Alighanem sokan hallották már azt a népi bölcsességet, hogy dinnyére nem javallott sört inni, az ugyanis olyan folyamatokat indíthat el a torkos ember emésztőrendszerében, ami hát… elég cudar hasmenéshez vezet. Mivel imádom a sört, a dinnyének pedig egyenesen függője vagyok, a nyár mindig nagy dilemma elé állít engem: megegyek egy finom, ropogós dinnyét esténként, vagy inkább döntsek le egy korsó habos sört. Minden egyes ilyen dilemma előtt felmerült bennem a kérdés: mi van, ha ennek az egésznek semmi alapja nincs, és nyugodtan mehet a sör és a dinnye akár együtt is, nemhogy egymás után. Egyféleképpen tudtam csak utána járni az igazságnak.

A kínzó nyári dilemma, a nyári mindennapok megkeserítője

Mindenki ismeri a viccet, amelyben a skót gyerek a vásárban dinnyét kér az apjától – annyira elcsépelt, hogy el sem mesélem. A lényeg az, hogy a vicc azt sugallja, hogy dinnyére nem javasolt sört inni, a népi bölcsesség – amelynek igazságai mindenki által ismert módon megkérdőjelezhetetlenek, és még a modern tudomány eredményeit is képesek semmissé tenni – úgy tartja, hogy nem szabad dinnyére sört inni. Mert aki így tesz (nem fogom szebben mondani), az bizony összefossa magát.

Már az ilyen riasztó következmény is elég lehet ahhoz, hogy az ember még csak ki se próbálja a dinnye utáni sörfogyasztást. Ki akar befosni? Nyilván senki. Hogy ennek mi az anatómiai, orvostudományi magyarázata, abba bele se kell menni, mert hát a részegség kémiai okait sem kell tudnunk ahhoz, hogy ismerjük az alkohol hatásait. Márpedig ha sok ember azt állítja, hogy a dinnye-sör kombótól rádjön a cifra, akkor az bizony úgy is kell, hogy legyen.

Nekem viszont már baszottul elegem volt abból, hogy a mindennapi nyári dinnyém után nem tudom meginni a mindennapi sörömet. Minden egyes nyári nap egy kínzó dilemma: megegyem-e ezt a szelet dinnyét uzsonnára, vacsorára, és hagyjam ki az esti sörözést, vagy fordítva. Na jó, azért ekkora alkesz nem vagyok, és a dinnyét sem zabálom napi szinten, de azért hetente többször megesik mind a kettő, és bizony néha jól esne, ha ez a kettő átfedésben lenne egymással.

Most itt meg kellett állnom egy percre, mert rögtönzött fejszámolással meg kellett próbálnom összegezni, hány dinnyét és hány litert sört ittam a nyáron. Nyilván nem lesz pontos a szám, de az jött ki, hogy május vége és augusztus vége között legalább 9-10 egész görögdinnye elpusztításáért vagyok egyedül felelős, és legalább 45-50 liter sör folyt le a gégémen (utóbbi láttán mondjuk azért elgondolkodtam az életem felől, mit ne mondjak). A sörökről egyébként tök jó bejegyzéseket írtam, például ezt, vagy ezt. Meg ezt. Csak nyáron iszom egyébként, ősztől tavaszig csak alkalmanként. Meg dinnyét is csak nyáron eszem, de ezt szerintem le sem kellett volna írnom. Most már mindegy.

Az Ínyenc Fenevad étteremkritikák mellett egyéb szórakoztató jellegű írásokkal is jelentkezik olykor-olykor, hiszen a világunk is színesebb annál, minthogy csak egy dologról írjunk. Kövess minket, mert belőlünk csak egy van!

Na, elnézést a kis intermezzóért, térjünk vissza a lényegre! Sajnos előre tudtam, hogy ma este az élet nekem már semmi izgalmasat nem tartogat, és tudván, hogy egy nyár hó végi péntek otthon ülve fájó pazarlás, úgy voltam vele, hogy ennél még egy durva hasmenés sem fogja jobban elrontani a kedvem. Ellenben ha a dinnye-sör kombó mégsem ragaszt oda a WC-hez, akkor a jövő nyárra már úgy fordulok rá, hogy a korábbi dilemma örökre a múlté lesz. Nyilván fájt volna a tudat, hogy korábban sem kellett volna megvolnom a dinnyét vagy a sört magamtól, de közgazdász létemre tisztában vagyok az elsüllyedt költségek számbavételének értelmetlenségével. Így hát előre tekintek, nem hátra (jaj).

Megy a has vagy nem megy?

Fogtam egy szép nagy dinnyének a negyedrészét, amit így kilóra nem tudok belőni (már csak azért sem, mert a héját, ami ugye elég nagy részét teszi ki a dinnye súlyának, normális ember nem szokta megenni). Maradjunk annyiban, hogy nagy, madárétkűek már nem bírnának vele. Nekem ez egy könnyed adag. Apropó, ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy a dinnyét én nem afféle kiegészítő ételként, desszertként, kísérőként vagy salátában fogyasztom. Nem ám, magam elé veszem a fél dinnyét, és kikanalazom, vagy késsel apró kis kockákat vágok belőle, és úgy fogyasztom el. Többnyire vacsora helyett, uzsonnára, vagy egy gyenge ebédhez második fogásként.

Most is így történt, ma, azaz augusztus 25-én késő délután vertem be a negyed dinnyét. Meglepő módon még találtam jóféle ropogós magyart ilyenkor, pedig így az augusztus végi dömping idején már ritkán talál az ember olyat, ami nem túl érett. Szerencsém volt.

Szóval benyomtam azt a nagy adag dinnyét, és hogy a kísérlet a leghatékonyabb legyen, azonnal ráküldtem egy üveg sört (jóféle cseh pilsenit, csakis). Mindössze két harapás sajtos pogácsát ettem a dinnye és a sör között, de ezt nézzétek el nekem: mégsem húzom le úgy a sört, hogy a dinnyen íze még a számban van. Bár vannak gyümölcsös sörök, én magam nem sokra tartom őket. Egyébként hiába finom a sör, az üvegesem nekem nem tud ízleni, én a csapoltra esküszöm – abból is a jól megcsapolt, nitrogénnel hajtott, lehetőség szerint pasztőrözetlen sörre (ilyen Magyarországon talán nincs is – de ha esetleg tudsz ilyen helyről, hálás lennék, ha Facebook-kommentben megírnád). A léyneg a lényeg: egy-két perc telt el legfeljebb a dinnye és a sör között.

Aztán jött a várakozás. Eltelt 5 perc, eltelt 20, semmi hatás. Egyéb tennivalóim mellett úgy belefeledkeztem a digesztális terrorba, hogy egy óra is eltelt, mire ráeszméltem: még mindig nem történt semmi. Na nem baj, gondoltam, nem bízom véletlenre – ha már felkészítettem magam a szenvedésre, elmegyek a falig, és letesztelem, mit bír az emésztőrendszerem. Úgyis kávéidő volt (aznap a harmadik), megittam egy erős feketét, ettem rá egy vaníliás jégkrémet, majd egy főtt kukoricát. Ekkor már eléggé elteltem a sok jóságtól, de a gyomrom simán bírta.

Most itt ülök este fél 10 előtt pár perccel, és azóta már ettem tőkehalat és sárgadinnyét is (pokolra fogok jutni, tudom). Jelentem, teljesen rendben vagyok. Noha a lelki egészségemmel lehet, hogy valami nincs rendben, hogy ennyi baromságot összezabáltam, de emésztőrendszeri problémáknak semmi nyoma. Bátran ki merem jelenteni, hogy a dinnye-sör kombó nem okoz hasmenést, a legendának nincs alapja. Ettől függetlenül még nem javaslom, hogy egyszerre fogyaszd a kettőt, mert semmi élvezet nincs benne.

Búcsúzik a nyár, de mi itt maradunk. Ha szeretnél olvasni komoly bejegyzéseket is tőlünk gasztronómiai témákban, kövess minket Facebookon! Korábbi bejegyzéseinket megtalálod itt.

Szerzőtársaimnak – akik minden bizonnyal most elhatárolódtak tőlem, és akik biztosan nem járultak volna hozzá e szösszenet megjelenéséhez, ha előre tudnak róla – meg azt üzenem, hogy ne legyenek lusta mihaszna semmirekellő getZ1k. Ne csak tespedjetek, írjátok is, a francos mindenit néki!

Fotók: Pexels, Ínyenc Fenevad (minden kép illusztráció, ezeket a söröket sajnos nem ma ittam).