Amikor először meghallottam, hogy ma már a piacra dobtak olyan hamburgereket is, amelyek műhúst tartalmaznak, az első gondolatom az volt, hogy a civilizációnk tényleg megérett a pusztulásra. Ennél már csak az lett volna fájdalmasabb, ha okoshamburgernek vagy okoshúsnak nevezték volna – talán ennek is eljön majd az ideje. De komolyan, mégis mi a jó anyámért eszem a hamburgert, ha nem azért, hogy ízleljem a szaftos, omlós marhahúst a kettévágott buci között? Mi más Magyarországon is népszerű ételben manifesztálódik legjobban a teltpofájú húshabszolás, ha nem a hamburgerben? El lehet rontani az élményt azzal is, ha a szószt túltoljuk, vagy épp kevés van, ha fonnyadt a zöldség, vagy száraz a buci, de ha a húsnak rossz íze van, az egyenesen katasztrófa.

Egy újabb gasztroblog – gondolhatja az olvasó, és igaza is van. Nem egy kajás firkász tevékenykedik ma, és osztja meg magvas gondolatait az olvasókkal, hol egészen jól fűszerezett, máskor pedig kifejezetten nehezen emészthető formában. A bőség zavara bizony nem egy jó dolog: az ízeket akkor tudjuk a legjobban kiélvezni, ha nem azon kattog az agyunk, hogy melyik fogást ízleljük meg az előttünk elterülő, végtelen választékkal tarkított svédasztalról.  Ennek a legtöbb esetben gyomorrontás lesz a vége.Sokan vagyunk, ez nem vitás.