Valósággal konganak az ürességtől a kínai éttermek a koronavírus járvány miatt. Pedig a kínai éttermek aligha jelentenek nagyobb veszélyt, mint bármilyen más éttermek, hiszen a személyzet sem feltétlenül járt Kínában (de Hupeiben még kisebb valószínűséggel), és az alapanyagokat sem onnan szerzik be – legalábbis ez derült ki abból a mini körképből, amiben megkérdeztük az éttermeket a fentiekről. Egy azonban biztos: a kínai éttermek megerősítették nekünk, hogy a forgalom jelentősen visszaesett.

A kínai kaját sokan szeretik. Ez teljesen érthető, hiszen amellett, hogy érthetetlenül olcsó, gyors is, ráadásul az adagok is emberesek. Meg aztán a legtöbb helyen úgy igazán magyarosan készítik el: mert hát mit is eszünk legtöbbször a kínaiban, ha nem panírozott csirkehúst krumplival vagy rizzsel, egy kis káposztasalátával megbolondítva. Ha meg nem azt, akkor abban a fura szójaszószos-erőspistás takonyban ázott gombás csirkét, ami igazából csirkés gomba. De hát így szeretjük őket, na.

Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ma már egyre több minőségi kínai étterem van a városban, amelyek sokkal közelebb állnak az autentikus kínaihoz, mint ezek a sarki kis gyorsétkezdék. Persze ez az árukon is meglátszik, egyszerűen nem is lehet sem árban, sem minőségben összehasonlítani a kettőt. 

Egy dolog azonban közös bennük: mindegy, hogy fancy vagy kevésbé igényes, a magyarországi kínai éttermek ma pangnak az ürességtől a koronavírus-para miatt.

De mennyire megalapozott ez a félelem? Ha csak azt nézzük, hogy Magyarországon még nem terjedt el széles körben, akkor rávághatnánk, hogy semennyire. Az óvatosság persze érthető: honnan a jó életből tudjam én, hogy nem pont a következő pillanatban jelenik meg a gyilkos (gyilkos?) kór, és nem pont ott, ahol épp vagyok. És hogy tudom növelni egy alapvetően Kínából eredő betegség elkapásának az esélyét, ha nem úgy, hogy kínaik (vagy olaszok) közé megyek? Hát ezért kerülik a kínait a magyarok.

De igazuk van-e?

Igaz, hogy gasztroblog vagyunk, és én személy szerint imádok fröcsögni a semmibe, ahogy egy vérbeli bloggerhez illik, de ennek a bejegyzésnek most nem ez a küldetése, és talán a téma sem a legalkalmasabb erre. Igyekeztünk most érdemi információval szolgálni, hogy valóban hasznosan tudjuk segíteni az olvasókat a tévképzeteik eloszlatásában, a félelmeik oldásában. Nem mintha a sokszor feltáró mélységű étteremkritikáinkat nem tartanánk hasznosnak, de a koronavírus jelenség annyira beégett most a köztudatba, hogy mi is megpróbáltuk egy új apsektusból megragadni a dolgot.

Előre be kell vallanunk: ez csak részben sikerült.

Alapvetően étteremkritikával foglalkozunk, és nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk, hogy az ázsiai éttermek manapság pangnak az ürességtől. Szerkesztőségi álláspontunk szerint ez jórészt megalapozatlan, de ezúttal nem akartuk a dolgot egy véleménycikkel lezárni. Feltettünk hát pár kérdést a legnagyobb kínai étteremláncoknak, hogy meg tudjuk válaszolni: alaptalan-e a félelem. Az alábbi kérdéseket tettük fel:

• Tapasztaltak-e forgalomcsökkenést az elmúlt hetekben?
• Van-e olyan alapanyag, amit Kínából (esetleg Hupei tartományból) importálnak?
• A személyzet tagjai jártak-e nemrég Kínában, vagy érintkeztek-e valakivel, aki Kínában járt a hetekben?

Nem tudjuk, hogy a koronavírus terjedhet-e élelmiszerrel, mint ahogy az sem evidencia, hogy aki Kínában járt, az megkapta a kórt. Mindenesetre ha az összes kérdésre nemleges a válasz, akkor az gyakorlatilag minimalizálja azokat a kockázati tényezőket, ami miatt sokan kerülik a kínai éttermeket. Ez persze nem zárja ki azt a paradox eshetőséget, hogy a kínai éttermet pont egy olasz turista fertőzi meg adott esetben…

Mindenesetre nem csak éttermeket kérdeztünk meg, hanem a hatóságokat is, hogy ők hogy látják, van-e értelme kerülni a kínai éttermeket, egyáltalán, mitől számít egy hely kockázatosabbnak, mint a többi? Azt is megpróbáltuk megtudni, hogy egyáltalán hogyan terjed a betegség, vagy esetleg magától az ételtől kell-e félni. Kérdéseinket feltettük a Nemzeti Népegészségügyi Központnak, a tiszti főorvosnak, megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, sőt, még a Pécsi Tudományegyetem virológiai kutatócsoportját is – sehonnan nem kaptunk választ. Persze nem hibáztatjuk őket, elég sok megkeresést kaphatnak, és bizony vannak olyan kérdések, amire ekkora országos pánik közepette nem szívesen válaszolnak: vagy ezért, vagy azért. Vagy csak leszartak minket, mert egyelőre kicsik vagyunk (de ha lájkolsz minket facebookon, akkor hamarosan nagyok leszünk!). 

Az éttermek közül a nagyobb láncokra fókuszáltunk, hiszen a kis éttermeknek legtöbbször közösségi oldala sincs, nem még weboldala, végigjárni mindet pedig nem tudjuk. A nagy és nevesebb éttermek közül igyekeztünk minél többet lefedni, de így sem teljes a lista. Az alábbi helyeket kerestük meg:

• Wang Mester Kínai Konyhája
• Spicy Fish Budapest
• Kilenc Sárkány Étterem
• Momotaro Ramen
• Shanghai House
• Feng Lai 
• Hange Kínai Étterem
• Nefrit Étterem
• Chinatown
• Wu Zhou étterem
• Wok’n’Go

A fentiek közül mindössze négy étterem válaszolt. Nem tudjuk, ennek mi lehet az oka, pedig a megkeresés általában többkörös volt. Mindenesetre akik válaszoltak, szinte egytől-egyig forgalomkiesést tapasztaltak. Az ő válaszukból az derül ki, hogy nem kell aggódnunk, ez azonban nem zárja ki, hogy a többi étteremnél más a helyzet. Eredeti küldetésünket tehát, hogy valamelyest reprezentatív képet nyújtsunk, nem sikerült teljesíteni, a válaszok között viszont voltak érdekesek, úgyhogy nézzük is meg azokat részletesen.

A Momotaro szemmel látható visszaesésről számolt be a forgalomban az elmúlt hetekben. Ha csak az alapanyagokat nézzük, akkor nincs ok aggodalomra, hiszen azokat kivétel nélkül Magyarországon vagy Európában szerzik be, mint ahogy a személyzet nagy része is Budapesten lakik. Elmondásuk szerint vannak ugyan taiwaniak a személyzetben, de ők is legalább 5 hónapja Budapesten tartózkodnak, és nem állnak kapcsolatban olyan személlyel, akik Kínában jártak.

A Hange étterem szintén visszaesésről számolt be. Az alapanyagok közül ők sem szereznek be semmit Kínából válaszuk szerint, és a személyzet között sincs olyan személy, aki Kínában járt volna. A Wu Zhou az elmúlt három-négy hétben visszaesést tapasztalt. Azt is elmondták, hogy nincs a személyzet között senki, aki az epidémia kitörése óta Kínában járt, sőt, válaszuk szerint kínai vendégük sem volt ezidőtájt.

A Chinatown Budapest is visszaesést tapasztalt, ami válaszuk szerint nem meglepő. Ezt írták:

Megértjük, hogy az emberek tartanak a betegségtől, és a Monori Center-re úgy tekintenek, ahol kínaiak nagy számban találhatóak. Ez lehet túlzott reakció is, főként annak fényében, hogy Kínában a helyzet kontroll alatt van. 

A kérdésünkre, hogy az alapanyagok honnan érkeznek, az alábbi választ adták:

Minden friss húsféle és zöldség Európában kerül beszerzésre. Néhány szárított élelmiszer (például szárított gombák, szárított tofu, stb.) és ízesítőszerek (szójaszósz, fűszerek), amiket csak Kínában gyártanak, azok Kínából érkeznek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a COVID-19 csak légúti módon terjed, táplálkozás útján (emésztőrendszeren keresztül) nem.

Érdekes és roppant pontos választ adtak arra a kérdésünkre, hogy a személyzeten belül van-e valaki, aki Kínában járt az elmúlt hetekben:

Vannak olyan kínai éttermek a Monori Centerben amelyek szakácsai, személyzete Kínából érkeztek vissza. Ezeknek a személyeknek tilos megjelenni a Monori Center területén úgy, hogy ne tartották volna be a minimum 14 napos karantént. Vannak éttermek amik maguk döntöttek úgy, hogy bezárnak addig, amíg nem biztosak abban, hogy minden dolgozójuk egészséges. A koronavírus (COVID-19) járvány kitörése óta, minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy a Magyarországon élő kínaiak közt ne legyen fertőzött személy (beleértve a kínai kereskedőket, üzletembereket és diákokat). Minden Kínából visszaérkező személlyel szemben elvárás a minimum 14 napos karantén. Így jelenleg nincs kínai eset Magyarországon. 

Továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy Hupeiben a helyzet egyre javul, a tartományon kívül pedig a napi igazolt esetszám Kínán belül egyre kisebb, 10 alatt van. Eközben Európában már terjed a vírus, Olaszországban a leginkább, ezért a budapesti Kínai nagykövetség figyelmeztette a kínaiakat, hogy ne utazzanak Olaszországba. Azt is elárulták, hogy a magyarországi kínaiak rendkívül fegyelmezetten kezelik a helyzetet, és minden esetben betartják a karantént. Az étterem egyben köszöni a támogatást azoknak, akik kiálltak mellettük. Elmondásuk szerint a félelem és a rasszizmus sosem oldja meg a problémákat. A koronavírussal minden embernek együtt, egységesen kell szembeszállnia – aligha vitatkozhatunk.

Emberek,ne pánikoljunk!

A világban elterjedő pánikhangulatot érdemes egy kicsit átgondolni. Először is örvendetes, hogy a kormányok a legtöbb országban időben reagáltak, és hatékony intézkedéseket hoztak a járvány terjedésének megfékezésére. Főhajtást érdemelnek azok az emberek, akik a szigorú intézkedésekkel együtt tudnak élni, és fegyelmezetten, önjáró módon vetik alá magukat a vizsgálatoknak vagy a karanténnak, ha az szükséges. Az Ínyenc Fenevad szerkesztősége a lehetőséget megragadva hívja fel a figyelmet arra, hogy tartsunk be minden előírást, legyünk elővigyázatosak, és ha lehet, tényleg kerüljük el a gócpontokat. Csak mi tudjuk a járvány terjedését megfékezni, akár lemondások árán is. Nem ér annyit a hétvégi olaszországi kiruccanás.

Ugyanakkor azt azért hozzátennénk, hogy a jelenleg uralkodó pánikfélelmet sem tartjuk indokoltnak. Ma Magyarországon halálra várva rettegünk egy olyan betegségtől, amelynek a világon 100 ezer alatt van az esetszáma, a fejlett világban pedig 1 és 2 százalék között van a halálozási rátája (a jelenlegi ismereteink szerint), úgy, hogy az 500 milliós Európában van vagy 5000-6000 eset, a 10 milliós Magyarországon pedig 2 (frissítés: a megjelenés óta már 4). Egy olyan betegségtől félünk, ami az emberek 70 százalékán úgy megy végig, hogy észre sem veszi azt, miközben az egészségtelen étkezéssel, mozgásszegény életmóddal, dohányzással és ivással éveket veszünk el az életünkből.

Nem, a koronavírus nem játék. Ez nem egy megfázás, vagy egy influenza. Épp ezért tegyünk meg mindent, amit megtehetünk saját magunk és a közösségünk védelme érdekében. De azért ne fogadjunk rá nagy tétben, hogy ebbe fogunk belehalni. Ha viszont ennyire fontos nekünk az egészségünk, akkor békeidőben is tegyünk valamit érte, és ne alkalmazzunk kettős mércét magunkkal szemben. Persze ha ennyire szeretünk rettegni, akkor nem szóltam. 

Fotó: Unsplash