A koronavírus- járvány letarolta a világot, pontosabban annak legfejlettebb térségeit: Észak-Amerikát és Nyugat-Európát. Nálunk egyelőre nem produkál ezres megbetegedéseket, de sokak szerint ez idő kérdése. Érdekes, akik ezt állítják, úgy látszik, nem bíznak a szigorú intézkedésekben. Nálunk még mindig ezer alatt van az ismert betegek száma, de már gyakorlatilag – nagyon helyesen – mindent le-, és majdnem mindent be is zártunk. Az éttermeket is, és van, amelyik már ki sem fog nyitni többet.

Aki manapság vásárolni megy, minden bizonnyal próbálja olyan termékekkel megpakolni a kosarát, amelyeket minél hosszabb ideig tud tárolni. Általános cél, hogy ne kelljen naponta boltba menni, esetleg csak romlandó élelmiszerekért kiszaladni, ezen felül legyen minden betárazva egy-két hétre, ezzel is csökkentve a személyes érintkezéseket a koronavírus-fertőzés miatt. És ez így rendben is van. A nagybevásárlás során pedig biztosan mindenki kosarában landolnak konzervek is, hiszen ezek bírják a leghosszabb ideig. Ilyen a tonhalkonzerv is. Az ötödik konzerv után azonban már lehet, hogy a hátunk közepére se kívánjuk. Hoztunk egy tippet, hogyan lehet remek főételt készíteni a finom aprított tonhalakból.

A kenyérsütésre hagyományosan úgy gondolunk, mint egy hosszadalmas, bonyolult folyamatra, és emiatt manapság kevesen adják a fejüket a házi cipó elkészítésére. Most hoztunk nektek egy receptet, ami nem követel se kelesztést, se dagasztást.

A koronavírus járvány immár a mindennapjaink része: aki teheti, home officeban dolgozik, és az értelmesebbek el sem hagyják a lakást ilyenkor, ha nem muszáj. Az éttermek még nyitva tartanak, de a forgalmuk messze elmarad a normálistól – ez járvány idején jól is van így. Sokan pedig egyszerűen  rettegnek attól, hogy nem lesz mit enniük, ezért képesek 8-10 kiló lisztet és 20 liter olajat is vásárolni. Nagyon rosszul teszik.

Magyarországon ma még nyitva tartanak az éttermek, kocsmák, vendéglátóipari egységek, és még produkálnak is valamilyen forgalmat. Persze a látogatottságuk messze elmarad a pár héttel ezelőttitől, ami nem is meglepő, hiszen már nálunk is terjed a koronavírus. De mennyire érdemes ilyenkor elkerülni az éttermeket? Kell félnünk tőlük?

Indulásunk óta foglalkoztunk a magyar halászlédilemmával, szörnyülködtünk álolasz étteremláncokon, és belekóstoltunk az Amerikából terjedő barbecue kultúrába is. Most itt az idő, hogy a gasztronómia egy másik világhírű szereplőjét vegyük górcső alá. Ugye mindenkinek megvan az a klisé lelki szemei előtt, ahogy a bajszos francia monsieur hetykén pózol barett sapkájában és csíkos pólójában, kezében jópár baguette-tel és egy minőségi(nek tűnő) vörösborral? A cuisine française szimbolikus, de egyben megosztó téma, úgyhogy mi annál nagyobb örömmel nyúlunk a forró pitéhez.

Egy lyoni (Franciaország) pizzakészítő foglalhatja el a Guiness Rekordok Könyvében az ausztrál Johnny Di Francesco helyét, aki eddig 154 sajtot tartalmazó pizzájával tartotta a rekordot. Az új csúcstartó műve 30 centiméteres, 730 grammot nyom és 257 különféle sajtot tartalmaz. Az ízét illetően azonban vannak fenntartásaink.

Valósággal konganak az ürességtől a kínai éttermek a koronavírus járvány miatt. Pedig a kínai éttermek aligha jelentenek nagyobb veszélyt, mint bármilyen más éttermek, hiszen a személyzet sem feltétlenül járt Kínában (de Hupeiben még kisebb valószínűséggel), és az alapanyagokat sem onnan szerzik be – legalábbis ez derült ki abból a mini körképből, amiben megkérdeztük az éttermeket a fentiekről. Egy azonban biztos: a kínai éttermek megerősítették nekünk, hogy a forgalom jelentősen visszaesett.

Gyakran írjuk le a bejegyzéseinkben, hogy a sok álolasz és kamutörök (attól még, hogy a tulaj török vagy olasz, az ételek nem feltétlenül autentikusak) étterem mellett alig találunk magyaros éttermet a városban. Ha pedig már ennyit írunk a jelenségről, akkor illendő is utána járni, hogy ez tényleg így van-e, és ha igen, mi ennek az oka. És ha már kerestünk, akkor találtunk is egy viszonylag ismert magyaros éttermet – a tapasztalatainkról pedig be is számolok.

Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri a mondást: “Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus.” Csodadiéták tömkelege javasolja ennek ellenkezőjét, vagy int óva a kiadós reggelitől, de most a németországi Lübecki Egyetem kutatócsoportja arra jutott, hogy a tartalmas étkezéssel több kalóriát égetünk.