Kevés olyan ember van, aki ne érezné, hogy néhány plusz kiló van rajta, és még kevesebben vannak, akik bevállalják a súlyfelesleg leadásával járó, hónapokon át tartó megpróbáltatásokat. Számtalan módszer létezik, amely azt ígéri, hogy könnyen és gyorsan, koplalás nélkül meg tudunk szabadulni a súlyfeleslegtől. A fogyni vágyók hajlamosak mindenbe belekapaszkodni, ami szembe jön. Egy ilyen mankó a kalóriamentes tészta is, amely amellett, hogy kedvező élettani hatásokat ígér, a diéta legkeményebb időszakaiban legalább részben emlékeztethet minket azokra az örömökre, amit egy tál gőzölgő tésztaétel nyújt. Ám hogy ízélmény tekintetében mit tud a kalóriamentes tészta, az az igazi kérdés: hiszen ha nem esik jól, a diéta kellemetlen részét nem tudja mérsékelni. Kipróbáltuk hát a konjac-tésztát, és most megosztjuk a tapasztalatainkat.

A fogyás titka, ami nem is annyira titkos

Fogyni nem könnyű. Legalábbis a gyakorlatban nem az, az elmélet ugyanis pont annyira egyszerű, mint a pofon: egyél kevesebbet. Ám ahogy ennek a pofonos mondásnak nincs semmi értelme – se adni, se kapni nem egyszerű a pofont, lássuk be –, úgy nem könnyű kevesebbet enni a kelleténél. Elkényeztetett minket az a gazdasági és technológiai fejlődés, amin az északi féltekén élő emberiség keresztülment az elmúlt 150-160 évben, és ami a nyakunkra hozta az olyan mértékű bőséget, ahol jó dolgunkban az a legnagyobb kínunk, hogy túl sokat zabálunk. (Távol álljon tőlem egyébként a gazdasági rendszer manapság oly divatos kritikája: véresszájú fogyasztáspárti kapitalista vagyok – ha ez érdekelne bárkit is.)

Pechünkre a biológiai evolúció nem tudta tartani a lépést a gazdasági fejlődéssel, így az elmúlt lepkefingnyi 200 ezer évben – és előtte – éhezéshez szokott testünk nem engedi át magán a felesleges kalóriákat, hanem elteszi nehezebb időkre. Szerencsénkre viszont azok a nehezebb idők nem jönnek, így aztán hízunk, mint a disznó. Mi marad megoldásként? Az önfegyelem, amiben nem vagyunk túlzottan jók, nem is elsősorban önhibánkból: a testünk még akkor is ellenünk dolgozik, ha fogyni akarunk. Küldi az agyunk a jeleket, hogy „zabálj te állat, zabáld a kenyeret, öntsd magadba a zsírt, az olajat, mert kettéharap a kardfogú tigris, ha erőtlen nyegle vézna senkiházi kákabélű csontváz leszel.” Én legalábbis pont ezeket a hangokat hallom a fejemben, amikor a diéta közepén ránézek egy pogácsára vagy egy tál pörköltre.

Egyébként ha a pszichés részét félretesszük, és találunk magunkban kellő önfegyelmet, akkor a fogyás technikai részletei roppant egyszerűek. Bármilyen hangzatos diétát hallottál is (káposzteleves diéta, meg nem eszem este hat után, meg paleo és hasonló baromságok), végeredményben egyetlen egy dolog működik: ha kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elhasznál a tested. Ezért működhetnek a zárójelben felsorolt diéták is, azokat követve ugyanis nagy eséllyel kalóriadeficitben leszel. Ez viszont még nem minden: ügyelned kell arra, hogy a kalóriabeviteled ne legyen drasztikusan alacsony, és ne boruljon fel az étrended makrotápanyag-összetétele – és ez az a szempont, aminek a legtöbb csodamódszert már nem tud megfelelni.

Az ízélmények mellett az egészséges táplálkozásra is odafigyelünk: ha szeretnél még hasonló cikkeket olvasni, kövess minket Facebookon!

A fenntartható diétához az egyensúlyt kell megtalálnod: kevesebbet egyél annál, mint amennyit a szervezeted felhasznál, de ne nagyon sokkal. Eközben a fehérjebeviteled relatíve magas legyen, miközben nem csökkented sem a zsír-, sem a szénhidrátbeviteled drasztikusan alacsony szintre. Ennyi a megoldókulcs: mérsékelt kalóriadeficit megfelelő makroösszetétellel. Ha ezt betartod, akkor már csak időre van szükséges. Rengeteg időre: hónapokra, akár évekre. És ha célba értél, akkor sincs vége a dolognak, mert ha visszaállsz a kalóriatöbblettel járó életmódra, ahonnan kezdted, a kilók visszajönnek. Minden bizonnyal gyorsabban, mint ahogy lementek, hiszen –  tudomány jelenlegi állása szerint (és ezt nem szabad nem kihangsúlyozni) – még mérsékelt kalóriadeficitben is csökkenhet az alap kalóriaigénye a szervezetednek, azaz lelassul az anyagcseréd. Mindenesetre ha a fenti képletet tartani tudod, fogyni fogsz. Egyénfüggő, hogy mennyit, mennyi idő alatt, de mindenképp fogyni fogsz, a testsúlyodtól, korodtól, nemedtől, betegségeidtől függetlenül.

Én már csak tudom: az életem felét fogyókúrával töltöm. Sajnos a másik felében zabálok és piálok, ezért általában visszahízom azt, amit egyszer leadtam, de ez megint csak az önmérséklet hiánya miatt van. Amikor tartani tudom a fogyás megoldóképletének megfelelő gyakorlatot, a siker mindig jön. Mindig.

Egyébként hogyne zabálnék, ha finomabbnál finomabb ételek kerülnek elém. 

Zéró kalóriás tészta – mit tud ez a csodatermék?

Nyilván az emberfia-lánya mindenbe kapaszkodik, ami kissé elviselhetővé teszi a diétát. Az én személyes véleményem szerint a legjobb ilyenkor olyan ételeket fogyasztani, amik alacsony kalóriatartalmuk mellett jól eltelítenek. Semmi sem jobb például egy nagy tál, tartalmas zöldséglevesnél (amelyből kifejezetten jót tudok készíteni: egyszer majd a receptjét is leírom), de úgy általában a zöldség jó megoldás ilyenkor. És sok vizet kell inni, segít eltelíteni.

A tészta és a rizs viszont sajnos kevéssé fér bele. Azért nem teljesen tiltólistás, hiszen egy jól megválasztott étrendbe ez is beleilleszthető a kalóriadeficit vagy a megfelelő makroösszetétel felborulása nélkül is, de nem lesz egyszerű művelet. Ilyenkor nagyon jó, ha találunk olyan tésztát és rizst, ami gyakorlatilag semennyire nem járul hozzá a hízásunkhoz, mert nincs benne kalória.

Ha szereted a tésztát olvasd el korábbi olasz receptjeinket. És ne felejts el követni minket Facebookon!

Egy ilyen termékre bukkantam nem is olyan régen. (Azt nem árulom el, hol vettem, a forgalmazó ugyanis nem szponzorált minket. Ezúton hívom fel a figyelmet, hogy ha valaki hirdetni akarja nálunk minőségi termékét, nem fogunk elhajolni. De aztán minőségi legyen, az elveinkből nem engedünk.) A konjaclisztből készült rizs és tészta valójában nem zárókalóriás, de nagyon alacsony a kalóriatartalma: 100 grammban nagyjából 7 kilokalória (kcal) van, ami szinte elhanyagolható. Egyébként nem valamilyen mesterséges, laboratóriumi cuccról van szó: a konjac Ázsiában gyakran használt növény, pofára kissé hasonlít a gyömbérre. Teljesen természetes, rostban gazdag élelmiszer tehát, ami valamiért nálunk nem terjedt el.

Többféle módon elkészítve is lehet vásárolni, én rizst és szélesmetéltet vásároltam belőle. Olcsónak egyébként nem nevezhető, de hát manapság mi olcsó? Mindennapos fogyasztásra viszont drága lenne. A szélesmetélttel kezdem. Az olasz konyha rajongójaként (olasz ételekről már korábban is írtam itt vagy itt) olaszosan próbáltam elkészíteni a tésztát. Fokhagymával és bazsalikommal aromatizáltam az olívaolajat, majd olasz paradicsompürét forraltam a serpenyőben, míg sűrűbb nem lett a szósz, ezután beletettem a két percig főzött konjac-tésztát (igen, ezt ilyen rövid ideig kell főzni). Végül megszórtam egy kis grana sajttal.

Ökör módon fényképet nem készítettem róla, de talán nem is baj: borzalmas lett. Míg a durumlisztből készült olasz tészták eggyé válnak a szósszal, megszívva magukat, addig a konjactészta teljesen eláztatta a szószt. Egyáltalán nem harmonizált az ízvilág az olaszos szósszal, kifejezetten rossz volt az élmény. Maga a tészta sem volt nagy szám: leginkább a semmihez tudom hasonlítani az ízét. Mármint nem abban az értelemben, hogy annyira egyedi, hanem hogy annyira nincs íze. Ez egyébként önmagában nem is lenne feltétlenül rossz (hiszen rossz íze sincs), de nagyon meg kell válogatni, mibe tesszük bele. Olaszos ételhez például semmiképp (meg egyébként is, csináljuk rendesen azokat az olasz tésztaételeket), talán levesbe, vagy kevésbé szószos ételekhez megérthet egy próbát. Nekem nem jött be.

A „rizszsel” (vagyis a rizsre hajazó formájúra készített konjac-tésztával) már más volt a helyzet. Ez egy ázsiai jellegű ételhez egészen jól passzolt. Az íz itt is kifejezetten semleges, de ennél az ételnél kifejezetten jól jött, hogy a konjactészta ruganyosabb, roppanósabb, és a rizs forma valahogy az egyébként vékony szószt is jobban felvette. És erről már képet is csináltam. És ami a legjobb benne, hogy ebben az adagban – feltéttel, szósszal együtt – alig van 150 kalória (a cikk végén leírjuk az étel receptjét is). Külsőre nem túl szép, de annál finomabb.

Összességében azt tudom mondani, hogy a konjactészta tényleg megfelelően illeszthető az étrendbe, jól elkészítve ízletes alternatívája lehet a rizsnek, a tésztának szerintem kevésbé. Persze arra nagyon kell figyelni, hogy egy erre alapuló étrend esetén se menjen le nagyon a kalóriabevitelünk, mert az rövid távon eredményes fogyást hozhat, de hosszú távon fenntarthatatlanná teszi a diétát. Inkább azt mondanám, hogy kiegészítő fogásként, mondjuk sült húsokhoz (hiszen a hús az egyik legjobb fogyókúrás étel) köretként, nassolás gyanánt éljünk vele. Annál is inkább, mivel nem laksz jól tőle: az étkezés után azonnal eltelít, ám nagyon hamar éhes leszel. A szervezetet nem lehet átverni, jelezni fogja, ha nem jutott elég energiához.

Íme egy recept konjac-tésztából

Íme egy konjactésztás recept, amit "Hamis sült rizsnek" kereszteltünk. Rendkívül egyszerű elkészíteni, kb. 20-30 perc és ehetjük is.

Hozzávalók:

• Zöldségek ízlés szerint: én 1 fej vöröshagymát, 2 közepes sárgarépát, 1 kis darab póréhagymát, 1 szál újhagymát és 3 közepes fej csiperkegombát használtam
• Konjactésztából készült rizs: ebből 1 csomag (385 g)
• 3 db tojás
• tofu (lehet füstölt, vagy fűszerezett - jelen esetben egy meg nem nevezett áruházláncban vásárolt garam masala ízesítésű tofut választottam)
• 1 kanál olívaolaj
• fűszerek szintén ízlés szerint (só, bors, paprikás fűszerkeverék)

Elkészítés:

A zöldségeket előkészítjük és kis darabokra vágjuk - kivéve a hagymát, amit az ilyen jellegű ételekben érdemes nagy szeletekre szelni. Az olajon először a vöröshagymát kezdjük pirítani, majd jöhet hozzá a többi: a hagyma, a sárgarépa, s végül a gomba. Miután a zöldségek félig már átsültek (ez egyébként nem több pár percnél), hozzáadjuk a kis darabokra felkockázott tofut és tovább sütjük. Közben fűszerezzük, majd ha szépen átsültek a zöldségek és a tofu is, hozzáadjuk a konjactészta rizst és tovább pirítjuk pár percig. Közben felverjük a tojásokat, majd ráöntjük a zöldséges tészta-rizsre, egy-két percig kevergetjük, míg meg nem sül a tojás (ez attól is függ, hogy ki milyen keményre sülve szereti a tojást). És kész is! Ezt persze még lehet tovább fokozni további zöldségekkel és akár szójaszósszal, de én abból dolgoztam, amit a hűtőben találtam. 

Ha már próbáltad a konjactészta termékeket, vagy csak tervezed és el is készíted a receptet - írd meg a véleményed Facebook kommentben vagy akár privát üzenetben. Ha pedig már a Facebookon jársz, dobj egy lájkot és olvasd el a többi cikkünket is!

Nyitókép: Pexels

Ételfotó: Ínyenc Fenevad