A húsnak is rengeteg műfaja létezik, ezek közül kétségkívül az egyik legnépszerűbb a barbecue. Idehaza ez a műfaj még kevésbé elterjedt, mégis van már egy megszállott rajongói köre ennek az angolszász típusú eljárásnak. Nekik nem fogok ma újat mutatni, aki viszont még ismerkedik a műfajjal, vagy egyszerűen csak szereti a húsos ételeket, annak érdekes lehet a ma bemutatott étterem.
Magam nem vagyok egy nagy húsevő. Félreértés ne essék, kifejezetten szeretem a húsnak minden aspektusát, az omlós sertéscsülöktől a szaftos steaken át a muflonkolbászig, a szárnyasokról nem is beszélve (a csirke kevésbé, de egy jó libacomb, kacsamáj vagy spékelt fácán mindig jól tud esni). Ennek ellenére ritkán eszem húst, ugyanis egyrészt a legjobb részek drágák, másrészt nagyon macerás elkészíteni, harmadrészt nem is kívánom meg oly gyakran, bármennyire is alapja az emberi étkezésnek (a vegák most nem szeretnek, úgy sejtem).
A barbecue-t pedig aztán végképp nem nevezném az életem részének. Egyáltalán, már maga a fogalom sem annyira tiszta: csak a szabad tűzi sütést, füstölést értjük alatta, vagy elfér a konyhában, a beltéri füstölőben is? Ebben a vitában (ha van ilyen, egyáltalán) nem én leszek a megmondóember. Ez egyrészt nyilván egy hiányosság a részemről, mert igazán lehetne több ismeretem erről a konyhakultúráról is, másrészt a blog szempontjából van előnye, hiszen ezúttal tényleg a lehető leghitelesebben tudom bemutatni a betévedt vendég szerepét, aki csak az ízélményekre fókuszál.
Ha szívesen olvasnál beszámolókat éttermi tapasztalatainkról, dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra.
A barbecue-val kapcsolatos ismereteim ugyanis nem tartanak vissza attól, hogy néha-néha betévedjek egy ilyen helyre. Mert azért van belőlük néhány Magyarországon is, és amennyire én látom (bár még egyszer mondom), egyik-másik étterem vezetője kifejezetten elhivatott a szakmában.
Most egy viszonylag új helyet fogok bemutatni, ami a műfajon belül is inkább az elérhetőségével tűnik ki, nekem legalábbis ez látszik az árazáson. A Smokey Monkiesról van szó, amelynek több egysége is van Budapesten, a leghíresebb talán a szentendrei úti, ahol kétszer is jártam. A lokáció nem a legjobb, a Szentendrei út nem épp a legfelemelőbb környezetet nyújtja, és ezen belül maga az egység sem a felemelő miliőjével, hanem a kiváló húsokkal hódít. Egy nagy hátránya viszont van: a műfaj jellegéből adódóan rettenetesen nagy bent a füst. Annyira, hogy jónak láttam ezzel kezdeni a kritikát.
Ezen kívül volt még egy egységük a Westendben, ahol szintén többször ettem, de ez megszűnt. Legutóbb pedig az Arany János utcában látogattam meg az éttermet, a beszámolóm további részében erről írok. Mielőtt azonban rátérnék a legutóbbi tapasztaltra, visszacsatolnék a fenti felsorolásra, ugyanis tapasztalataim szerint nem volt mindegy, hova ment az ember. Az adagok méretében és ízében is volt különbség, de szerencsére mindegyik jó volt. Kivéve a házhoz rendelés, ott egyértelműen éreztem a kevésbé jó minőséget – hiába puhítják ezeket a csodás húsokat órákig, az a 20 perc utazás mégsem tett jót nekik. És akkor is véget is érnek a kritikák, mert összességében ez egy jó hely.
A szentendrei úti egységgel szemben az Arany János utcai kifejezetten jó lokációval bír, és a hangulata is nagyszerű. A dizájn egyszerű, de eredeti, kellemes környezetben ehet itt az ember. Ráadásul tágasabb is, mint amilyennek elsőre tűnik, bár a belső részek nekem kevésbé tetszenek, jobban szeretem a nagyobb, nyílt teret. Én egy vasárnapi ebéd alkalmával voltam ott vasárnap, alig voltak a helyen, ami azért kérdéseket vet fel. Lehet, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, mindenesetre meglepett.
Ne maradj el következő étteremlátogatásunkról sem: dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra!
Az ételek viszont nagyszerűek voltak. Hogy mit érdemes itt enni? Ez attól függ, hogy ki épp mit szeret, a helynek nincs egy olyan speciális fogása, amelyről megismerszik, húsok széles választékával próbálják lefedni az igények sokszínű palettáját. Aki úgy mindenféle húst szeret, annak az XXL vegyes tál a javasolt – ami amúgy nevével ellentétben nem olyan elfogyaszthatatlanul nagy. Ezen van marha (sajnos ebből a legkevesebb), van sertés, és amikor mi voltunk, akkor még kolbász is járt hozzá. Aki nem tud dönteni a húsok között, nyugodtan válassza ezt, mind a sertés, mind a marha kiváló, és a kolbász is jó. Utóbbit azért világbajnoknak nem nevezném (a kolbászokkal szemben már sokkal nagyobb igényeim vannak, ezt hozzá kell tennem), de mindenképp egy jóféle húsrúdról van szó, nem az ehetetlen mócsingos-bőrkés förmedvényről.
Én általában marha tálat kérek, vagy külön marhaszegyet méretek ki magamnak, azaz úgy rakom össze – de utóbbival rosszabbul szoktam járni, mert a végén valahogy mindig drágább lesz, mintha tálban kérném. Mivel ez a kedvencem, pár szót ejtenék róla. A marhahús eddigi tapasztalataim szerint az egészen kiválótól a nagyon jóig terjed, a fent említett változó minőség függvényében. A hús nem túl füstös, nem túl sós, abszolút a marha jellegzetes íze dominál. Aki szereti az omlós húsokat, annak nagyon be fog jönni, de aki a nyers, szaftos steaken túl minden marhasültre elpazarolt lehetőségként tekint, annak nem javaslom – nemcsak ezt, hanem a legtöbb barbecue helyet, a műfaj magyarországi képviselői ugyanis szemlátomást a lassú sütést preferálják a hirtelen megkapatás helyett (pedig a barbecue mint fogalom nem zárja ki a steaksütés lehetőségét, sőt – de fogalmi értelmezésekbe itt most nem mennék bele). Pedig sok olyan része van a marhának, ami nem érdemes hirtelen sült steak készítésére, ilyen például a marhaszegy is.
Kiváló egyébként a tépett sertés (pulled pork is), és az ebből készült szendvics is, a hamburgerekről és a csirkéről nem tudok nyilatkozni, ezeket még nem próbáltam. Nagyon klassz viszont a változatos köretvariáció: a colesaw nagy kedvencem, a mustáros krumpli pedig igazán ütős, és remek a szilvás szósz, a jalapeno és a hagymás sós uborka is. Ezek egy része automatikusan jár, ha tálat veszel, de azt javaslom, hogy kérj mellé a klasszikusabb köretekből (például sült krumpli vagy buci) is, mert a mustáros krumpli és a szilvás szósz émelygősen intenzív íze mellett a hús adja majd a féket, ez pedig egy eléggé kicsavart helyzet (ezt talán nem gondolták át kellően, amikor összerakták az étlapot).
Mindent összevetve a Smokey Monkies szerintem egy olyan hely, ahol nem igazán csalódhatnak a húskedvelők, és ha kis szerencséjük van, akkor igazán nagyszerű is lehet az élmény – ahogy írtam, a saját tapasztalataim változóak voltak, de a „jó” különféle skáláink mozgott az élmény. Az árak magasak, de húsos helyhez képest nem is annyira: a vegyes tál 5-6 ezer forint körül van emlékeim szerint, de szendvicseket, hamburgereket már 2-3 ezerért is lehet találni. Ez nem olcsó, de a mai mezőnyben sajnos teljesen átlagos ár. (Nehezen szokja meg az ember az átárazódást, ami az elmúlt évben az éttermeket sem kímélte.) Én a magam részéről továbbra is a kevésbé hőkezelt bélszínt és hátszínt tartom a húskészítés etalonjának, de egy jól átsült omlós marhaszegy is nagyszerűen tud esni. És ezen a helyen eddig még rosszat nem ettem sosem.
Ha tetszett ez a bejegyzés, dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra, minden visszajelzésnek nagyon örülünk!
Fotó: Ínyenc Fenevad
