A nyár közepén végre élvezhetjük a szabadságot, ami tavasszal nem adatott meg nekünk. Sokan örülnek, hogy nem kellett a kukába dobniuk a külföldi terveiket, hiszen a határok nyitva vannak, a járványhelyzet látszólag kontroll alatt van, az ízlelőbimbóink is ki vannak éhezve a külföldi ízekre, az életet pedig élvezni kell, hiszen koronavírus nélkül is épp elég rövid. Nyár meg csak egyszer van egy évben – ez az örökérvényű mondás a jelenlegi helyzetre is igaz. A helyzet azonban az, hogy bármennyire is nyár van, és bármennyire is biztonságosnak tűnik, a jelenlegi helyzetben fel kell tennünk magunknak a kérdést: tényleg megéri most külföldre menni?

A baljóslatú március után április pokol volt Európa népeinek. A délieknek azért, mert nap mint nap a kórházaik túltelítettségével, a tömegesen elszállított koporsókkal, és az eddig soha meg nem élt mélységű gazdasági válsággal volt tele a tévé. Nekünk, kelet-közép-európaiaknak szerencsére az első kettőt nem kellett megtapasztalnunk, de a bezártság és a bizonytalanság így is elég nyomasztó volt. Többségünk aligha élt még át hasonlót, és ez alighanem az annyira utált korlátozásoknak köszönhető.

Azoknak a korlátozásoknak, amelyeket az országok talán túl korán oldottak fel teljesen. Félreértés ne essék, teljesen értelmetlen korlátok között tartani a magyar, szlovén, horvát, szlovák társadalmat, miközben a napi új fertőzöttek száma már nagyon alacsony, de vajon mennyire kockázatos, ha az országok gond nélkül beengedik a spanyolokat, olaszokat, németeket, ahol még mindig relatíve magas a járvány napi fertőzötteinek száma, vagy épp a svédeket, akik meg eddig végigaludták az egész járványt? Miért lepődnek meg, hogy hirtelen nőtt az esetszám? Horvátország meg akarta menteni a turizmusát, mert náluk ez tényleg húzóágazat, de hónapok szigorú lezárásait tették kockára, és lökték magasabbra az új megbetegedéseket azzal, hogy majdnem mindenkit beengedtek az EU-ból.

Ha érdekel a véleményünk és szívesen olvasol a gasztronómiát és a vendéglátást is érintő aktualitásokról, kövess minket Facebookon is!

A magyar kormány most úgy döntött, hogy szigorít a beutazási szabályokon. Sokan üdvözölték ezt a döntést, mások megijedtek, hogy veszélybe került a nyaralásuk, és biztos nagyon sokan vannak azok, akik elsőre nem értik, hiszen a járvány szerintük véget ért, és csak most értik meg, hogy egyébként nem. A külföldi utazások erőteljesen kötődnek a gasztronómiához, így nekünk is meg kell nyilvánulnunk az ügyben.

Személyes véleményem az, hogy korlátok nélkül bármilyen nemzet fiát beengedni most Magyarországra dőreség lenne. Bizony mi se tegyük hirtelen semmissé azt a sok hetet, amelyet a négy fal között töltöttünk, és ne sodorjuk veszélybe időseinket, akiket a korlátozások megmentettek – mert bizony a korlátozások hatásosak voltak. Aki azzal érvel, hogy feleslegesek voltak a korlátozások, mert nem terjedt el itthon jelentősen a járvány, az értse meg, hogy vélhetően épp a korlátozások miatt nem terjedt el.

De a kérdés nem is erről szól, hanem arról, hogy menjünk-e olyan országokba, amely elméletileg biztonságos, kevés a fertőzésszám, például Horvátországba vagy Görögországba. Ezzel kapcsolatban én most nem szeretnék egyértelmű álláspontot felvenni, mert magam is vívódom. Jó lenne kihasználni a nyarat és a jó időt, és jó lenne végre elszakadni a mindennapoktól, új ízeket kipróbálni – mindezt relatíve alacsony kockázat mellett. Nem is beszélnék le senkit ezért a külföldi nyaralásról, de egy dolgot nagyon szépen kérek mindenkitől – egy olyan dolgot, amelynek mindig minden helyzetben általánosnak kéne lennie: gondoljátok át.

Tegyétek mérlegre, hogy mit nyerhettek, és mit veszíthettek rajta. Azt mindannyian tudjuk, hogy a horvát vagy a görög tengerparttal mit lehet nyerni, ebbe nem is mennék bele. De abban nem vagyok biztos, hogy mindenki megértette, hogy mit lehet vele veszíteni. Nézzünk pár példát:

• kevés olyan európai ország van ma, ahol kevesebb az új fertőzöttek száma (ez az aktuális járványhelyzet legpontosabb mutatója), mint Magyarországon. Horvátországban, Olaszországban ez mind magasabb, a görögben nem vagyok biztos, megnézni meg most nincs kedvem, de az ugye alap, hogy megnézed az aktuális ország járványhelyzetét, ahova kimész (hiszen ez alap, ugye?). Így egy picivel ezekben az országokban nagyobb eséllyel fertőződsz meg - igaz, csak picivel.
• Ha tömegközlekedéssel mész, zsúfolt hotelben laksz, teletömött éttermeket látogatsz meg, hajóutakra mész, akkor a kockázat megsokszorozódik.
• A kedvelt turistacélpontokban ráadásul nem csak kevésbé fertőzött országokból lesznek látogatók, hanem bizony a fertőzöttebb helyekről is, és ezt a hivatalos járványügyi adatok nem pontosan mutatják meg – ha teszemazt 100 új horvát eset van, akkor ez az országban diagnosztizált, ott tartózkodó eseteket jelenti, és nincs benne az a teszem azt 500 eset, aki hazavitte az országába (a számok teljesen hasraütésszerűek).
• A koronavírus-járvány nem ért véget! A vírus köztünk van, a világon veszettül terjed, és gyógyszer továbbra sincs, valamint a te szervezeted sem lett ellenállóbb április óta.
• Azt az érvet felejtsd el, hogy te bátor vagy, és nem félsz a vírustól. Tudjuk, hogy mindenki nagyon bátor, de sokakon a bátorság nem segít. Ha elmész külföldre, és megbetegszel, majd hazajőve még elmész mondjuk moziba, szórakozni, és megfertőzöl 5-10 embert, akik majd megfertőznek megint 5-10-et, akkor voltál bátor egy kisebb gócpont középpontjává válni te magad. Elég bátor vagy szuperterjesztő lenni? Mert ha igen, ezzel annyira ne hencegj.
• Ha a fenenagy szabadság miatt ismét letarolja Európát a járvány, akkor sikerült bárkit is megmenteni a korlátozásokkal, és elkerülni a még mélyebb gazdasági visszaesést?

Sorolhatnám, de egy a lényeg: értsd meg, hogy a helyzet javult április óta Európában, de nem oldódott meg. Sajnos akárhonnan is nézzük, a külföldi utazás a megfertőződés szempontjából kockázatosabb, mint egy belföldi nyár, és minden egyes egyén megfertőződése a járvány terjedésének lassítása ellen hat – magyarul jár a taps neked a bátorságodért, csak éppen senkit nem érdekel, hogy mennyire vagy beszari, az a fontos most, hogy mennyire vagy eszednél. Sajnos az van, hogy ha nyakadba veszed ma a világot mindenre fittyet hányva anélkül, hogy odafigyelnél, akkor te nem vagy a tudatos, felelősségteljes állampolgár szobra. Ez van.

Ennek ellenére én nem is próbállak meg lebeszélni róla, hiszen relatíve alacsony kockázattal is ki lehet hozni egy jó külföldi nyarat, és a helyszínen odafigyelve is lehet jól érezni magunkat. Nem javaslom tehát azt sem, hogy a külföldi terveket a vírustól rettegve azonnal a kukába dobjuk – hogy is javasolhatnám, amikor magam is egy külföldi gasztrotúrán gondolkodom. Ami viszont fontos, és ami miatt ez a bejegyzés megszületett, az az, hogy naponta mérlegelek, és arra kérlek, hogy te is mérlegelj. Mert gondolkodni nem tilos soha, akkor sem, ha nem mindig kellemes élmény.

Szókimondó gasztroblogként nem rejtjük véka alá véleményünket. Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál még hasonlókat, kövess minket Facebookon is!

Fotó: Pexels