Az olasz étteremlánc, az Okay Italia főleg bevásárlóközpontokban tart fenn egységeket, de van egy éttermük a Szent István körúton is. Ezt látogattuk meg a srácokkal még múlt héten, vegyesek a tapasztalataink. A hely maga hangulatos, a pizzák is messze a magyar átlag fölött vannak, de azért a nápolyi eredetitől majdnem akkora a távolság. Ehhez képest viszont az árak picit borsosak.

Nagyon régen ettem utoljára pizzát, ezért szóltam a drága szerkesztőtársaimnak, hogy toljunk be egyet. Szerencsére az elmúlt néhány évben gombamód megszaporodtak a nápolyi pizzériák a városban, ahol igazi vagy ahhoz nagyon hasonló pizzát (természetesen Margheritát) tudunk enni, de ennek kiemelt rajongója a szerkesztőségben csak én vagyok, így most nem ilyen helyre mentünk. Az is eléggé fura nekem, hogy ha már valaki elmegy ezekre a tényleg minőségi pizzát kínáló helyekre, akkor mégis miért rendel mindenféle otromba, kretén módon összerakott valamit (amit én nem neveznék pizzának) a margherita helyett. 

A pizza szent dolog, és bizony el kell fogadni, hogy az eredeti nápolyi pizza az margherita vagy marinara. Persze a többi is finom, de az egyrészt nem pizza, de ha még fogainkat összeszorítva így is nevezzük, akkor sem nápolyi. Aki most megijed, hogy a margherita az egy „alap pizza”, annak azt tudom mondani, hogy hagyd el azt az alap szót, mert az maga a pizza, viszont a pizza kifejezést ne alkalmazd semmi másra. És ha esetleg attól fél az illető, hogy a margherita túl puritán, akkor azt tudom mondani – nem klasszikus nápolyi pizzériában ne is egyél margheritát. Ezek a menő helyek attól olyan híresek, hogy a margheritának felejthetetlen íze van, mert majdnem annyira figyelnek oda az alapanyagokra, mint a dél-olaszok. Ez van kedves barátaim, vitatkozhatsz te a nagyvilággal, hogy a virslis trappistás undormány, amit a kezedben tartasz, pizza-e, de hát attól még sem az nem válik pizzává, és te sem leszel kevésbé igénytelen.

Étteremkritika, receptek, érdekességek, friss hírek - ezekről mind olvashatsz nálunk. Kövess minket Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Na de elég éles kitérőt tettünk. Az Okay Italia egy olasz étterem, amelynek meglehetősen széles étlapja van. A pizzái sem rosszak, azzal a kis hibával, hogy ezek nagyon nem nápolyi pizzák, sem minőségben, sem választékban. Az Okay Italiában ehetsz sokféle olasz ételt. Régen kedveltem a helyet, akkor még a teljes mezőnyben is a felsőbb kategóriában volt. Ettem már ott durum- és tojásos tésztát, leveseket, egyszer még halat is. Mind elment, de kifejezetten tradicionálisnak nem lehet nevezni. A hagyományos magyarok által üzemeltetett pizzériákat és "magyarolasz" éttermeket messze veri, de azért nem ez lesz a város olasz ékköve.

Maga a hely elég takaros, a Szent István körúton a Nyugati és a Jászai között található. A belső tér is dizájnos a kis vízeséssel, a terasz is hangulatos, kényelmes. Nyár van, ezért kint ültünk le, így még bámészkodni is lehet. A kiszolgálás is kedves volt, nem volt semmi para. Évekkel ezelőtt megkérdeztem a pincért, aki elárulta, hogy a helyet egy svájci olasz fazon üzemelteti, nem tudom, ez még mindig így van-e. Nyilván olaszként jó biznisz bárhol a világban éttermet nyitni, de az a szitu, hogy ettől sem hitelesebb nem lesz, sem jobb. Sőt, olaszként még nagyobb bűn belerúgni egyet a saját, nagyra becsült gasztrokultúrábjáa, és gyakorlatilag elárulni azt a halálosan komoly háborút, amelyet az olaszok a saját ételeik megcsúfolása ellen nap mint nap vívnak.

Miért mondom ezt az Okay Italia kapcsán? Azért, mert hawaii… ott volt az a nyamvadt hawaii pizza az étlapon. Agyam eldobom. Volt magyaros is – ez se kevésbé kis bűn, de a hawaii „pizza” az olasz identitás szembeköpése. Ez nagyon Nem Okay Italia!

Igazából itt most be is fejezhetném a posztot, de mivel akkor ott nem zártam be az étlapot, és nem álltam fel, akkor most már mesélek tovább. Egyébként tudjátok nem is azzal van a baj, hogy az ember bűntudat nélkül gyártja ezeket az undormányokat, mint hawaii pizza, meg bolognai spagetti, meg tejszínes carbonara – a baj ott van, hogy mi azt gondoljuk, hogy ez olasz. Nem, ez nem olasz! Annyira nem, hogy egy olasz ezért képes vérig sértődni. Egyébként az sem kizárt, hogy ezek az ételek finomak (na nem a fentiek), de könyörgök – igen, k-val -, csak ez számít? Csak ez? Legyen finom és szevasztok…?

Folytatva a (legalább megkísérelt) elfogulatlan kritikát, az Okay Italia pizzái nem autentikusan nápolyiak, és most mintha a korábbi látogatásomhoz képest kicsit minőségben is romlottak volna, de azért nem rosszak. A tészta kicsit lehetett volna levegősebb, de a vastagsága jól eltalált volt. A mozzarella nem a legjobb minőségű, de nem is a legrosszabb. Magam ’amori’-t kértem, ami egy rukkolás-pármai sonkás- parmezános (haha, grana volt az a parmezán, amit az olasz étlapon be is vallottak – merték volna nem bevallani!) kombó. Ehető volt, hozta a minimumot, bár a sok nyers feltét miatt nem a legegyszerűbb enni, azok mindig potyognak jobbra-balra.

Kitérnék itt egy nagy pozitívumra, ami végül is döntő volt abban, hogy az Okay Italiába mentünk (azon kívül, hogy mindhárman elég közel lakunk hozzá), ez pedig a késői nyitva tartás. Hétköznap este volt, és 11-ig ott üldögéltünk. Jellemző a mai helyzetre, hogy rajtunk kívül talán egy másik asztalnál ültek vendégek.

Zabos Muffin capricciosát rendelt, ami egy kedvelt pizzafajta Olaszországban is, articsókával, sonkával és olívabogyóval. Ez már nem volt annyira tuti, kicsit ízetlen volt, és itt jobban kiütött, hogy a paradicsom sem volt rajta annyira ízes, nem lepődnénk meg, ha nem san marzanóból készült volna. Mivel ennek az íze kevésbé volt karakteres (holott ez egyébként egy jellegzetes ízű pizzafajta), itt volt a leginkább zavaró, hogy a tészta nem olyan prímán levegős volt, hanem picit tömör.

Vérmes Ízvadász gorgonzolás, szárított paradicsomos, csípős olasz szalámis (spianata calabra) verziót rendelt. Ő találta el a legjobban, ennek nagyon erőteljes íze volt, de azt hozzá kell tenni, hogy ez hasonlított a legjobban az itthon tömegesen gyártott, pizzaként árult zsíros-sajtos-tocsogós nemtudommihez (nem vagyok hajlandó pizzának nevezni). De ha csak az íz számít, akkor ez nyert.

Azt mondom, hogy amennyiben valaki nem nagy rajongója az eredeti pizzának, és nincsenek emiatt elvárásai, az Okay Italia nem fog neki csalódást okozni, az olaszokon és a valódi pizzakedvelőkön kívül bárkinek merem ajánlani. Nem ez lesz viszont a legjobb választás egy olasz vacsorához, mert az ár-érték arány szerint nem versenyképes a hely. Három pizzáért, egy üveg borért, egy ásványvízért 17 ezer forintot fizettünk. Ennyiből kijön egy minőségi olasz vacsora is. A pincér nem fogadta el a jattot, mert az árban van szervizdíj - ritkaság ez is.

Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb bejegyzéseinkről, akkor csatlakozz közösségi oldalunkhoz! Hamarosan balatoni éttermek is terítékre kerülnek, ne maradj le róla!

Fotó: Ínyenc Fenevad