Az előző rendszer örökségéből táplálkozó, bádogtetős, kólás napernyős, fehér műanyagszékes strandbüfék tömegei között ma már fel-feltűnik egy-egy olyan hely is, ahol az Aro tejföllel és „pizzafeltéttel” megszórt lángos, a hanyagul panírozott, fűszerezetlen és túlsütött hekk, olcsó kecsapban tocsogó,…

  Sokan igyekszünk a nyár közeledtével a strandszezonra formába kerülni, a tavasz és jó idő beköszönte ezt segíti is. Azonban fontos tudni, hogy nemcsak az akaraterőnkön múlik, hogy milyen eredményeket érünk el, és nem véletlenül szaladnak fel télen az extra kilók. 

Indulásunk óta foglalkoztunk a magyar halászlédilemmával, szörnyülködtünk álolasz étteremláncokon, és belekóstoltunk az Amerikából terjedő barbecue kultúrába is. Most itt az idő, hogy a gasztronómia egy másik világhírű szereplőjét vegyük górcső alá. Ugye mindenkinek megvan az a klisé lelki szemei…

Valósággal konganak az ürességtől a kínai éttermek a koronavírus járvány miatt. Pedig a kínai éttermek aligha jelentenek nagyobb veszélyt, mint bármilyen más éttermek, hiszen a személyzet sem feltétlenül járt Kínában (de Hupeiben még kisebb valószínűséggel), és az alapanyagokat sem onnan szerzik be…

Gyakran írjuk le a bejegyzéseinkben, hogy a sok álolasz és kamutörök (attól még, hogy a tulaj török vagy olasz, az ételek nem feltétlenül autentikusak) étterem mellett alig találunk magyaros éttermet a városban. Ha pedig már ennyit írunk a jelenségről, akkor illendő is utána járni, hogy ez tényleg…

Komolyan mondom, akárhova megyek ebben a városban, minden sarkon van egy giroszos (girosz vagy gírosz, nem tudom eldönteni. Okéka, tudom, a görögök hosszú ível ejtík, valahogy így: „jíírosz”, de ha már az elején a „g” hangot nem deformálom el kellően felismerhetetlenre, akkor már az „i”-vel sem…

A minap megérintett a latin életérzés, és úgy döntöttem, hogy a munka utáni vacsorám mexikói lesz. Márpedig ha kipróbáltam, akkor már nagyon röviden meg is osztom, milyen tapasztalataim voltak a főváros egyik kedvelt éttermével kapcsolatban.