Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

Ezért nincs magyaros étterem a városban

2020. március 01. - Ínyenc Fenevad

Gyakran írjuk le a bejegyzéseinkben, hogy a sok álolasz és kamutörök (attól még, hogy a tulaj török vagy olasz, az ételek nem feltétlenül autentikusak) étterem mellett alig találunk magyaros éttermet a városban. Ha pedig már ennyit írunk a jelenségről, akkor illendő is utána járni, hogy ez tényleg így van-e, és ha igen, mi ennek az oka. És ha már kerestünk, akkor találtunk is egy viszonylag ismert magyaros éttermet – a tapasztalatainkról pedig be is számolok.

pozsonyi_kisvendeglo_magyaros_etterem_pacal_turoscsusza2.jpg

Imádok enni, de mennyire, te jó ég! Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy a mindenféle népek kelet-közép-európai gyűjtőhelyére születtem, amit ma úgy hívunk: Magyarország. Na nem azért, mert annyira túlcsordulnak bennem a nemzeti érzelmek (ostoba és értelmetlen politikai vitába a nemzettudatról most nem szeretnék belemenni), hanem azért, mert ebben a közegben nagyon sokat lehet tanulni a világról. Volt és van itt minden: mongol dúlás, török uralom, orosz hegemónia, nyugati befolyás, szláv és balkáni kultúra, német precizitás – néha úgy érzem, hogy a Kárpát-medence a történelem kibaszott középpontja (na nem a szaniszlói szívcsakra értelemben). Gondolom, a többi nemzet is így van a saját országával.

És hogy miért borult ki belőlem ez a sok nemzeti ömlengés? Hát mi másért, ha nem azért, hogy így térjek rá a magyar konyhára. Mert ha valamin, akkor a magyar konyhán aztán tényleg tetten érhető, hogy átkelt már rajtunk mindenféle nép és világnézet. Jobban imádjuk a kolbászt, mint a németajkúak, egészen egyedi felfogásunk van a tésztákról, a nyugati szlávokat megszégyenítő módon tudjuk elkészíteni a kacsát knédlivel és káposztával (csak fehér helyett mi lilával), a török eredetinél százszor jobb a mi töltöttkáposztánk és paprikánk, egy valóban odafigyeléssel és alázattal elkészített fasírt bőven felveheti a versenyt a balkáni eredetivel. Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, az a halászlé – az csak a miénk. Becsüljük meg! 

Van persze a magyar konyhának ””” árnyoldala””” is (így, sok idézőjelben): a disznónak konkrétan minden részét megesszük a szemén és a fogán kívül (a beleit, a szívét, a máját, a farkát, a körmét, a fülét, a nyelvét, az agyát, a csontvelőjét, a vérét…), a marha-és a csirke gyomrából pörköltet főzünk, imádjuk a kakas heréit, és még sorolhatnám. Engem persze ezek egyáltalán nem zavarnak, sőt! Egyik-másik furcsaságot kifejezetten szeretem.

A sokszínű magyar konyhát látva nekem elsőre picit érthetetlen, hogy miért rajongunk annyira a törökért, olaszért, miért eszünk inkább thai étteremben, vagy miért választjuk a legtöbbször a magyaros éttermek helyett azokat a túlsztárolt és túlárazott, érthetetlen nevű és cseppet sem étvágygerjesztő, avantgárd berendezéssel operáló kis belvárosi helyeket, ahol egy picsányi sertésszűzért fizetünk 4 ezer forintot. Nem értettem, miért nincsenek magyaros gyorséttermek, nincsenek magasabb minőségű csárdák, meg úgy eleve, miért nem becsüljük meg a gasztrokultúránkat.

Ha még nem követsz minket Facebookon, ide kattintva megteheted! Ne maradj le semmiről!

Aztán eszembe jutott néhány dolog. Először is, a jelenség nem pusztán magyar specifikum, ugyanez igaz a szlovákokra, csehekre és lengyelekre is. Magyaros éttermet csak a magyarok tudnak csinálni, így míg a magas jövedelmű olaszok, japánok, thaiföldiek, akik átszelték a kontinenst vagy a világot, hogy nálunk nyissanak éttermet, eleve versenyképesebbek a nagyobb tőkeerő, a jobb munkamorál, vagy egyszerűen csak az újdonság varázsa miatt.

Másrészt ne szépítsük, a magyar a csóró nép – legalábbis sokáig az volt. Amikor a magyaros a kétszáz forintos lángost (amit imádok), és a majdnem üres rakottkrumplit meg kruplistésztát jelentette, a csárda pedig megfizethetetlen kategória volt a köznépnek, akkor ne csodálkozzunk, hogy a fejekben a magyaros, hagyományos ízek nem a jó minőséggel társultak. Így aztán kialakult egy olyan tévképzet, hogy ami külföldi, az jó, ami magyaros, az meg olyan hétköznapi. Hát, itt tartunk.

Harmadrészt – és ez is fontos -, a magyar ételek bonyolultak. Na nem elkészíteni, hanem megenni. Amíg az utcán bármikor betolok egy kebabot, addig egy lángossal már nem biztos, hogy ezt megcsinálom (meg a lángost a maga egyszerűségében nem mindenki kedveli). A felgyorsult világunkban (verjen meg a sors, hogy én ezen a blogon leírtam ezt a toposzt) a magyaros ételek egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy gyorsan fogyasztható tömegételekké váljanak. Ez a helyzet, kedves nemzettársak.

Amit egyébként a bevezetőben írtam, a valóság csak részben támasztotta alá. Vannak magyaros éttermek, és nem csak a turistalehúzó, belvárosi kamumagyaros helyek, hanem tényleg a belföldi közönségnek szóló, valóban jó minőségű, igényes és megfizethető, magyaros éttermek. Csak meg kell őket találni. Ilyet találtam nemrég én is a 13. kerületben, és a – talán túl hosszúra sikerült – bevezető után most erről fogok beszámolni. A neve: Pozsonyi Kisvendéglő.

Ami egyébként nem is olyan kicsi. Az épület maga először inkább hasonlít sörözőhöz (félig annak is nevezi magát), mint vendéglőhöz. A kockás abroszos belső tér klasszikusan magyaros: a kis boxokban hosszú fapadokon lehet ülni az alsó szinten, ez kellően romantikus hangulatot adhat az ebédnek/vacsorának.

A felső szint egyterű, itt már nincsenek boxok, és vannak kétszemélyes asztalok is a terem közepén. Nekünk ide sikerült leülnünk, mert teljes volt a teltház. A kiszolgálás roppant lassú volt, de ez leginkább annak tudható be, hogy tényleg nagyon sokan voltak, és az egy szem pincérnek – aki nagyon pörgött egyébként – kellett mindenkinek kiszolgálnia a felső szinten.

Rögtön egy nagy negatívummal kezdenék: az étteremnek nincs weboldala, a Facebook-oldaluk pedig elég szegényes. Így nehéz volt megtalálni az étlapot – amit mi találtunk, az nem is volt pontos. Amit elénk tettek, az egyáltalán nem hasonlított a neten talált verzióhoz, az árak jócskán magasabbak voltak. Én kértem egy sört, egy igazi pilsenit – pluszpont, hogy autentikus korsóban adták. Ha már söröző, akkor ez el is várt. 

Az étlapon tipikus magyaros ételek voltak, és azokból is elég nagy volt a választék. Az árak nem alacsonyak, de nem is életveszélyesen magasak, sajna egy beülős helyen, ha tényleg minőségi ételre vágysz, ez a minimum. Amit azonban nem értettem, az a „milánói spagetti”, és a csirkés, paradicsomos penne voltak. Az egy dolog, hogy milánói spagetti nem is létezik (ezt a milánói szószt a kreatív külföldiek találták ki, Milánóban nem ismerik), de tényleg nem lenne elég jó egy magyaros étlap csak magyaros ételekkel? Ez kicsit fura volt.

pozsonyi_kisvendeglo_magyaros_etterem_ujhazi_tyukleves.jpg

Újházi tyúklevest kértem, ami igazán finom volt. Bőségesen volt benne tészta és minden, ami kell bele – a hústól mondjuk nem estem hasra, picit erősebb íze volt a főtt tyúkhúsnak, mint általában. Eleve a leves maga nagyon intenzív ízű volt, akárcsak Zabos Muffin májgombóclevese – utóbbi fehér tányérban, az enyém piros kis fazékban érkezett, amitől kellemes mosoly húzódott arcomra. Finomak voltak, bár talán picit túl sósak, de aki szereti, azt nem fogja zavarni. Mindkettő nagyjából egy ezres volt, és talán laktatóbbak voltak, mint egy előételnek szánt leves.

Na de a főételek, azok aztán valóban nagyok voltak. Én velős pacalt kértem galuskával (ha már magyaros, akkor…). Az ízéről nem tudok sokat elmondani, aki szereti a velős pacalt, annak ízleni fog, aki meg irtózik tőle, az nyilván válasszon mást. A fűszerezése, állaga rendben volt, bár itt pont a picit több sót hiányoltam, a galuskában nem volt sok fantázia, de hozta a kötelezőt. De a mennyiség, az súlyos. Elég nagyevő vagyok, de ennek még a harmadát sem tudtam megenni. Esküszöm, három Fenevad is jóllakott volna vele. Fekete pont az étteremnek, hogy nem lehetett kis adagot kérni, már a többi vendég elé letett adagokon is láttam, hogy még a féladag is nagy lenne. Ennyi megmaradt belőle:

pozsonyi_kisvendeglo_magyaros_etterem_pacal.jpg

Ez egyébként jellemző a hagyományos, régi iskolát vivő magyaros éttermekre. Ha sok, akkor az csak jó lehet. Imádunk zabálni, tudom én, meg is látszik a testtömegindexünkön, de ez így rettentő felesleges. Én is boldogabb lettem volna, ha kevesebbet fizetek egy feleekkora adagért (ismétlem, nagyjából a harmadát tudtam megenni), és még úgy is jóllaktam volna. Így meg még két napig velőspacalt ettem. Szebb emlékeim lettek volna az ételről, ha aznap véget ér a mi közös kalandunk.

Zabos Muffin túróscsuszát rendelt, és elég zabos lett, amikor látta, hogy kevés rajta a túró. A szalonna viszont szépen beterítette az egészet, és összességében az is finom volt, bár a túróscsuszán elrontani olyan sok mindent nem lehet. A fentiekért, plusz egy vízért összesen 10 ezret fizettünk.

A legnagyobb negatívum viszont, hogy nem lehetett kártyával fizetni. Komolyan? Miért? Miért van ez mindig a magyaros éttermeknél? Ki kellett mennem az ATM-hez, mert sosem hordok magamnál készpénzt. Igazából semmit sem hordok magamnál: a telefonom tokjába beleteszem a személyim, a bérletem, a telefonba meg beleintegráltam a bankkártyát. Ilyen egyszerű az élet. Kedves Étteremtulajdonosok, tessék már egy kártyaterminált üzembe helyezni, mert nem csak én vagyok ezzel így 2020-ban.

Összességében elégedettek voltunk, és nem kizárt, hogy visszatérünk még a helyre, ha magyaros étterembe vágyunk. És őszintén kívánom, hogy újrafelfedezzük a saját gasztrokultúránkat, mert a magyar konyhában megszámlálhatatlanul sok lehetőség van.

Fotó: Ínyenc Fenevad

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr8415498224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örömhernyó 2020.03.03. 01:29:47

A milánói makaróni vagy spagetti magyaros étel, szerintem kevesen gondolják, hogy Olaszországból ered. Ahogy a macaroni and cheese amerikai, a chicken tikka masala meg tipikus brit étel.
A magyaros ételekről van fogalma az átlagembernek, hogy milyennek kellene lennie. Ezért nem könnyű úgy elkészíteni hogy az elnyerje a magyar ember elismerését. Mert kibukik hamar a trükközés.
Kamukínai, kamuthai, kamuolasz éttermektől az átlag magyar ember nem is tudja, hogy mit várhat, hogy az ott készült ételnek semmi köze az adott ország gasztronómiájához, porból készül a phô leves, de a külföldi kajáktól orgazmusközeli állapotba kerülő kezdő gasztrobloggerek nyilván egy jól fotózható thai vagy kínai étteremtől ájulnak el inkább.
Az olasz tészták egyszerűek, a szószok instant vagy konzerv formában elérhetőek, a magyar konyha bonyolult, le kell ültetni a vendéget, nem lehet töltöttkáposztánál megspórolni a kézimunkát, nem lehet kizavarni a vendéget, hogy egye meg kézből az utcán.

n3spr3ss0 2020.03.03. 05:44:52

Alig van jó étterem a városban, sőt az országban. Régen ez pont fordítva volt, majd mind jó volt.

Peetee 2020.03.03. 07:00:27

Rettenetesen kritikus a magyar, plusz nem jár túl sokat étterembe..sőt.
Kritikus, mert ha beül magyart enni, és a paprikás krumpli nem olyan, ahogy ő azt Zalában megszokta, akkor az szar, ehetetlen és kész, nulla pont.
Ha beül olaszt enni, akármilyen paradicsomos spagettit elé rakhatsz, az húúú de finom lesz.
Ha egy olasz elmegy olaszt enni, és észak-olasz megszokása után déliesen fűszerezett/készített tesztat kap, akkor mormog egy kicsit, de nem szarozza le az egészet, maximum majd akkor megy oda legközelebb, ha a 3. mammma' délies tésztájára meg a déli ízekre vágyakozik.
A magyar, ha jót evett az akármilyen étteremben, és minden perfekt volt, akkor is azt mindja a végén: jo volt, jó volt, de anyukám, te ezt otthon harmad ennyiből megfőzöd! No comment.

Ha szélesebb réteg sűrűbben járna étterembe, akkor lenne több étterem, és kialakulhatna az a szokás, h tudjunk hogy itt zalai a szakács, ott meg szatmári, úgyhogy ha otthonit akarok enni akkor ide megyek, ha meg szabolcsi ízeket, akkor oda.
És mindjárt nem lenne szar. De a magyar ember nem ilyen.

n3spr3ss0 2020.03.03. 07:38:06

@Peetee: Lehet hogy nem ilyen, de itt még a felkapott,nagyon drága, csillagos étteremben sem frissen sütötték a palacsintát decemberben, mikor ott ebédeltünk. Igazából a legtöbb helyen a lehúzás az elsődleges.

n3spr3ss0 2020.03.03. 07:42:04

@Peetee: Ha így van, a futtatott, csillagos séf által üzemeltetett budai étteremben a méregdrága palacsintát miért nem frissen sütik, miért melegítve adják? Itt az éttermek nagy részében a lehúzás az elsődleges.

n3spr3ss0 2020.03.03. 07:43:16

@n3spr3ss0: Bocs, hogy kétszer ment el.

Erika Vagvolgyi 2020.03.03. 08:34:20

A magyaros éttermekhez annyit, hogy karácsony előtt voltunk New Yorkban a Budapest Étteremben. Ha szörnyű élményre vágytok, ne hagyjátok ki. Az étel, a hely, a miliő megfoghatatlanul rossz volt. A tulaj magyar származású, de csak rossz hírét viszi a magyar gasztonómiának. Az élmény ezentúl végigkíséri egész családunkat.

Attilajukkaja 2020.03.03. 09:05:46

Én például azért járok ritkán magyaros étterembe, mert nem vagyok húsevő, így eléggé leszűkül a választék. A halat viszont imádom, egyik-másik halászcsárdában évente többször is megfordulok.

Attilajukkaja 2020.03.03. 09:38:58

Amúgy az ilyen óriási adagokat nem nagyon értem. Más magyaros éttermekben is dívik, én a köretek felét szinte mindig otthagyom, és nagyon sajnálom, mert megy a kukába (hivatalosan legalábbis). Nincs elég kövér ember Magyarországon?

@Örömhernyó:
A milánói spagettit szerintem főleg a gyerekek miatt készítik.

Örömhernyó 2020.03.03. 16:09:30

@Attilajukkaja: Ha miniatűr fogásokat akarsz teljes áron enni, akkor van egy jó hírem: ma már a legtöbb helyen ez a divat, malomkerék méretű tányéron kihoznak egy gyűszűnyi levest vagy egy cinegecombot. A magukat magasabb árfekvésbe pozícionáló éttermek és séfek mielőtt megtanulnának finomat főzni, előbb megtanulnak miniatűr adagokat tálalni. Mert finomat főzni nehéz, gyűszűvel mérni a kaját meg egyszerű.

A milánói makaróni vagy spagetti szerintem menzáról lehet ismerős sokaknak. Nekem is rettenetes emlékeim vannak az ilyen nevű ételről. Máig a számban van a savanyú íz, ami a gimis menzán letaglózott. Nem értettem mi lehet a tésztaételben savanyú.
De! Azóta ettem egy olyan milánói spagettit, amitől orgazmusközeli állapotba kerültem. Nyilván nem olaszos volt, hanem magyar háziasszony saját receptje és semmi köze nem volt Milánóhoz, de hát valahogy el kellett nevezni. Jénai tálban rétegezett cucc, a tetején füstölt sajttal. Perszehogy nem olasz kaja, de attól még lehet jó. Csak nem a menzás verziót kell erőltetni.

Attilajukkaja 2020.03.03. 16:26:38

@Örömhernyó:
Nem tudom, hol szolgálnak fel miniatűr adagokat, de nyilván nem erről beszéltem.
Ha a fine dinig éttermek degusztációs menüire gondolsz, akkor azokból általában 13-19-et hoznak ki, vagyis az egy teljesen más műfaj. Eszem ágában sem volt ezekkel összehasonlítani a klasszikus magyaros éttermeket.
A gondom azokkal az óriási adagokkal van, amit feleslegesen hoznak ki egyes magyaros éttermekben. A posztoló sem bírta megenni. A maradék meg megy a kukába.

"A milánói makaróni vagy spagetti szerintem menzáról lehet ismerős sokaknak."
Így van, de arra gondoltam, hogy a gyerekek szeretik. Egy magára valamit adó étterem különben miért szolgálna fel ilyesmit? Vagy te láttál bárkit is egy középkategóriájú étteremben ilyet rendelni?

"Azóta ettem egy olyan milánói spagettit, amitől orgazmusközeli állapotba kerültem."
Elhiszem és eszem ágában sincs leszólni a milánói spagettit, ha az jól van elkészítve. De ez nem egy olyan étel, amit egy Pozsonyi Kisvendéglőben rendelnék. Te igen?

Örömhernyó 2020.03.04. 05:11:37

@Attilajukkaja: "A gondom azokkal az óriási adagokkal van, amit feleslegesen hoznak ki egyes magyaros éttermekben."

Sajnos velem nem fordult még elő, hogy hatalmas adagot kaptam volna magyaros étteremben. De ha kifizette, akkor az övé, gondolom lehet elvitelre csomagoltatni a maradékot. Ez egy ilyen műfaj, aki behalad, az erre legyen felkészülve. Aki nem bír megenni egy tányér akármit, az menjen ki a legelőre, egyen nyúltápot, meg salátát. Komolyan, a magyaros étterem az egy ilyen műfaj. Kellene hogy legyen. Mert szerintem már ott is terjed, hogy kisebbek az adagok, de nagyobb tányéron vannak szervírozva.

A milánói a közös nevező a hisztis gyerek meg az őt kalóriával ellátni és életben tartani akaró szülei közt. Pont mint a rántott sajt, az IKEA húsgolyó, a sajttal-sonkával töltött pulykamell érmék, vagy a rántott csirkemell és a gyümölcsleves. Ezek azok a tápok amit az is megeszik, aki nem eszik meg szinte semmit. Kell ilyen is az étlapra, mert ha beül egy család és Páviánka finnyás és neki minden undi, állati csontot tartalmazó húsételt nem eszik meg, rágni utál, öklendezik, a zöldséget félretolja, akkor a szülők ilyen semmilyenízű, pozdorjaállagú tápot rendelnek Páviánkának.
Én is ilyen gyerek voltam, egyhangúan táplálkoztam (volt tízféle étel amit megettem), válogattam (halat például nem ettem, mert amit Magyarországon a halakkal művelnek, az botrány), de anyám főztjét imádtam, mert ő a milanóit is művészi szintre emelte. Aztán felnőttem és ma már sokkal többfélét megeszek. Kagylót, rákokat, halakat, moszatokat, polipotx tintahalat, medúzát, marhát, sertést és csirkét csak ha jól van elkészítve...

Örömhernyó 2020.03.04. 05:15:17

@Attilajukkaja: "Ha a fine dinig éttermek degusztációs menüire gondolsz, akkor azokból általában 13-19-et hoznak ki" - Nem, a teljesen közönséges éttermekben is egyre kisebb adagokat adnak. Mondjuk malomkerék méretű tányéron egy összetekert, megtálalt spagetticsomó, három mirelit garnélával, vadasmártás jellegű répás-mustáros szósszal. És ez egy közönséges étteremlánc, nem fine dining.

Attilajukkaja 2020.03.04. 13:04:34

@Örömhernyó:
"Sajnos velem nem fordult még elő, hogy hatalmas adagot kaptam volna magyaros étteremben."
Tényleg? Nekem már az is hatalmas adag, amit itt a képen látok. :o)

"De ha kifizette, akkor az övé, gondolom lehet elvitelre csomagoltatni a maradékot."
Persze. Én csak annyit mondtam, hogy nekem általában túl sok a köret a húshoz képest, egy fél adag kihűlt nokedlit vagy krumplit pedig nem csomagoltatok el.

"Aki nem bír megenni egy tányér akármit, az menjen ki a legelőre, egyen nyúltápot, meg salátát."
Na ezért nem járok szívesen magyaros éttermekbe!

"Komolyan, a magyaros étterem az egy ilyen műfaj."
Ez nem a magyaros étterem, hanem egy hizlalókúra műfaja. Sok-sok kidobott körettel.

"A milánói a közös nevező a hisztis gyerek meg az őt kalóriával ellátni és életben tartani akaró szülei közt."
Igen, néhány kiskölyökkel tényleg nehéz. Viszont egy étteremnek mindenféle vendégre fel kell készülnie. :o)

"Kell ilyen is az étlapra, mert ha beül egy család és Páviánka finnyás és neki minden undi"
Így van!

"amit Magyarországon a halakkal művelnek, az botrány"
Már nem!

"Aztán felnőttem és ma már sokkal többfélét megeszek. Kagylót, rákokat, halakat, moszatokat, polipotx tintahalat, medúzát, marhát, sertést és csirkét csak ha jól van elkészítve..."
Ezzel szerintem a legtöbb ember így van. Készülj fel a rovarokra! :o))))

"a teljesen közönséges éttermekben is egyre kisebb adagokat adnak"
Talán mert így kevesebb maradékot kell kidobni és a kuncsaft még desszertet is megkíván utána. Ha eszem egy előételt vagy levest, utána egy másodikat, én már ritkán bírok megenni valami édeset is. Szóval nekem nincs problémám az adagokkal, pedig én sem vagyok madárétkű. Igaz, zabálni sem szoktam.

Örömhernyó 2020.03.05. 05:45:06

@Attilajukkaja: "Ez nem a magyaros étterem, hanem egy hizlalókúra műfaja. Sok-sok kidobott körettel."
Nyugi, Ázsiában is ez megy. Beül egy csoport az étterembe, rendelnek minimum eggyel többféle tálat, mint ahányan vannak, de inkabb még többfélét. Ha rizset nem is esznek mellé, máris annyi a kaja, hogy nem bírják megenni. Én úgy lettem nevelve, hogy megegyem, amit kiszedtem. Addig ültem mellette, amíg le nem gyűrtem. Na ez a világ más részein nem divat. Simán otthagyják a kaja felét még egy szolid adagokkal operáló étteremben is.

Attilajukkaja 2020.03.05. 13:17:08

@Örömhernyó:
"Ázsiában is ez megy"
Ezt én is tapasztaltam, de csak a puccosabb helyeken. Ott divat otthagyni a kaját, de a húsos ételeket azért ők is becsomagoltatják. Viszont rengeteg rizs meg hasonló olcsó cucc megy a kukába. Mindig nagyon sajnálom.

"Én úgy lettem nevelve, hogy megegyem, amit kiszedtem."
Én is. Viszont egy étteremben nem te adagolod ki magadnak az ételt. Én van, hogy szólók, hogy fele körettel kérem az ételt, mert úgysem tudom megenni, de akkor is majdnem ugyanannyit hoznak ki, pedig mondom, hogy kifizetem érte a teljes árat. Az éttermet sem nagyon érdekli a dolog. :o(

"ez a világ más részein nem divat"
Sajnos már nálunk sem. De mit tudok tenni, ha nem tudok megenni ennyi nokedlit?
süti beállítások módosítása