A húsimádók örömére Magyarországon bőven van választék hamburgerezőkből, és az ismert láncok (és itt véletlenül sem az amerikai gyorséttermi duóra gondolunk) mellett számos kisebb helyen is igazi gyöngyszemekre lehet lelni. Persze előfordul az is, hogy a megnyerő látszat, a nagy várakozás és a díszes menü után csalódnunk kell, miután beleharaptunk a burgerünkbe, de a most bemutatott helyen csalódásra biztosan nem kerül sor.
A magyarok imádják a hamburgert. Ezt a kijelentésemet nem valamilyen kutatásra alapozom, csipán arra a tényre, hogy a szemem láttára virágzik a hamburgeripar kis országunkban. És milyen jó is ez! Noha nem mondanám, hogy igazi megszállottja vagyok ennek az ételnek, de néha elönt a féktelen vágy, hogy a markomba fogjam a testes szendvicset, és számban érezzem a kiváló marhahús, a jól megválasztott zöldségek, a hússal harmonizáló szósz és a lágy sajt elegyét. Tényleg csodás és utánozhatatlan élményt tud nyújtani egy hamburger, amely messze több mint a hozzávalók elegye: tipikusan az az étel, amelynek számszerű értéke magasabb, mint az összetevők összege.
A hazai hamburgerkultusz páratlan fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a hamburger volt a legnagyobb nyertese a lezajló magyar gasztroforradalomnak. Míg 20 éve az amerikai láncok jelentették a minőségi előrelépést a csalamádés-ketchupos burgerekhez képest, addig mára a sor végére kerültek a kisujjvastagságú, íztelenszáraz mirelithúsus, szezámmagos-mirelitzsemlés társaikkal együtt (egyébként a klasszikus retroburgereket kifejezetten szeretem, ha jól vannak elkészítve, és a hús is jó minőségű benne). Mára pedig már a hagymalekvár, cheddar, jalapeno, gránátalma, édesburgonya a divat a burgeriparban.
Szereted a jó hamburgert? Érdekelnek a város legjobb pizzériái? Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le egy étteremkritikánkról sem!
Mindez szép és jó, és a remek hozzávalók kiválasztása esszenciális fontosságú, de a hambruger istene továbbra is a hús. Ha a séf a megfelelő korú és fajtájú, megfelelően tartott marhának a megfelelő részét választotta ki, és megfelelően készítette el, akkor a csillivilli hozzávalók inkább csak arra jók, hogy kiegészítsék az isteni marha zamatos, karakteres ízét. Rossz az, ha a burgerben a zöldség vagy a szószok dominálnak, hiszen ez mégiscsak egy húsközpontú étel – egy kiváló állagú, nem túl karakteres ízű buci ölelésében. Az egyéb feltétek megválasztásakor csak az a kérdés, hogy most épp mivel kívánom a marhahúst: ha édesebb ízekre vágyom, akkor jöhet a karamellizált lilahagyma vagy a háziketchup, ha savanykásan krémes kiegészítéshez van kedvem, jöhet a zöldfűszeres majonéz, ha csípősebb utóíz hiányzik, akkor mehet bele a jalapeno vagy a csípős szósz. A sajt nekem magától értetődik, és bár a cheddar általában adja magát a hamburgerhez, néha egészen jó kiegészítő ízélményt nyújthat egy-egy különlegesebb sajtszelet is. De egy a lényeg: az omlós hús vastól bő, vörös ízét egyik se nyomja el.
Ezért imádom a Kandalló burgereit
Többféle különleges burger közül is választhatunk ezen a helyen, és bár nem sikerült még végigennem az étlapot, minden egyes választásnál úgy éreztem, hogy az ízek tökéletes harmóniában vannak, a feltétek kiválasztása hibátlan, és egyszer sem éreztem azt, hogy a roppant jó minőségű marhahús íze ne érvényesült volna. Ezek abszolút húsfókuszú burgerek, ahogy annak lennie kell, pedig ötletes és változatos variációkból nincs hiány.
Több burgert végigkóstoltam már, köztük a kecskesajtosat is (még mielőtt a burgerhívők követ vetnének rám: vacsorapartnerem rendelte ezt, én csak megkóstoltam), és bár – annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok fanatikus burgerimádó– szerény véleményem szerint a hamburger lelke a hús, az ízélményből a kecskesajtos verziónál sem volt hiány.
A személyes kedvencem a jalapenós és az "ultimate cheese burger". Előbbi azért, mert kifejezetten szeretem, ha a marhahúst elkíséri útján némi kapszaicin, utóbbit pedig azért, mert a sajtoknak viszont valódi rajongója vagyok. Ennél a hamburgernél sincs szó viszont sajturalomról, sőt: a parmezáncsipszet a legtöbb esetben külön, harapva szoktam enni a burgerhez, ropogós állaga miatt bajos lenne ugyanis azt a többi résszel együtt enni. A római saláta – amit sok burgerbe tesznek itt – különleges pluszt ad az összhatáshoz. A hamburger mellé járó káposztasaláta, sült steakburgonya és fokhagymás tejföl pedig igazi telitalálat.
Rengeteg ehhez hasonló írás vár még rád, ha bekövetsz minket Facebookon! Ne maradj le semmiről!
Ha kritikát akarok megfogalmazni, ahhoz nagyon meg kell erőltetnem magam – de azért megpróbálom. Noha bár csalódnom sosem kellett a Kandallóban, az egyik alkalommal megesett, hogy a hús szárazabb volt, mint általában (pedig mediumra sütve kértem, ahogy azt illik), de ez sem volt annyira vészes – ha nem jártam volna ide többször, talán fel sem tűnt volna (arról nem is beszélve, hogy nagyon ritka az ennyire zamatos és ízes hús, tehát az egyszeri eset során inkább csak a saját mércéjét nem ütötte meg a Kandalló).
A másik, kissé általánosabb kritika pedig talán nem is igazán méltányos, mert ez szinte minden minőségi hamburgerezőre elmondható: a burger olyan vastag, hogy nem lehet harapni. Persze ennek vannak előnyei is (például az, hogy nem folyik az egész karomon a hús leve és a szósz), és késsel és villával sokkal kényelmesebb fogyasztani, az igazi burgerélményt számomra mégis az adja, hogy a két markom közé fogva összeharapom a szendvicset, de ennek hiányával – már csak a sok macera miatt is – bőven együtt tudok élni. Ahogy az szerintem látszik is, ezek a kritikák elég erőltetettek, de hát mégiscsak objekjtivitásra kell törekedni, nem szponzorált írásról van szó. De objektíven is bátran mondhatom: a Kandalló burgerei kiválóak, mindig elégedetten távozom, ha beülök egy burgerre.
Helyet érdemes előre foglalni, a burgerező ugyanis a bulinegyed szívének bal kamrájában fekszik, a lüktető belváros véráramlása pedig hajlamos kitölteni a kevés ülőhelyet. Nem nevezhető egyébként parányinak a hely, a fenti részen azért mindig sikerült leülni, ha lent nem is, de azt hiszem, a csúcsidőszaki forgalom elbírna kissé több helyet is (főleg annak fényében, hogy kiülős rész még nyáron sincs). Maga hely egyébként nem érdemel sok említést, kissé jellegtelen, kissé sötét, de azért összességében teljesen rendben van.
Ha kipróbáltad már a Kandallót, és tudsz jobbat, nosza: oszd meg velünk Facebookon kommentben vagy üzenetben!
A Kandallóban kézműves söröket is lehet fogyasztani, de megmondom őszintén, én ezekkel nem kísérleteztem egyszer sem. Egyébként sem vagyok oda a „kézműves” szóért, amely mára elengedhetetlen jelzője lett azon gasztronómiai termékek jelölésének, amelyekről a készítője úgy gondolja, hogy felfelé lóg ki a nagy átlagból. De ezt bőven lehet bizonyítani anélkül is, hogy a varázsszót odabiggyesszük, és attól, hogy valami kézműves, még lehet kurva szar is – nem a szavakkal kell bűvészkedni, hanem az ételekkel, italokkal. Ha pedig valaki annyira kézműveskedni akar, bármikor jöhet édesapám telkére cirkot kapálni, lószerszámokat fényesíteni, vagy dísztököt faragni (a kézműves sörök pont annyira készülnek kézzel, amennyire apám telkén szükség van ezekre a tevékenységekre). A jó söröket egyébként imádom, de nem vagyok ezen a téren kísérletező típus: a csehek folyékony aranyára esküszöm. Szerencsére a Kandallóban van csapon Budvar, így sosem maradok szomjan, de azt azért gyorsan odabiggyesztem, hogy ez a Budvar sem az a Budvar, amit a bohémok földjén kortyolgathatunk.
Mindent összegezve azt tudom mondani a helyről, hogy aki szereti a burgert, az mindenképpen próbálja ki, mert itt valóban csodás hamburgerek készülnek – bár a mezőny nagy, a Kandalló még a legigényesebb burgerimádóknak sem fog csalódást okozni. Talán mondanom sem kell, de a húst mindig közepesen átsütve kérjük, úgy jön ki igazán az íze és a zamata (ha jól átsütve kérjük, kaphatunk egy kéretlen hümmögést a pincértől, ami nem túl barátságos gesztus, de legalább szívből jön – és mit ne mondjak, meg tudom érteni). Persze a minőséget nem adják ingyen, sőt: egy burger nagyjából egy ötösbe fáj, ami nem kis összeg. De lássuk be: ha kiváló marhahúsból, jól megválogatott feltétekkel akarunk egy megtermett hamburgert enni a belvárosban, akkor ez az ár már nem irreális, főleg a mai helyzetben. A tényleg minőségi marhahús szerintem megér ennyit, a hamisítatlan burgerélmény meg talán ennél többet is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le újabb írásainkról sem!
Fotók: Ínyenc Fenevad
