés) – azaz nőtt a turizmus, amivel együtt nőtt az éttermek forgalma is.

Most mondhatjátok, hogy a koronavírus miatt mindezek már nem állnak meg, de ez nem pont így van. Egyrészt az árváltozás azért nem olyan rapid folyamat, ami egy-két hónap alatt trendfordulóhoz ér, és a statisztikában ennek még lassabban lesz nyoma (gondoljunk bele, ha januárban még a magas kereslet mellett árat emeltek, de azóta nem, idén októberben még mindig magasabbak az árak, mint egy éve októberben – csak már nem annyival). Aztán az is igaz, hogy a válság közepette nőtt a munkanélküliség, de nem olyan tömegesen, mint attól a válság előtt féltünk. Harmadrészt pedig a forint gyengülése még fel is gyorsult a válság idején, így az import drágulása további áremelkedésre késztette az éttermeket. Összességében a következő hónapokban se számítsunk arra, hogy az éttermi fogyasztás olcsóbb lesz, a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy csak az áremelkedés üteme lassul tovább.

Rossz ez nekünk?

Mindenki utálja az áremelkedést, én is naponta hallgatom, ahogy emberek siránkoznak miatta. Az alcímben feltett kérdésre mégis az a tömör és határozott válasz, hogy nem, nem rossz ez. A fenti levezetésből már következett az, hogy miért van ez így, gondoljunk csak a számszerű példákra: igaz, hogy az 5 évvel ezelőtti 3 fogásos vacsorám 5000 forintba került, és most ugyanez 6500, de közben mennyivel keresek többet? A KSH szerint 70 ezer forinttal (ez az átlagbérre vonatkozik, persze). Akárhogy is nézzük, a magyar lakosság jelentős többsége többet fizet az étteremben (meg mindenhol), mint 5 éve, de még így is sokkal jobban él, mint akkor. Ez a kettő dolog erősen összefügg.

Az infláció és a gazdaság növekedése, az ország lakosainak gyarapodása szorosan összefügg. Az infláció a fenti folyamatok miatt egyszerűen nem kerülhető el olyan gazdasági környezetben, amely fejlődik, bővül – gazdasági növekedés nincs infláció nélkül (sajnos ez fordítva nem mindig igaz, erre is jó a török példa – de ezek szélsőséges esetek, és ehhez kell, hogy valami ordító baromságot csináljanak az ország vezetői). Maradjunk a fenti példánál: egyre többen dolgoznak, egyre többen vásárolnak, fogyasztanak, így az étterem árat emelhet, mert így is lesz vendég. Ez a gazdaság minden ágazatára igaz – ha pedig nőnek az árak, a vállalatok bevétele is nő, aminek egy részét béremelésre fordítják. Persze mindez csak a pénz körforgását írja le, ideális esetben ebben az olajozott gépezetben jut forrás új beruházásokra is, ami a jövőbeli fejlődés okozója. És az infláció nem csak a fejlődés velejárója, hanem maga is hajtja azt – hiszen az emelkedő árak beruházásra ösztönzik a vállalatokat (mert jövőre drágább lenne beruházni, mint idén, ugye) – és ez mindent gerjeszt szépen tovább. Nem is húzom tovább a rétest (úúú de megenném most!), a fentiek járjanak a fejedben, ha a horrorárakra pillantasz az étlapon és azonnal megnyugszik a szíved.

Ebben a bejegyzésben nagyrészt gazdasági folyamatokról és statisztikai adatokról volt szó, de nyilvánvaló számotokra is, akik minket olvasnak, hogy az éttermi szokások változásának csak egy aspektusa a magasabb ár. Az elmúlt években jelentős minőségbeli javulás is lezajlott, ami sokkal örvendetesebb, mint amennyire az árváltozás szomorú – bár még bőven van hova fejlődni. Az árváltozáshoz meg annyit fűznék hozzá, hogy a tényleg nagyszerű éttermi élményért szívesen fizetek, a rossz élmény meg ingyen sem kell.

Ha tetszett a cikk, dobj egy lájkot Facebookon, mert újabb érdekes írások következnek! Amíg nincsenek éttermek, addig pedig rendeljetek, hogy így tartsátok életben őket, és ne búsuljatok, mert hamarosan vége ennek a rettenetnek! Addigis olvassátok a Fenevadat!

Nyitókép: Pixabay