Kilencvenhároméves korában meghalt Aldo Campeol, a tiramisu édesség "atyja" – számol be róla az MTI.

Azt a kérdést fel sem kell tenni, hogy az olasz vagy a magyar főváros éttermei képviselnek-e magasabb minőséget, annyira egyértelmű a válasz. És most véletlenül sem a legmagasabb minőségű római éttermekre kell gondolni, hanem általánosságban, egy teljesen átlagos sarki étteremre, ahova gyakran betérünk, amikor épp nyaralunk. Az olaszok valahogy sokkal jobban adnak a minőségre, mint a magyarok, és ez minden bizonnyal a nálam kevésbé italomán embereknek is feltűnik. Legyen szó akár egy külvárosi kifőzdéről, Rómában nagyon nagy az esély arra, hogy odafigyeléssel, jó alapanyagokból készült ételeket kapunk. A slusszpoén, hogy mindezt néha olcsóbban, mint Budapesten. A bérekhez viszonyítva pláne, de sajnos olykor még nominális értéken is.

Szeptember 21-én nyitotta kapuit az ázsiai ízek kedvelőit izgalmas élményekkel csalogató kajaudvar, ahol jelenleg hét keleti látványkonyha kínálatából választhatunk. Mi is tettünk egy próbát mindjárt kettővel is, de még maradt tesztelni való fogás a Keleti pályaudvar közvetlen közelében található helyen. 

Nem tudom, hogy kapott-e médiavisszhangot a nyitás, én nem találkoztam nagy csinnadrattával, pedig egész exkluzív a hely. Arra járva véletlenül pillantottam meg az újszerűnek ható bejáratot, na meg persze a millió kirakott lufi is könnyített a dolgon. Aztán úgy hozta a sors, hogy másnap újra arra jártam, így nem várhatott tovább a próba. 

Belül tágasabb

Belépés előtt azt gondoltam, hogy egy felturbózott dizájnú étterembe fogok térni, ahol ízekben aztán az égvilágon semmi újat nem kapok a főváros amúgy is széles keleti választékához képest. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen egy erre kijelölt személy készségesen beavatott, hogy hét különböző étterem elérhető, ami a közeljövőben 10-re fog nőni. Kaptam egy 20%-os kupont, és megígértették, hogy becsekkolok a közösségi médián vagy hagyok értékelést egyéb platformon, remélem, hogy ezzel a kis szösszenettel ezt kiegyenlítettem.

Éttermi újdonságokért, beszámolókért kövess minket továbbra is! Ha még nem követsz minket Facebookon, kattints!

Az Ázsia világába repítő udvar még így is váratlanul nagy volt, de tökéletesen körbejárható, így mindenki kedvére körözhet és nézegetheti a kínálatot, míg végül megszületik a döntés. Nem akarom a meglepetés élményétől megfosztani az érdeklődőt, de többek között találkozhatunk itt vietnámi ízekkel, manióka-tésztákkal, húsos táskákkal, rámennel vagy kínai palacsintával. Én ez utóbbi kettővel ismerkedtem meg közelebbről.

Autentikus ételek, avagy ne itt keresd az illatos-omlós csirkét

A konyhák tényleg nemzetköziek abban az értelemben is, hogy magyarul nemigen beszélnek, a fogadtatással megbízott fiatal sráccal és az egyik étterem munkatársával is angolul diskuráltunk, erre érdemes készülni. Azonban szerintem nem lenne gond a kommunikációval közös nyelv hiányában sem, hiszen a kínálat mindenhol magyarul (is) fel van tüntetve. 

Japán konyhával kezdtem, egy marhahúsos ráment kértem. Az alapanyagok frissnek tűntek, a hagyma és a gomba kifejezetten ízlett benne, a pikánssága nekem tökéletes volt, bár ha valaki igazán erősen szereti, az nem biztos, hogy utólag felhúzhatja. Az ételt ugyanis közös térben fogyasztják a vendégek étteremtől függetlenül, így azt műanyag tálcán hozták ki (egyébként tök gyorsan), ergo utólagos pofozgatásra minimális az esély. Apropó tálca, ez a menzás style nem tudom, mikor pusztul már ki végre, kicsit lelombozott, hogy gyönyörű tányérban kaptam a levest, de ezen a gyorséttermekben és plázákban népszerű alkalmatosságon hozták, aminek látványától most megkímélem az Olvasót. Mindegy, a leves feledtette, kiadós volt megfelelő ízvilággal, még ha a tojást kicsit hiányoltam is belőle. 2500-at fizettem érte, vagyis kevesebbet a 20%-os kuponnal. 

Amit viszont először próbáltam, az Kína egyik legnépszerűbb streed foodja, a reggelire fogyasztott jianbing (kínai palacsinta). A street foodhoz itt már jóval közelebb járunk, hiszen ezt kézben, akár az utcán sétálva is elfogyaszthatnám. Egy buritora hajaz legjobban a történet, aminek a tésztája tojásos, tölteléknek a csirkés (pikáns tésztabundával) verziót kértem. Ezek kifogástalanok voltak, ami nekem kevésbé nyerte el a tetszésem, az a tésztalap, amit a közepébe raktak, talán azért, hogy ropogósabbá varázsolják az ételt, de én ezt inkább kivettem belőle. Egyébként méretes és finom volt ez is, árban is teljesen korrekt, 1700 forint, de más verzió is kipróbálható hasonló áron. 

Aki tehát ázsai ízekre vágyik, mindenképpen tegyen egy próbát, egyelőre induló üzemmódban van az udvar, addig érdemes ellátogatni, amíg nincs nagy tömeg. Ha pedig arra jársz és kipróbálsz mást is mint, amire nekünk esett a választásunk, küldd el véleményed kommentben, vagy az inyencfenevad@gmail.com email címre. 

Fotó: Vérmes Ízvadász

Nyár végén látogattam el az ország egyik legpatinásabb fürdőjébe, és ha már arra jártam, az éttermet is leteszteltem. Az ételekkel kifejezetten elégedett voltam, mégis keserű szájízzel álltam fel az asztaltól. 

Már rég kiszúrtam magamnak a Damjanich és a Bajza utca sarkán található Pizza da Sergio nevű olasz helyet, mert arra járva többször is láttam, hogy a pizza egészen pofás. Az étlap is kifejezetten ígéretes volt, a tésztaételek kínálata például pont olyan volt, mint egy római trattoriában. Idő kérdése volt, mikor próbálom ki a helyet. Erre a múlt héten került végül sor, de azt kell mondanom sajnos, hogy többé biztosan nem megyek oda. Összességében az ételek nem voltak borzalmasak, de mivel ritkán ülök be ilyen nagy várakozással itthon egy olasz étterembe, a csalódás is ritka nagy volt. Szubjektív értékelés következik.

Mi itt az Ínyenc Fenevadnál sok kritikát kiosztunk az éttermeknek: van, amikor szándékos lehúzás megy egy helyen, és ez érezhető az árakon és a minőségen. Van, amikor az éttermes jó szándéka ellenére sem olyan a végeredmény, mint kéne, és van, amikor a pincér bunkósága teszi kellemetlen élménnyé az éttermezést. De arra, ami az egyik McDonaldsban történt, nem lehet nem dühvel, felháborodással és indulattal reagálni.

Egyik legjobb hamburger élményem esett meg velem a napokban egy kis Pest megyei városkában. A meglepően szuper ízek kifejezetten jó árakkal párosultak, így nem voltam rest, beszámolok nektek gasztrokalandomról. 

Régen tervben volt már, hogy meglátogatjuk a Balaton egyik leghíresebb halsütőjét, az Aszófői halsütőt, amit sokan nagyon nagy becsben tartanak. A hely a maga egyszerűségével abszolút egy dologra épít: a remek minőségű sült halakra. Majdnem mindent végigkóstoltunk, így nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a halat szeretőknek ez a hely nem fog csalódást okozni. A halak szinte kivétel nélkül valóban borzasztóan finomak, de összességében – a legendás híre ellenére – nem vált első számú kedvencemmé.

Nemrég közöltük olvasónk beszámolóját az akarattyai Mercato étteremről, és most szintén az ő beszámolójuk következik, és a változatosság kedvéért ezúttal is balatonakarattyai éttermek vannak terítéken. Pontosabban nem is akarattyai éttermek, hanem az akarattyai Bercsényi strand két étterme. Mert bizony ha már sok órát tölt strandon az ember, akkor korántsem mindegy, hogy mit eszik, még akkor sem, ha esetleg a gyenge kínálaton belül a közepes a legjobb. Olvasónk szerint az egyik strandétterem kifejezetten jó, míg egy másikkal csúnyán befürödtek. Nézzük, mit gondoltak a helyekről.

Az előző rendszer örökségéből táplálkozó, bádogtetős, kólás napernyős, fehér műanyagszékes strandbüfék tömegei között ma már fel-feltűnik egy-egy olyan hely is, ahol az Aro tejföllel és „pizzafeltéttel” megszórt lángos, a hanyagul panírozott, fűszerezetlen és túlsütött hekk, olcsó kecsapban tocsogó, nyamvadt, fűszerpor ízű hússal kínált hamburger, a mutáns kazah keszeg és a mócsingos kolbász helyett egészen ígéretes ételekkel is találkozhatunk, valóban minőségi alapanyagokból, odafigyeléssel elkészítve, ízlésesen tálalva. Ezeket az újhullámos helyeket is változatos minőség jellemzi, de az biztos, hogy üde színfoltnak tekinthetők a fent leírt balatoni nyomor tengerében. Mi is egy ilyen üde színfoltot mutatunk most be: a balatonfüredi Dock Bisztróról lesz szó.