Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

Balatoni étterem hangulatos helyszínnel, közepes kajákkal és szörnyű kiszolgálással

2020. július 18. - Vérmes Ízvadász

A magyar tenger hemzseg az éttermektől, és egy egész nyár is kevés lenne a végigevésükhöz. A kínálatot tekintve nagy a szórás, legtöbbjükről már messze látható, hogy felesleges  minőséget várnunk, de akad többszöri látogatásra érdemes hely is, meg olyan, amely eleinte nagyon ígéretesnek tűnik, de aztán “nagy hűhó semmiért” élmény kerekedik belőle. Talán ez utóbbi a legrosszabb, hiszen a parti büféstől csodát még nem várunk, viszont aktuális tesztevésünk alanya külsőre ennél többet ígért. Szomorúan konstatáltuk, hogy csúnya defekt lett a vége. 

oreg_halasz_vendeglo_siofok.jpg

Itt a szezon, és ahogy ígértük, izomból teszteljük a Balatont, hogy érdemi tippekkel és elkerülendő kajáldákkal szolgálhassunk. Járjuk a parti bódékat és hambit, hekket meg lángost kóstolunk, de a klasszikus beülős vacsorát is bepasszírozzuk a napunkba. Előbbi tevékenységet inkább spontán módon folytatjuk, utóbbihoz azért igyekszünk felkészülni, és arra érdemesnek ítélt helyeken elkölteni a pénzünket. Így esett választásunk a siófoki Öreg Halász Vendéglőre, ami elméletileg a partyváros egyik fontos helyszíne, ha kajáról van szó. Több helyen olvastunk róla pozitívat, és az étlapjuk is csalogató volt, így hát amikor már kellően vörösre égtünk a napon, hozzájuk tértünk be némi árnyékért és egy jó vacsoráért. Nem véletlen a többes szám, hiszen velem tartott Ínyenc Fenevad kollégám is. 

Kissé kiesik a központból, de kárpótol a hangulatával

Siófok talán legfrekventáltabb helyei a víztorony és a Petőfi-sétány környéke, ehhez képest azért jóval arrébb, egy bő 2 kilométerre található a vendéglő. A családanyának, aki éhes kölykeivel gyalog készül megtenni a távot, elég húzós, az autósoknak nem tétel (ráadásul széles parkoló áll rendelkezésre). Taxi is bőven van a városban, fix áron.

A dizájn nagyon pöpec, egy nagy faház terasszal és gyümölcsfával, belül pedig tényleg egy igazi halászcsárda hangulatát tükrözi. A vendégek egymástól kényelmes távolságra (2020 fő szempontjainak egyike), masszív faasztaloknál foglaltak helyet, háttérben kellemes zene szólt, szóval jó előérzetünk volt az estével kapcsolatban. 

Balatoni tippekért kövess minket Facebookon is! Ne maradj le semmiről!

“Oké” kategóriás kaja

Mielőtt rátérünk a feketelevesre (mármint nem az első fogásunkra, hanem a negatív élményre), beszéljünk az ételről. Én egy fogasfilét rendeltem Orly módra, amit 4000 forintért kínáltak. Egyébként bő volt a választék, de csak halat eszek, ha már Balatonpart, meg halászcsárda, ugye. Gondoltam, ha valamit, ezt jól kell, hogy csinálják. Jól csinálták, de azért nem annyira, hogy hanyatt dobtam magam. Lehetett volna kicsit ízesebb az a hal, meg az Orly bunda is elég vastag volt, és ízre sem volt megnyerő. Cserébe az adag emberes volt, és azért jó étvággyal ettem, meg kell hagyni. 

oreg_halasz_vendeglo_siofok_hal.jpg

Szerkesztőtársam halászlevet evett, és ahogy elmesélte, ő sem volt teljesen elégedett.

“Már a legelején bajok voltak. Kihozták a kenyértartót, és dzsuvás volt rajta a ruha. Elég undorító, mit ne mondjak. De aztán jött a java. A halászlére elég sokat vártam, ehhez képest nem volt túl meleg. Kis porcelántálban hozták, ami inkább Bajára jellemző, de ez egy ízig-vérig szegedi halászlé volt - olyan sűrű volt, hogy majdnem megállt benne a kanál” - mondta a Fenevad. “A halászlében nincs sok alapanyag, ezért nagyon könnyű elrontani. Apám, akinek a Duna-parti halászléfőzés annyira mindennapos volt egész életében, mint nekem a levegővétel, mindig azt mondja, hogy a hal - és paprika kiválasztásán kívül két dologra kell odafigyelni a halászlénél nagyon: a sózásra és a hőfokra. Itt mind a kettőt sikerült elrontani, a halászlé hideg volt és sótlan.”

oreg_halasz_vendeglo_siofok_halaszle.jpg

Látszik, hogy ő sem volt maradéktalanul elégedett, és végeredményben így értékelte az ételt: "Összességében azt merem mondani, hogy a halászlé nem lett volna annyira rossz, ha elég sós és elég meleg lett volna, de ez így gyenge. Hidegen kihozni egy halászlét amatőr hiba. Nem voltam elégedett, főleg ilyen kiszolgálás mellett, 2700 forintért - ennyiért már tényleg igazán jó halászlét vár a tányérjára az ember.” Mivel Fenevad nagy süllőrajongó, kikérdeztem az én ételemről is a véleményét: “Fogas volt, ez nem vitás. Ennek minimumnak kéne lennie, ha már fogas van az étlapra írva, de tudjuk mi azt, hogy a fogas kategóriát mennyire szabadon értelmezik néha a séfek. A hal húsa finom volt, de a bunda még az Orlyhoz képest is túl vastag volt.”

Kiszolgálásból hatalmas egyes

Hol is kezdjem a bűnlajstromot. Talán mindjárt ott, hogy belépve senki nem fogadott minket. Ez még bocsánatos lenne, hiszen itthon azért még nem terítik elénk a vörös szőnyeget, ami aztán egészen az asztalunkig ér, de hogy át kellett mennünk egy termen, hogy valakit találjunk a személyzetből, aki ráadásul fapofával néz ránk, és vissza se köszön, az nonszensz. A másik pincér nagy nehezen foglalkozott velünk, miután bemutatkoztam a hátának, hogy jónapot, én volnék a vendég, szabad asztal esetleg? 

A  rendelés felvétele rendben és gördülékenyen ment, de aztán egy örökkévalóságig tartott, mire kijött az étel. Ezalatt volt alkalmam felfedezni, hogy az előttem lévő “teríték”, tudjátok, az az olcsó papírlap, amin az aktuális étterem meg néhány helyi vállalkozás reklámja van, tiszta zsírfolt. Aztán evés közben kértem plusz evőeszközt (mert ugye jó gasztrobloggerként meg kell kóstolnunk egymás ételét is, de annyira azért nem szeretjük egymást, hogy az evőeszközt ne cseréljük ki), amire készségesen rábólintott a pincérnő, hogy végül teljesen elfelejtse kihozni.

 A számla kikérésekor már tudtuk, hogy borravalót itt nem nagyon kell hagyni, de még nem volt itt a vége. Pincér úr hozta a blokkot - csak úgy kézben, igényesen -, én meg  jelzem, hogy kártyával szeretnék fizetni. Erre megró, hogy ezt miért nem mondtam előre. Előtte több asztalnál szívélyesen feltette a kérdést, nálunk ez elmaradt, és akkor még én szabadkozzak, hogy nem tudtam, hogy ez nekik nyűg. Még a terminállal visszaérkezve (ahhoz képest egész gyorsan) is dünnyögött.

Szóval ennek több volt a füstje, mint a lángja, de ilyen is kell. Mi nem adjuk fel, biztos találunk még bőven ajánlásra érdemes éttermet is. Addig is várjuk tapasztalataitokat, esetleg a ti étteremtippjeiteket komment formájában, a Facebook oldalunkat pedig kövessétek, hogy az ehhez hasonló bejegyzésekről értesülhessetek. 

Fotó: Ínyenc Fenevad/Vérmes Ízvadász

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr3816012524
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása