Unod, hogy az olcsó, jó minőségű árukat kínáló diszkontokban egymást érik az emberek? Nincs kedved kiutazni a város szélére a nagy választék és a tágas bevásárlótér kedvéért? Utálod hazacipelni a sok élelmiszert és háztartási kelléket? Mert én rohadtul. Szerencsére a házhoz rendelt bevásárlás óriási fejlődésen ment keresztül idehaza, de még mindig van hova fejlődni – kinek a szolgáltatás minőségében, kinek az árazásban. És bár szeretem én is megcsodálni, a szememmel megtekinteni, kezemmel megtapintani az élelmiszereket vásárlás előtt, azért nagyon remélem, hogy a fizikailag létező boltok megmaradása mellett azért a kiépült online bevásárlásé lesz a jövő.
Ebben az írásban most nem egy éttermet szedek darabjaira, és nem is egy remek receptet mutatok be – most egy sokkal hétköznapibb, de a főzéshez szorosan kapcsolódó tevékenységet mutatok be, méghozzá a bevásárlást. Azon belül is természetesen az élelmiszer-vásárlást elsősorban. Noha az írást nem szánom átfogó körképnek, előrebocsátom, hogy néhány hazai élelmiszerlánc említésre kerül a cikkben (az írást egyik lánc sem szponzorálta). Ha úgy tetszik, az éttermek helyett most a boltok vannak terítéken.
Ennek nyomós oka van: jómagam a magas infláció miatt egyre kevésbé tehetem meg, hogy étterembe járjak. Noha korábban az éttermezés rendszeres volt nálam, de az ilyen-olyan havi költségeim ma már akkora részét hasítják ki a bevételemnek, hogy éttermezésre kevésbé futja (azt hiszem, sokan vannak ezzel hasonlóképp). Így hát jobbára otthon alkotok, azaz a vásárolt élelmiszerek ára és minősége erősen felértékelődött nálam, és egyáltalán nem mindegy, hol vásárolok.
Az éttermezéssel persze nem hagytam fel, és ha találok néhány remek helyet, azt meg is írom. Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le semmiről.
A kedvencem a piac, természetesen. Eleve a hangulata is megragad: nem eslősorban a múltat idéző atmoszférájával, hanem a gyönyörű termékek széles választékával, a sok emberrel, akik mind-mind teli kosarakkal, táskákkal (banyatankkal) térnek haza, hogy aztán a frissen vásárolt zöldségekből, húsokból valami nagyszerű ételt főzzenek. A piacon emellett mindig van olyan bolt, ahol lehet valami egyedit kapni, amit máshol nem, a mennyiség terén pedig (majdnem) teljes a rugalmasság. Ha különleges sajtokat, erdei gombákat, egy jó marhabélszínt akarok venni, akkor csak a piac marad.
Ár tekintetében is abszolút a piac a nyerő, hiszen mindig van egy-két árus, aki alálő a többieknek egy-egy termékkel. Persze ezeken a helyeken előfordulhat a nagy sor, de a piac egyébként sem a rohanásról szól. És ez a legnagyobb bajom vele: egyrészt a piacok között is van jobb és rosszabb (és a kedvencek sajnos nincsenek közel), másrészt egy piacozás el tudja vinni az egész délelőttöt. Tényleg élvezettel járom a piacokat, de azért hetente egy délelőtt, amit bevásárlással töltök, az én életemből nagyon sok. A cipekedésről meg ne is beszéljünk.
Szintén kedvelt célpontjaim a hipermarketek, az Auchan és a Tesco (a kettő nem egyforma mértékben, de erre most nem térek ki). Régebben valóságos rituálé volt nálam a heti-kétheti nagybevásárlás, amikor kimentem a város szélére, és teleraktam a bevásárlókocsit mindenféle földi jóval. A fő élelmiszerek, mint a húsok, zöldségek és gyümölcsök tekintetében sem minőségben, sem választékban nem tudják felvenni a versenyt a piacokkal, de itt legalább minden egy helyen van – és az előbbiek mellett sok egyéb dolgot is tudunk ezeken a helyeken vásárolni. Csakhogy ide még a piacoknál is macerásabb eljutni, ráadásul ezeknek még jó hangulata sincs (sőt, egyik-másik ilyen egység néha egészen lepukkant).
Kitérek a diszkontokra is (Lidl, Aldi), ezeket ugyanis – számomra – valami egészen megmagyarázhatatlan hájp övezi. Főleg előbbire igaz ez. Nem mondom, ha választani kell kettejük közül, nekem is a Lidl jön be jobban, de csak a lokáció miatt: akárhol laktam eddig, egy Lidl valahogy mindig közelebb volt, mint egy Aldi. Utóbbi előnyére szól, hogy a boltjai talán tágasabbak picit (legalábbis azok biztosan, ahova én szoktam járni).
A Lidl nagyon felkapott lett manapság: megnyert egy csomó „év boltja” meg egyéb, közönségkedvenc díjakat – de hogy őszinte legyek, én annyira nem vagyok oda érte. Egyrészt azok a boltok, ahova néha-néha járok, annyira túlzsúfoltak, hogy mozdulni nem lehet (talán ez jól tükrözi, mennyire szereti őket a nagyérdemű), ráadásul abban az egységben, ahova én járok, már szinte csak önkiszolgáló kasszáik vannak. Ez önmagában nagyon szuper: munkaerőhiány van, ne üljön ott senki, hogy elvégezze azt a feladatot, amit én is el tudok. Na de ha véletlenül az érzékelő a darabáras terméket túl kicsinek érzékeli, a négyes joghurtból kettőt sikerült elvenni, vagy elvétem a termék mennyiségét (vagy magát a terméket), akkor már hívhatom is oda az élőerőt, hogy segítsen. Ráadásul rendben van, hogy az emberi erőforráson spórol a vállalat, de az én bevásárlásom nem lett élvezetesebb, csak lassabb.
De a legnagyobb bajom a diszkontokkal az, hogy nekem egyszerűen nem elég ez a választék. Nem hiányoznak a neves márkák, nem lehet panaszom a minőségre és az árakra, és néha egészen kiváló termékekkel állnak elő a megszokott palettán felül, de ritkán volt olyan nagybevásárlás, hogy mindent megtaláltam volna, amit akartam.
Neked melyik a kedvenc boltod? Írd meg Facebook-kommentben a poszt alá - és ha már arra jársz, dobj egy lájkot!
A Sparra nem térek ki ilyen átfogóan, ritkán látogatom, pedig a magyar belvárosok tele vannak vele (sőt, Budapest belvárosában egészen elképesztő fölényt érzékelek). Nagy gondom nincs vele: az árak talán magasabbak, mint a két német diszkont boltjaiban, a bolti miliő pedig egészen elképesztően változatos – és ez nem mindig jó, természetesen. De a gondom itt is az, mint a Lidlnél, Aldinál: egyszerűen a Spar nekem kicsi. A CBA és társaira nem vesztegetnék szót, nekem messze ezek a legkevésbé szimpatikusak, és csak őszintén remélem, hogy a kormányzati tervekből – amelyek a magyar láncok terjeszkedését célozzák – végül nem lesz semmi. A további boltok (például a Penny Market) egyáltalán nem ismerem őket.
És akkor a végén eljutottam az én kedvencemhez. Ha a Kedves Olvasó még mindig minden bevásárlását hagyományos módon intézi – azaz elindul a két lábával, leveszi a polcról a termékeket a két kezével, és szatyrokkal, kosárral, banyatankkal hazaviszi -, annak alighanem újat mondok. A koronavírus-járványban szoktam rá az akkor még szárnyait bontogató Kiflire, amely az online bevásárlásra specializálódott (máshogy nem is lehet náluk bevásárolni). Akkor nem nagyon volt más választás: nem szívesen mentem volna boltba a járvány idején, és volt olyan időszak, amikor ezt nem is tehettem meg. A Kifli viszont házhoz hozza a bevásárlást, egészen az ajtómig. Nem mondom, a járvány alatt voltak azért kisebb zavarok (egy-egy újabb karantén-intézkedés bejelentése után néha lefagyott a weboldaluk, vagy napokra nem volt szállítási időpont), de a járványban annyira rászoktam erre az online boltra, hogy azóta is rendszeresen ezt használom.
Hogy miért szeretem ennyire? A fentiekből már kitalálhattad, hogy mik a legfőbb szempontok nálam: elképesztően gyors és hatékony. Az egyik este, amikor épp kedvem tartja, felmegyek a weboldalukra, beválogatom a virtuális kosaramba a termékeket, és két kattintás után már úton is a rendelés. Kétórás idősávokban lehet megadni a szállítási időpontot, de aki akar, további pénzért ennél pontosabb időpontot is megadhat (bár alighanem a két órás sáv is elég szűk ahhoz, hogy akkor otthon tudjunk maradni). A járvány során néha 1-2 napra előre le kellett adni a rendelést, ma már jellemzően még aznapra teljesíteni tudják.
És általában teljesítik is – és ez a második fő szempont, amiért a Kifli nálam abszolút kedvenccé vált: a profizmus. Nem is akármilyen profizmus, és ezért nagyon fejet kell hajtani előttük. Egyszer sem volt olyan, hogy a futár késett volna, és ami igazán szembetűnő: a futárok végtelenül jó modorúak. Számtalanszor rendeltem már tőlük, és sosem fordult elő, hogy kétszer ugyanaz a futár jött volna – de mindig, minden egyes alkalommal a szállító szembetűnően kedves volt. Tudom, ennek evidensnek kéne lennie, de mind tudjuk, hogy nem az. Egészen biztos vagyok benne, hogy a futárok betanításakor a kitörölhetetlenül a fejükbe verik: az ügyfél elégedettsége mindenek felett. Hiszen a vásárló számára a Kifli nem más, mint az a színes autó az utcán, amit egyre gyakrabban látunk, és a futár, aki hozza a bevásárlást. Azt kell mondjam, az ügyfél elégedettségének fontosságát ennél a cseh cégnél annyira jól felismerték, hogy nemcsak a kiskereskedelem többi szereplője, de az egész szolgáltatószektor tanulhatna tőlük. És ez nemcsak a futárokra igaz: az ügyfélszolgálatuk is rendkívül jól működik, és a termékekre sem lehet panasz.
Persze hibák itt is vannak: megesett már, hogy nem azt a terméket kaptam, amit kértem, és volt, hogy valaki más bevásárlása landolt nálam – de ezek olyan kis százalékban történtek meg, hogy említésre sem érdemes, de a korrektség jegyében azért szólok róla. De míg az Auchannál és a Tescónál az dühít fel legjobban, hogy kiérkezéskor tudom meg, hogy mikor milyen helyettesítő terméket kapok, a Kiflinél az esetek 99,7%-ában azt kapom, amit kértem. Egyébként a helyettesítő termék végtelenül ki tud akasztani, főleg akkor, ha teljesen irracionális: mert az rendben van, ha jonagold alma helyett red chief érkezik, de azt vajon hogy gondolhatják komolyan, hogy aki parmigiano reggiano-t vagy fogast kér, az beéri trappistával és tőkehallal? (Mindkét eset megtörtént). Persze, vissza lehet utasítani, de akkor hoppon maradsz. Ez van. De tényleg ez kéne, hogy legyen? Hogy lehetséges az, hogy azokban a falunyi méretű raktárakban mindig akad az aktuális bevásárlás 10-20%-ának megfelelő termék, ami nincs? A Kifli ezt például meg tudta oldani: ha valami nincs raktáron, akkor már az online felületen feltüntetik ezt – és a pontos időt is, hogy mikortól lesz elérhető. Bevásárláskor így nem marad hoppon a fogyasztó.
Említsük meg a termékeket is. Tapasztalataim szerint nincs akkora választék, mint egy hipermarketben, de azért a diszkontok palettájánál mintha szélesebb termékkört találnék a Kifli raktárában (persze nagyon nehéz ezt összevetni, de én valahogy mindig könnyebben megtalálom a keresett termékeket itt, mint a diszkontokban). A további ok, ami miatt szeretem a Kiflit, az a termékek minősége: sajnos lutri a halak, húsok, zöldségek látatlanban történő vásárlásra, de az online bolt vezetői megértették a fogyasztó kételyeit, és igyekeznek is azt elhárítani. Legalábbis én azt látom, hogy a zöldségek mindig frissek, méretükben kielégítőek. A húsokkal már befürödtem néha, ott bizony sikerült már gyengébb minőségűt kifogni, ki kellett tapasztalnom, hogy melyik márkát érdemes választani.
És persze vannak negatívumok is. Könnyű kitalálni, mi a legfőbb versenyhátránya: az ár. Bizony meg kell fizetni az üzemanyagot és a pontos szállítást, és azt is, hogy a Kifli az online kiskereskedelemben piacvezető. A pontos kiszállításnak felára van, de bizonyos értékhatár alatt a sima kiszállításnak is. Emellett borravalót is illik adni a futárnak (rászolgálnak, a sok kilónyi terméket szükség esetén a negyedikre is seperc alatt felviszik, és még jó pofát is vágnak hozzá), mindemellett viszont a termékek is drágábbnak tűnnek nekem itt, mint a hagyományos versenytársaknál, de azért nem számottevően.
Emellett egy bizonyos összeghatár alatt nem szállítanak ki, tehát a „rendeljünk egy kólát és két csipszet az esti filmhez” itt nem működik, de ne is várjuk el, hogy háromezres rendelésért égetik majd az üzemanyagot. Sem környezettudatosság, sem gazdaságosság szempontjából nem lenne ez helytálló. Apropó környezettudatósság: A Kifli marketingcsapatának leleményességét tükrözi, hogy a futároknak vissza lehet adni a papírzacskót. Ezzel azt az érzetet keltik, hogy újrahasználják azt, pedig nem: megy a szelektívbe a többi papír mellé. Na ez is valami, legalább nem műanyagzacskóba csomagolják a termékeket – de azért gyorsan hozzá is teszem, hogy a papírzacskókon belül sok termék műanyagzacskókban hever, sokszor indokolatlanul, ezt is be lehet vésni a negatívumok közé. A legnagyobb hátránya viszont, hogy Pest megyén és a Balaton környékén kívül elérhetetlenek egyelőre.
Hogy őszinte legyek, tulajdonképpen a Kifli egyáltalán nem kelt bennem pozitív érzéseket. A poszt célja sem az volt, hogy őket bemutassam. Sőt, épp ellenkezőleg: szeretném kissé felrázni a kiskereskedelmi közeget azzal, hogy rávilágítok: az online bevásárlás terén roppant lehetőségek rejlenek, és ha a minőségi, olcsóbb kínálat fel merné ütni a fejét, akkor a kereslet is megjelenne – sőt, a rejtett kereslet ott van, ebben biztos vagyok. Hiszen kii ne élvezné, hogy reggel 10-kor leadja a rendelését, és délután 4-kor már csenget a futár az áruval?(és tényleg azt, amit az ügyfél megrendelt). Remélem, a jövőben egyre több ilyen online kiskereskedelmi vállalat lesz, mert a nagy verseny lenyomja majd az árakat, és akkor már nem kell felárat fizetnünk azért, ami egyébként kis szemléletváltással ma is elérhető lenne. Addig is én maradok a Kiflinél: mert bár nem olcsó, de az általuk megspórolt 1-2-3 óra, amit bevásárlással töltenék, még mindig sokkal drágább.
Legközelebb egy vietnami étterem lesz terítéken. Ha nem akarsz lemaradni róla, dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra!
Fotó: Pixabay
