Volt szerencsém egy hétre kiszakadni a hétköznapokból egy franciaországi út keretében, ahol nem szenvedtem hiányt a gasztroélményekből. Baguette-től a fondue-ig sok minden kóstoltam, és van miről beszámolnom, még egy lenyűgöző síparadicsom is terítékre kerül.
Félig-meddig munka kapcsán utaztam külföldre hosszú idő után újra, de a pihenésre is jutott idő, ami rám is fért. Több helyre eljutottam, és amikor új horizontokon járok, akkor nemcsak a szemem nyitom ki. Vegyük csak sorra, hogy mit érdemes felidézni.
Lyon és Európa egyik legnagyobb söröző-étterme
Franciaország harmadik legnagyobb városát a gasztronómia fővárosának tartják az országban. Tipikus éttermük a bouchon, ahol helyi különlegességeket szolgálnak fel (kolbászok különböző fajtáit, coq au vin-t, tehát vörösboros kakasragut, lyon-i salátát vagy hússzeletet). Ilyenbe végül nem jutottam el – foglaljatok jó előre, ha hasonló helyen ennétek.
Helyette az 1836 (!) óta operáló Brasserie George-ba ültem be. Ezt a helyet nem csak a történelme teszi érdekessé, de mérete is említésre méltó: egyszerre 700 ember kiszolgálására alkalmas. Amikor én voltam ott, biztosan nem voltak ennyien, de ezt nem is bántam. A kiszolgálással és az ételekkel abszolút elégedett voltam, apró megjegyzés, hogy felszámoltak egy bort, amit nem is fogyasztottunk.
Én a 23,5 €-s menü mellett tettem le a voksom – a jelenlegi euróingadozás mellett nehéz meghatározni, de ez körülbelül 9000 forintot jelent. Ha azt mondom, három fogás, akkor kitűnő ár, ha azt vesszük, hogy menü, akkor kevésbé, de ez helyi összehasonlításban abszolút korrekt ár. Én utazásom során amúgy is végig alkalmaztam az ökölszabályt, hogy nem szabad forintra átszámolni az árakat.
Dubarry-krémmel kezdtem, amit szarvasgombás sonkával gazdagítottak. Egy sűrű állagú karfiollevest képzeljetek el, ami nagyon jó indulást jelentett a kulináris utamon, és meglehetősen laktató volt előételnek.
Fő fogásként igazi különlegességet választottam, bevallom, választáskor nem tudtam pontosan, hogy mire is számítsak. De ettől szép ez a játék, szeretem a meglepetéseket, pláne ha kellemes, ami ebben az esetben megvalósult. Az étel igazából egy tárkonyos csuka mousse volt, amit talán felfújtként fordíthatnék legjobban, amit ráklével és spenóttal tálaltak. A madártejet pedig itthon is előszeretettel fogyasztjuk, rózsaszín pralinével és öntetével. Az ebéd után elégedetten dőltem hátra, de a mozgás egy ilyen kiadós menü után nehezemre esett egy ideig.
Grenoble-i kikapcsolódás a kollégákkal egy bor és felvágott-tál mellett
Itt röviden kitérnék a franciák által fogyasztott uborkára – ez a nálunk megszokott csemegeubihoz képest jelentősen savanyított, így elég pikáns, szinte csípős, ami a húsok zsírosságát hivatott ellensúlyozni. A társaság francia tagjai magában is előszeretettel ropogtatták, hát nekem ez abszolút nem nyerte el a tetszésem. A sajtok és a felvágottak viszont abszolút, kísérőnek pedig egy édeskés fehér desszertbort ittunk.
Síelés közbeni megpihenős kaják
Ha még nem volt alkalmatok, akkor ismerkedjetek meg a boite chaude-dal, amit a síeléssel töltött napunk közepén fogyasztottam. A kis kartondobozban egy tipikus francia fondue sajt, a Mont d’Or köszönt vissza forró, olvadt formában. Nevét egy a svájci határon fekvő hegyről kapta, így könnyen kitalálható, hogy a hegyi vidékek egyik népszerű terméke, tehéntejből készül. Jelen esetben főtt krumplival, salátával és a már ismertetett ”kedvencemmel”, az uborkával érkezett. Kis baguette-darabokat ezúttal nem kaptunk, amit hiányoltam. Ha emlékeim nem csalnak, 24 eurót fizettem érte.
Egy másik tipikus téli étel, a fondue/fondü
Maradunk a húsok és meleg sajtok vonalán. Edényünkbe háromféle sajtot olvasztottak, ami kettőnkre jókora adagot jelentett, a képen látható kenyérmennyiség duplája kellett a „szósz” teljes kimártogatásához. Van pár szabály a fogyasztásra, az egyik legfontosabb, hogy külön evőeszköz van a mártogatásra, amiről aztán a tányérodra teszed a kenyeret, és villával juttatod aztán a szádba. Igyekezz mélyre nyúlni, ahol a nyúlósabb sajt van, míg a teteje hígabb, de duplán sose mártogass egy darabot! Ha pedig a tálban ragad a kenyered, szégyenben maradtál. Mi evőpartneremmel abban állapodtunk meg, hogy az fizet, akinél ez megtörténik. Szerencsére, nem hibáztam, de cimborám sem, így 24€ volt az étel rám eső fele (plusz 8 a sör).
Emellett persze nem szenvedtem hiányt baguette-ből és croissant-ból sem reggelente, sajtokból is betáraztam otthonra, és nem, csiga nem került terítékre (ezúttal).
Az én szívem hosszú évek óta húz a francia konyha felé, úgyhogy még biztosan számíthattok hasonló beszámolókra tőlem. Ha nem akarsz lemaradni, dobj egy like-ot a Facebook oldalunkra.
Fotók: Vérmes Ízvadász
