Rengeteg dolog van, amiért érdemes Csehországba utazni: a természeti kincsek és a középkori emlékek mellett ide tartoznak a remek ételek és a sör is. A sört nem csak mellékesen kell megemlíteni, ebben a csehek ugyanis világbajnokok, sehol nem tudunk ennyire jó söröket inni, mint Csehországban. Nem kell Prágáig utaznunk: Brno nagyjából 4 órányi távolságra van Budapesttől, ezért egy hétvégére is érdemes kiutazni. A város hangulata magával ragadó, az ételek és a sörök pedig pont olyan fantasztikusak, mint Prágában. Élménybeszámolónk következik, és ajánlunk egy remek éttermet is.

Lejárt szavatossági idő: muszáj kidobni az ételt?

Rengeteg olyan étel landol a kukában, ami még fogyasztható lenne, mert nem merjük megenni, ha a csomagoláson feltüntetett dátumot akár egy nappal is túllépjük. De valóban ki kell dobni azonnal mindent, ha lejárt a szavatossági ideje? A válasz erre: nem feltétlenül! Van olyan élelmiszer, amit megfelelő tárolás mellett akár hónapokkal a szavatossági idő lejárta után is biztonsággal elfogyaszthatunk. Nézzük, meddig állnak el egyes élelmiszerek, és mi a javasolt felhasználási határidő!

Pozsony ideális hely egy hétvégi kiruccanásra, autópályán könnyen elérhető a szlovák főváros, vonattal pedig annyi idő alatt jutunk el oda, mint Pécsre. Pozsonyban különleges gasztroélményekre bukkanhatunk, érdemes kipróbálni a szlovák specialitásokat. Friss élményem alapján ajánlok is egy helyet, amit az ott élők nagyon szeretnek, és magam is kifejezetten elégedett voltam vele. Nemcsak enni, inni is érdemes ott: Szlovákiában a sörkultúrának eggyel komolyabb hagyománya van, mint idehaza.

A pizzára igényesek nagy örömére komoly divatja van mostanság a nápolyi pizzának idehaza, egyre több helyen futok bele én is, néha teljesen váratlanul. A mai posztban a kategória egyik hazai zászlóshajóját mutatjuk be, amely amellett, hogy az egyik első komoly képviselője volt a nápolyi pizzakultúrának idehaza, biztosan mondhatom, hogy még ma is az egyik legjobb. A nápolyi pizza hazai rajongói már sejthetik, hogy az IGEN van ma terítéken: meggyúrjuk, megkelesztjük, megsütjük és elfogyasztjuk az éttermet – tartsatok velünk!

Sokakat még mindig frusztrál egy-egy jó éttermezés után, hogy borravalót kell adni: mikor kell adni, mennyit, kell-e adni egyáltalán jattot? Pedig a borravaló éppolyan természetes része az éttermi szolgáltatásnak, mint az evés, és vannak íratlan szabályai. Az alábbi cikkben röviden leírjuk, mennyi borravalót kell adni, illetve mik azok az esetek, amikor nem szükséges jattolni. A lényeg viszont az, hogy ne gondoljuk túl a borravaló dolgot, csak élvezzük a szolgáltatást.

Volt szerencsém egy hétre kiszakadni a hétköznapokból egy franciaországi út keretében, ahol nem szenvedtem hiányt a gasztroélményekből. Baguette-től a fondue-ig sok minden kóstoltam, és van miről beszámolnom, még egy lenyűgöző síparadicsom is terítékre kerül.

A húsnak is rengeteg műfaja létezik, ezek közül kétségkívül az egyik legnépszerűbb a barbecue. Idehaza ez a műfaj még kevésbé elterjedt, mégis van már egy megszállott rajongói köre ennek az angolszász típusú eljárásnak. Nekik nem fogok ma újat mutatni, aki viszont még ismerkedik a műfajjal, vagy egyszerűen csak szereti a húsos ételeket, annak érdekes lehet a ma bemutatott étterem.

Sokan sok helyen leírták már, hogy mi a baj a magyar állami egészségüggyel, és nem egy bejegyzést lehet találni az interneten a kórházi kosztról. A legtöbb ilyen poszt kifejezetten szegényes, rosszabb esetben egyenesen ehetetlennek tűnő ételekről árulkodik. Magam is rengeteg ilyen bejegyzéssel találkoztam már, nem csoda, hogy félve vártam az ebédidőt a minap, amikor be kellett feküdnöm az egyik ilyen állami intézménybe. És hogy mennyire volt ehetetlen? Erről szól most ez a cikk.

A színes-illatos külföldi konyhakavalkád egyik markáns képviselője az indiai, és a markáns jelző esetükben az ízekre is értendő. Magyarországon talán még nincs annyira elterjedve, amennyire egyébként nagy lenne rá a kereslet érzésem szerint, de így is lehet igazi gyöngyszemekre lelni, amelyek hamar felkerülhetnek az étteremvadászok állandó látogatásra érdemes helyeket gyűjtő listájára. Az enyémen is van egy, ezt a helyet fogom most bemutatni.

 „Az angol gasztronómia egy mondatban: ha meleg, akkor leves, ha hideg, akkor sör.” A közismert – és nem kicsit sztereotip - vicc talán meg sem született volna, ha a szerzője tudná, mennyire igaz lehet ez a magyar gasztronómiára is. A 17. század végén legalábbis valaki biztosan fogyasztott idehaza sörlevest, máskülönben nem került volna bele a kor egy ismert szakácskönyvébe. Szerencsénkre az ELTE BTK történész doktorandusza rátalált erre a remekműre, és volt olyan serény, hogy meg is írta nekünk a receptet. Banai Zsófi írása következik, de mielőtt átadom neki a szót, hadd fűzzek hozzá egy megjegyzést jómagam is: a receptet látva én úgy vagyok vele, hogy továbbra is inkább iszom, mint eszem. A cikk végén videó is látható a remekműről.