A nemzetközi és magyar borszakértők által összeállított Winelovers 100 - A 100 legjobb magyar bor magazinban szereplő tételekből tartanak nagykóstolót szeptember 17-én a Corinthia Hotel Budapest báltermében – számol be az MTI.

Az elmúlt két év nem a vendéglátásé volt: előbb a koronavírus nullázta le őket újra és újra, az újranyitás után pedig a szektort elhagyó dolgozók okoztak a korábbinál is súlyosabb munkaerőhiányt. Mire véget ért a járvány, és jött némi enyhülés, a dráguló alapanyagok és azok nehézkes beszerzése rontotta a helyzetet. Nem hangzik túl jól, igaz? Pedig az a szomorú helyzet, hogy mindez semmi ahhoz képest, ami most jön – nyugodtan békéljünk meg a gondolattal, hogy kedvenc helyeink közül nem egy akár örökre lehúzhatja a rolót. Rosszul hangzik, nem kérdés – de ha ez lesz a legnagyobb bajunk, akkor azt mondom, hogy olcsón megúsztuk az előttünk álló időszakot.

Ahogy tavaly, ezúttal is kipróbáltunk három nagyszerű bejglit, amit jó szívvel tudunk ajánlani a karácsonyi időszakra. Azt a három bejglit választottuk ki a megkóstolt termékekből, amelyeket szerintünk érdemes volt kipróbálni és bemutatni, és ezért bátran merjük ajánlani (persze ezen kívül is van még számtalan jó minőségű bejgli a magyar pékségekben, a mi listánk most erősen szubjektív). Diós bejglikkel kísérleteztünk, mert mi azt szeretjük. Néhol persze kicsit kritizáltuk a termékeket, valamelyiknek az árát sokalltuk, de úgy gondoljuk, hogy azért mindegyik hozta a kötelezőt.

Fazekas Ádám, a budapesti Fazekas Cukrászda cukrásza lett a Gelato Festival World Masters aranyérmese "Frutto di Pistacchio" fagylaltjával, maga mögé utasítva a spanyol és olasz fagylaltkészítőket. 

Sok embertől hallottam mostanság azt az állítást, hogy a hús elhagyása után sokkal jobban érezte magát, és még le is dobott néhány kilót. A húsfogyasztás mellőzésének etikai-morális szempontját eszem ágában sincs megkérdőjelezni, de aki már sikeresen megszabadult néhány kilótól, az pontosan tudja, hogy a kontrollált húsfogyasztás milyen nagymértékben tud segíteni a tartós testsúly-csökkenésben. Persze aki elkötelezte magát a vegetariánus (vagy vegán) étrend mellett, az is tud hatékonyan fogyni – de nagyon nem mindegy, mivel helyettesíti a húst.

Egy nagyon klassz olasz receptet fogok nektek bemutatni, egyenesen a napsütötte Délről. Ha jártál olasz étterembe vagy csak szereted az olasz ételeket, akkor biztosan találkoztál a penne all’arrabbiata nevű fogással. Mint a neve is takarja, a penne all’arrabbiata pennéből készül, az ízvilágot pedig a csodás san marzano paradicsom szolgáltatja. Ha még nem találkoztál vele, de szereted a  tésztaételeket és a paradicsomot, akkor ez a recept neked való! Az alábbiakban a penne all’arrabbiata autentikus elkészítési módját mutatom be friss paradicsomból.

Kilencvenhároméves korában meghalt Aldo Campeol, a tiramisu édesség "atyja" – számol be róla az MTI.

Azt a kérdést fel sem kell tenni, hogy az olasz vagy a magyar főváros éttermei képviselnek-e magasabb minőséget, annyira egyértelmű a válasz. És most véletlenül sem a legmagasabb minőségű római éttermekre kell gondolni, hanem általánosságban, egy teljesen átlagos sarki étteremre, ahova gyakran betérünk, amikor épp nyaralunk. Az olaszok valahogy sokkal jobban adnak a minőségre, mint a magyarok, és ez minden bizonnyal a nálam kevésbé italomán embereknek is feltűnik. Legyen szó akár egy külvárosi kifőzdéről, Rómában nagyon nagy az esély arra, hogy odafigyeléssel, jó alapanyagokból készült ételeket kapunk. A slusszpoén, hogy mindezt néha olcsóbban, mint Budapesten. A bérekhez viszonyítva pláne, de sajnos olykor még nominális értéken is.

Szeptember 21-én nyitotta kapuit az ázsiai ízek kedvelőit izgalmas élményekkel csalogató kajaudvar, ahol jelenleg hét keleti látványkonyha kínálatából választhatunk. Mi is tettünk egy próbát mindjárt kettővel is, de még maradt tesztelni való fogás a Keleti pályaudvar közvetlen közelében található helyen. 

Nem tudom, hogy kapott-e médiavisszhangot a nyitás, én nem találkoztam nagy csinnadrattával, pedig egész exkluzív a hely. Arra járva véletlenül pillantottam meg az újszerűnek ható bejáratot, na meg persze a millió kirakott lufi is könnyített a dolgon. Aztán úgy hozta a sors, hogy másnap újra arra jártam, így nem várhatott tovább a próba. 

Belül tágasabb

Belépés előtt azt gondoltam, hogy egy felturbózott dizájnú étterembe fogok térni, ahol ízekben aztán az égvilágon semmi újat nem kapok a főváros amúgy is széles keleti választékához képest. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen egy erre kijelölt személy készségesen beavatott, hogy hét különböző étterem elérhető, ami a közeljövőben 10-re fog nőni. Kaptam egy 20%-os kupont, és megígértették, hogy becsekkolok a közösségi médián vagy hagyok értékelést egyéb platformon, remélem, hogy ezzel a kis szösszenettel ezt kiegyenlítettem.

Éttermi újdonságokért, beszámolókért kövess minket továbbra is! Ha még nem követsz minket Facebookon, kattints!

Az Ázsia világába repítő udvar még így is váratlanul nagy volt, de tökéletesen körbejárható, így mindenki kedvére körözhet és nézegetheti a kínálatot, míg végül megszületik a döntés. Nem akarom a meglepetés élményétől megfosztani az érdeklődőt, de többek között találkozhatunk itt vietnámi ízekkel, manióka-tésztákkal, húsos táskákkal, rámennel vagy kínai palacsintával. Én ez utóbbi kettővel ismerkedtem meg közelebbről.

Autentikus ételek, avagy ne itt keresd az illatos-omlós csirkét

A konyhák tényleg nemzetköziek abban az értelemben is, hogy magyarul nemigen beszélnek, a fogadtatással megbízott fiatal sráccal és az egyik étterem munkatársával is angolul diskuráltunk, erre érdemes készülni. Azonban szerintem nem lenne gond a kommunikációval közös nyelv hiányában sem, hiszen a kínálat mindenhol magyarul (is) fel van tüntetve. 

Japán konyhával kezdtem, egy marhahúsos ráment kértem. Az alapanyagok frissnek tűntek, a hagyma és a gomba kifejezetten ízlett benne, a pikánssága nekem tökéletes volt, bár ha valaki igazán erősen szereti, az nem biztos, hogy utólag felhúzhatja. Az ételt ugyanis közös térben fogyasztják a vendégek étteremtől függetlenül, így azt műanyag tálcán hozták ki (egyébként tök gyorsan), ergo utólagos pofozgatásra minimális az esély. Apropó tálca, ez a menzás style nem tudom, mikor pusztul már ki végre, kicsit lelombozott, hogy gyönyörű tányérban kaptam a levest, de ezen a gyorséttermekben és plázákban népszerű alkalmatosságon hozták, aminek látványától most megkímélem az Olvasót. Mindegy, a leves feledtette, kiadós volt megfelelő ízvilággal, még ha a tojást kicsit hiányoltam is belőle. 2500-at fizettem érte, vagyis kevesebbet a 20%-os kuponnal. 

Amit viszont először próbáltam, az Kína egyik legnépszerűbb streed foodja, a reggelire fogyasztott jianbing (kínai palacsinta). A street foodhoz itt már jóval közelebb járunk, hiszen ezt kézben, akár az utcán sétálva is elfogyaszthatnám. Egy buritora hajaz legjobban a történet, aminek a tésztája tojásos, tölteléknek a csirkés (pikáns tésztabundával) verziót kértem. Ezek kifogástalanok voltak, ami nekem kevésbé nyerte el a tetszésem, az a tésztalap, amit a közepébe raktak, talán azért, hogy ropogósabbá varázsolják az ételt, de én ezt inkább kivettem belőle. Egyébként méretes és finom volt ez is, árban is teljesen korrekt, 1700 forint, de más verzió is kipróbálható hasonló áron. 

Aki tehát ázsai ízekre vágyik, mindenképpen tegyen egy próbát, egyelőre induló üzemmódban van az udvar, addig érdemes ellátogatni, amíg nincs nagy tömeg. Ha pedig arra jársz és kipróbálsz mást is mint, amire nekünk esett a választásunk, küldd el véleményed kommentben, vagy az inyencfenevad@gmail.com email címre. 

Fotó: Vérmes Ízvadász

Nyár végén látogattam el az ország egyik legpatinásabb fürdőjébe, és ha már arra jártam, az éttermet is leteszteltem. Az ételekkel kifejezetten elégedett voltam, mégis keserű szájízzel álltam fel az asztaltól.