A minap megérintett a latin életérzés, és úgy döntöttem, hogy a munka utáni vacsorám mexikói lesz. Márpedig ha kipróbáltam, akkor már nagyon röviden meg is osztom, milyen tapasztalataim voltak a főváros egyik kedvelt éttermével kapcsolatban.

Töredelmesen megvallom, hogy a főzés ezúttal szóba se jöhetett, a sombrero országának konyhaművészetét ugyanis egyáltalán nem ismerem. Budapestben pedig pont azt imádom, hogy a világ szinte minden ízvilága képviselteti magát, így nem kellett sokat kattognom azon, hol csillapítom hirtelen támadt vágyaim. A város egyik jól ismert helyét választottam, a Gringos Amigos-t. Voltam már ebben a gyorsétteremben, de van annak már több éve is, úgyhogy itt volt az ideje egy kis emlékezetfrissítésnek. Kiszemeltem egyébként meglehetősen népszerű, a Tripadviser-ön második a mexikói kategóriában budapesti viszonylatban. Ez kétségkívül kecsegtető.

Akadtak is vendégek bőven a koraesti órán, alig találtunk helyet vacsorapartneremmel. Feltűnően nagy volt a külföldiek aránya, és bizony láttam mexikói arcokat is. A miliő számomra is parádé: impozáns falfestések, poénos(nak szánt) kétsorosok, és jópofa lámpások adják a hangulatot. Van zene is, csak azt nem értem, miért Stevie Wonder énekli a Part-Time Lover-t – én személy szerint benne lennék egy kis mexikó folklórban (hol maradnak a bajszos gringók a mariachi-jukkal?).

Mai áldozatomnak egy quesadilla-t választottam, amit aztán jól személyre is szabtam, ahogy a személyzet kérdezget a választott húsfajta, köret és szósz mibenlétéről. Nettó 5 perc alatt elém is került a mai vacsorám.

Ha hinni lehet a híreknek, a tortilla kézzel készített, méghozzá frissen. Azzal nem is volt baj, sőt, egészen jó volt, mint ahogy a benne található olvadt sajt és csirke kombója is. De hogy mi volt még benne, azt ne kérdezzétek, mást nem nagyon vettem ki. Mellé én salátát választottam, méghozzá az enyhén csípős szósszal. Nem nevezném kiadósnak, cserébe viszont az öntet izmos volt – milyen lehet az igazán csípős verzió? A fenti fogás összesen 2000 forintomba került.

Ha még nem követsz minket Facebookon, ide kattintva megteheted! Ne maradj le semmiről!

Lecsúszott az öt quesedilla, és ízlett is, de az ízmámor elmaradt. Nem éreztem úgy magam, mint Lecsó a sajt és eper kombinálásakor. Cserébe jóllaktam, plusz kielégítettem a vágyam a mexikói iránt - és ez volt a legfőbb célom.  Így már szinte biztos, hogy idén már nem jövök többet.

Fotó: Ínyenc Fenevad