Az elmúlt két év nem a vendéglátásé volt: előbb a koronavírus nullázta le őket újra és újra, az újranyitás után pedig a szektort elhagyó dolgozók okoztak a korábbinál is súlyosabb munkaerőhiányt. Mire véget ért a járvány, és jött némi enyhülés, a dráguló alapanyagok és azok nehézkes beszerzése rontotta a helyzetet. Nem hangzik túl jól, igaz? Pedig az a szomorú helyzet, hogy mindez semmi ahhoz képest, ami most jön – nyugodtan békéljünk meg a gondolattal, hogy kedvenc helyeink közül nem egy akár örökre lehúzhatja a rolót. Rosszul hangzik, nem kérdés – de ha ez lesz a legnagyobb bajunk, akkor azt mondom, hogy olcsón megúsztuk az előttünk álló időszakot.

Aki rendszeresen jár vendéglátóhelyre (legyen az bármilyen árfekvésű és minőségű), elkerülhetetlenül megtapasztalta a nem kis áremelést. Az elmúlt hetekben ezen felül biztosan ti is találkoztatok azzal a jelenséggel, hogy a kedvenc éttermetek nyitvatartási ideje változott: vagy szokatlan módon bezárnak a hét egy napjára (jellemzően hétfőre vagy vasárnapra), vagy később nyitnak, esetleg korábban zárnak. Sajnos az sem ritka ma már, hogy egy-egy étterem végleg bezár, nem egy helyről tudunk mi is, amely a napokban felfüggesztette a működést.

Ha ti is tudtok ilyen helyekről, ne tartsátok magatokban: írjátok meg Facebook-oldalunkra. És ha már arra jártok, dobjatok egy lájkot is.

Az éttermek nem a bevezetőben említett okok miatt zárnak be, és nem is a gyenge kereslet az ok. Az ugyanis egyáltalán nem gyenge: a főszezonban vagyunk, és az év eleji kormányzati osztogatásnak (ilyen-olyan adó-visszatérítések, fegyverpénz és társai) még érződik a hatása – de ha annak nem is, a többkörös béremeléseknek biztosan. Fogyaszt a magyar rendesen, nincs ezzel semmi gond (egyelőre). A probléma forrása más jellegű: nem a végtermékek iránti kereslet csökkenése, hanem a drasztikusan megemelkedő működési költségek keserítik meg a vendéglátósok életét.

A vendéglátó-szektor épp kibontakozó válságának elsőszámú oka nem más, mint az energiakrízis.

Az az energiaválság, amit minden magyar háztartás kíméletlenül megérez majd a bőrén. Aki nem éri el a kormányzat által megszabott fogyasztási határértéket (ami állítólag átlagos fogyasztást jelent, de ezt lehetne azért vitatni), az közvetve, aki eléri, közvetlenül. A nagyobb háztartásokban százezres számlák jöhetnek ősztől.

Az éttermek számára sincs kegyelem, sőt! A háztartások költségeinek emelkedése piskóta ahhoz képest, amit az éttermek megtapasztalnak: nem elég, hogy nekik a rezsicsökkentés nem igazán segít, de a fogyasztásuk össze sem mérhető egy háztartáséval. A konyhában teljes munkaidőben megy a sütő és a főzőlap (ha elektromos, az a szerencsésebb helyzet, noha főzni gázon sokkal jobb – én legalábbis jobban szeretem), az étteremben égnek a lámpák, szól a zene, és télen még fűteni is kell azt a jellemzően nem kis egységet. Az éttermi dolgozók év eleji cirka 10%-os béremelése után az évközbeni újabb 10%-os emelést, az alapanyagok árának emelkedését még ki lehetett bírni 10-15%-os áremeléssel, de az energiaválságra nincs orvosság.

Mekkora is a gond? Nem kicsi. A földgáz ára például egy év alatt 28 euróról 340 euróra nőtt kilovattóránként. Ez tizenkétszeres emelkedés! Annak az éttermesnek, akinek egy éve 100 ezer volt a havi gázszámlája, az most 1,2 milliót fizethet, ha piaci áron fizet. Hasonló a helyzet az árammal, ott is 6-8-szoros áremelkedést látunk. Egy olyan étteremnél, amely kevesebb vendéget lát el, elviselhetetlen, kitermelhetetlen költséget jelenthet. Ez már nem az a 20-30-50, vagy akár 100%-os költség-emelkedés, amelyet némi marzscsökkenés árán részben át lehet hárítani a fogyasztóra. És nincs alternatíva: nem tud az étterem máshonnan olcsóbb áramot vagy gázt szerezni. Ez a helyzet, ez a fájdalmas valóság.

Nem kérdés: lesznek, akik nem élik túl. Már most vannak, pedig az igazi horror csak ősztől kezdődik. Vélhetően az újonnan induló, még be nem futott éttermek lesznek az első áldozatok, nekik nem éri meg majd alacsony forgalom mellett üzemelni. Mondanom sem kell, hatalmas gyöngyszemek fognak idő előtt odaveszni, olyan újhullámos éttermek, amelyek 3-5 év múlva hatalmas kedvenccé válhattak volna. Velük együtt bedőlhetnek az alacsony vagy közepes forgalmú, fizikailag nagy egységek, de nincsenek biztonságban az alacsony árréssel dolgozó feltörekvők sem. A tőkeerős láncok, hűséges vendégkörrel rendelkező, magas forgalmú egységek, és a kevésbé energiaigényes működésű helyek (mondjuk a salátabárok) ellenállóbak lehetnek.

Egy percig se gondold azt, hogy ez magyar jelenség. A világpiaci energiaár-emelkedés egész Európát érinti, a kilátások mindenütt bizonytalanok. Egyik országban sincsenek biztonságban az éttermek, a kormányzati támogatások pedig erősen korlátosak – ha vannak egyáltalán. Az európai kormányok ugyanis a világ pénzét is elszórták a covid-válság kezelésére, mozgástér most már nem nagyon van (nem térek ki rá, hogy mekkora baj a magas államadósságú déliekkel, bízzunk az ismételt jószerencsében). Lehet, hogy a jövő évi nyaralásodkor bizony már nem lesz ott az a hely, amit a korábbi években annyira megkedveltél.

Eléggé elrontottam a kedved, igaz? Akkor van egy rossz hírem: a legszomorúbb része csak most jön. Az energiaválság ugyanis nemcsak az éttermeket érinti. A gyárak, amelyek működése sokkal energiaintenzívebb, elég nagy gondban lehetnek. Ha ki tudják gazdálkodni a megemelkedett energiaárakat, azt csak áremelések árán tehetik meg – vagyis nem elég, hogy az energiaszámlád elkerülhetetlenül nőni fog, a gáz- és áram árának emelkedése még az iparcikkek áremelkedését is felgyorsítja majd (ami eddig sem volt lassú, tegyük hozzá). Televízió, autó, hangfal, telefon – de ne csak elektronikai cuccokra gondoljunk, ott az élelmiszer-ipar, a gyógyszergyártás, meg minden, aminek az elkészítéséhez energia kell (azaz minden), drágulni fog. És a dolog nem áll meg az iparnál: te fogod megfizetni a fodrász, a mozi, az autómosó, a hotel rezsiszámlájának emelkedését is. És ha kevesebb pénzed marad a hónap végén, akkor étteremre is kevesebbet költesz: újabb csapás az éttermeknek az elszálló energiaszámla mellé.

Tudom még fokozni, a fenti bekezdés ugyanis a kevésbé rossz szcenárió volt. Az abszolút legrosszabb szcenárió, hogy nem lesz gáz, vagy olyan drága lesz, hogy nem tudják a gazdasági szereplők kifizetni. Az a helyzet, hogy Európa egyelőre nem nagyon tud más forrásból elegendő gázt szerezni, rá vagyunk szorulva az oroszokra. Az orosz kormány pedig bármikor megteheti, hogy nem küld gázt, vagy még jobban visszafogja az exportot, hogy még megemelkedjen az ára. Ha ez így történik, akkor a gyárak leállnak, az emberek utcára kerülnek, visszaesik a szolgáltató szektor is. Hogy az éttermekkel mi lesz ebben az esetben? Őszintén, ez lesz a legkisebb gondunk, ha ez a forgatókönyv valósul meg – ahogy a bevezetőben is írtam. Azt mondod, hogy ez a forgatókönyv nem valószínű? Legyen igazad!

Az emberek szeretnek legyinteni az ilyen vészjósló hírek hallatán: „áh, mindig volt valahogy, majd ez is rendeződik.” Helyes hozzáállás, megvéd minket a bizonytalan jövő okozta nyugtalanságtól, békét hozva a jelenbe. Általában én is így teszek, az esetek nagy többségében be is jön. Most viszont őszintén aggódom, a krízis ugyanis csak egyféleképp rendeződhet: ha mérséklődni fog az energia ára. Nincs más lehetőség, energia nélkül nem működik a gazdaságunk, nem életképes a civilizációnk. Ha nem tudjuk megfizetni az energiát, sötétbe borulnak a városaink.

Nem hiszem, hogy az apokalipszis szélén állunk, de valamiért nagyon úgy érzem, hogy a jelenlegi, többé-kevésbé (bár egyre kevésbé) a covid-válság előtti, a jólét növekedésével, a fogyasztással, gondtalan éttermezéssel jellemezhető életszínvonalunk utolsó napjait éljük. Nem hiszem, hogy a nélkülözés 7 szűk esztendeje vár ránk, de kifejezetten fagyos lehet a következő 1-2 év. Lehet, hogy csak a rossz hírek miatti aggodalom beszél most épp belőlem, de a legjobban az aggaszt, hogy az aggodalmamat a racionalitás szüli. Jelen helyzetben ugyanis pofonegyszerű a képlet: ha magasak maradnak a gáz- és áramárak, a gazdaságunk nagyon csúnyán visszaesik. A gázt pedig továbbra is főleg az oroszoktól vesszük, akik az áremelkedésen – még a csökkenő értékesítés ellenére is – nagyot kaszálnak. Felteszem a kérdést: érdekében áll Oroszországnak bőséges földgáz-ellátást biztosítania alacsony áron a számára kvázi ellenséges Európa felé? Attól tartok, mindenki tudja a választ.

Nyitókép: Freepik