Nemrég közöltük olvasónk beszámolóját az akarattyai Mercato étteremről, és most szintén az ő beszámolójuk következik, és a változatosság kedvéért ezúttal is balatonakarattyai éttermek vannak terítéken. Pontosabban nem is akarattyai éttermek, hanem az akarattyai Bercsényi strand két étterme. Mert bizony ha már sok órát tölt strandon az ember, akkor korántsem mindegy, hogy mit eszik, még akkor sem, ha esetleg a gyenge kínálaton belül a közepes a legjobb. Olvasónk szerint az egyik strandétterem kifejezetten jó, míg egy másikkal csúnyán befürödtek. Nézzük, mit gondoltak a helyekről.

Julianna és János sokat járnak Balatonakarattyán, legalábbis ami a beszámolójukból kiderül. Múltkor jól kifilézték a magaslaton fekvő Il Mercatót, most pedig két étteremről is írtak: a mai menü Hangulat és a Fald fel Akarattyát! Mindkét hely strandétterem, ami nem baj. Hálás műfaj ez, sok ember jár arra, és manapság a Balaton mellett még egy erős közepes teljesítménnyel is messze ki lehet lógni felfelé. Én magam elég óvatos vagyok ezekkel a klasszik strandéttermekkel, olvasónk viszont kifejezetten elégedett volt az egyikkel (engem mondjuk nem győzött meg a leírás, teszem hozzá).

Ha neked is van megosztani való éttermi sztorid, ne habozz: küldd el nekünk az inyencfenevad@gmail.com emailcímre, és mi lehozzuk! Ha csak olvasni szeretnéd a beszámolókat, akkor dobj egy lájkot Facebook-oldalunkra!

Hangulat (Balatonakarattya, Bercsényi strand)

Julcsi beszámolója szerint idén már többször voltak Akarattyán, és egy borzasztó kivétellel mindig a Hangulat étteremben ebédeltek. „Ez az étterem nem akar több lenni, mint ami. Finom házias ízek, magyaros konyha, kifőzde jellegű. Az asztalokat rendszeresen takarítják és mindig van rajtuk só és bors. Lehet itt kapni nagyon finom lángost és velős pirítóst is” – írják. Nézzük, mit írtak róla bővebben a lelkes étteremvadász Julcsiék:

„A lángos szép nagy, kb. 30 cm átmérőjű, örömmel láttuk, hogy nem zsírpapíron adják, hanem papír kör alakú tálcán. A vastagsága is jó, nem vékony, kívül ropogós és belül puha. A sima lángos 590.-Ft, és ha ott ülünk, percenként hangzik a kiáltás, hogy Z-nek kész a lángos, X-nek kész a lángos!

Mivel a velős pirítóst is igen sokan kérik, tettünk egy próbát. Tisztességes szelet kenyér (nem bolti fehér kenyér), kb. 1,5 cm vastag, jól megpirítva. Ahogy Szinbád is mondja, "kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemlye ilyesmihez nem nagyon alkalmas"(igaz, ő csontvelőt evett, ez pedig agyvelő). Ezután ráhalmozták a pirított velőt, szép nagy adagot, és díszítésként pár szelet friss erős paprika került rá. Finom volt! 790.-Ft-ért kapható, úgy tapasztaltuk, hogy a lángos után a második legnépszerűbb gyorsétel.”

Miért nem követed még az Ínyenc Fenevadat Facebookon? Ha a kérdésre nem tudsz racionális választ adni, akkor uzsgyi dobj egy lájkot az oldalunkra, és mi hozzuk neked a friss és ropogós éttermi sztorikat. Tarts velünk!

„Délben nyit az éttermi rész. Előtte kirakják az aznapi választékot, így mindig úgy mentünk be a Balatonba, hogy azon gondolkoztunk, melyiket válasszuk. Hétköznap ebédmenü is van 1400.-Ft-ért, ami a balatoni árakhoz képest kifejezetten olcsó. Egyszer kipróbáltuk: erdélyi krumplileves és káposztás tészta volt a menü. A krumplileves inkább kolbászleves volt, mivel rengeteg kolbászkarika volt benne, 3-4 falatnyi krumpli, pár szelet sárgarépa. A leve tejfölös habarással készült, savanyítva. Nagyon ízes, finom volt, és a sok kolbász ellenére nem volt zsíros. A káposztás tészta a mi ízlésünkhöz képest túl édes volt, amelyen még a bors sem segített, de azt láttuk, hogy a többiek jó kedvvel és örömmel eszik.

Ami megérdemli a figyelmet, az a pontyhalászlé. Annak ellenére, hogy strandon van az étterem és fürdőruhában állnak sorban az emberek, adnak arra, hogy a halászlét kis bográcsban tálalják. A halászlé még az agárdi halászlét is lekörözi (erről majd egy külön posztban – a szerk). Passzírozott, de nem túlságosan, ízletes, nagyon finom paprika kerül  bele és sok halpatkó. A hal nem iszapízű, nagyon finom, már az első kanál után jön az elégedettség érzése.

Figyelemre méltó, hogy az étlapon szokott lenni rántott velőrózsa. Többször kóstoltuk ezt is, ugyanaz a minőség mindig. Frissen sütik rendelésre, így kb. 10-15 percet várni kell rá. Négy szép darab rántott velőrózsa rizzsel és tartárral 1790 forint. A velő mennyisége pont elég, alig bírtuk megenni, hiszen azért laktató étel. A bunda ropogós, belül a velő krémes. Érdemes kipróbálni ezt is.

Mindezek mellett a "nép" többnyire mégis a rántott húst és sült krumplit rendel, néha pörköltet. A sült krumpli szinte minden tányéron ott volt, ahogy körbenéztünk. Nincs bajunk a mirelit sült krumplival, hiszen ha jól meg van sütve, akkor finom. Azonban mi nyitottak vagyunk az újdonságokra, azokra a dolgokra, amelyeket itthon nem főzünk (vagy csak ritkán), így ezek az étkezések élmények számunkra. Körbenézve az asztaltársaságokon, nagyon guszta itt a hagymás rostélyos, a cigánypecsenye is. Persze a bolognai spagetti itt is a gyerekek kedvence a rántott hús után...”

Most akkor visszavenném a szót egy szolgálati közlemény erejéig. Én, az Ínyenc Fenevad ezen a ponton határolódom el az étteremtől. Ahol bolognai spagetti készül, ott nekem nincs helyem, és senkinek nem is ajánlom jó szívvel. Szolgálati közlemény vége, visszaadom a szót Juliannának:

„Kaphatóak még a "szokásos" strandkaják: hamburger szezámmagos zsemlében mirelit hamburgerhússal (számunkra kevés szósszal), amerikai hot-dog, melegszendvics (elég nagy és van rajta bőven feltét), no meg pizza, amit furcsa módon még sosem kért senki amikor ott voltunk. Ezt az éttermet tényleg ajánljuk mindenkinek” – mondja Julianna. Én azért a bolognai spagetti után azt javaslom, hogy gondoljuk át azért az étteremválasztást.

Csalódást okozott egy étterem? Vagy épp egy igazi kincsre bukkantál ott, ahol nem is gondoltad? Írd meg nekünk az inyencfenevad@gmail.com emailcímre, és mi világgá kürtöljük a beszámolód!

Fald fel Akarattyát! (Balatonakarattya, Bercsényi strand)

Még mindig Akarattya, és még mindig ugyanaz a strand (amely egyébként szerintem tök menő strand a sziklás kilátással). Olvasóink sajtburgert és baconburgert rendeltek a fenti helyen, ahol szerintük egyébként hamburger, nachos, quesadilla a fő kínálat, de mindig van friss lecsó is. A tapasztalatokról csak röviden számoltak be, mert – Juliannát idézem – „ rossz rágondolni.” Ezt az érzést azért ismerjük. Na de akkor lássuk, mi nem tetszett Julcsiéknak:

„Sajtburger: attól „menő", hogy a kész hamburger felét leöntik sajtszósszal. Elsőre jól néz ki, de így nem lehet megenni (minimum 60 szalvéta kell hozzá). Első harapás után olyan az ember feje, mintha belemártotta volna az arcát a sajtszószba. A szósz műanyag ízű, végig az volt az érzésünk, hogy sajtporból készült, ráadásul túl híg volt. Mivel a hamburgerzsemlét nem pirították meg, pillanatok alatt eláztatta az egészet.

Baconburger: Bacon? Felejtsük el. Egy szeletke volt benne, amely nem volt megpirítva (ámbár az étlap szerint 3 szelet baconchips van benne). Kihúztam a zsemléből, nyúlott, azután lógott az ujjaim között, ráadásul semmi íze nem volt. A zsemle mindkét oldalát BBQ szósszal kenték meg, de mivel nem volt megpirítva a zsemle, ez is elkezdett ázni. A salátalevél csoffadt volt, a lilahagymát szerintünk még reggel vágták fel, mert az is fonnyadt volt. Az étlap szerint lilahagymalekvár is van benne, de azt hiába kerestem, sehol nem volt. Három perc alatt elázott az egész, nem lehetett megenni. Mivel menüt kértünk, kaptunk hozzá sült krumplit és egy dobozos kólát. A sült krumpli nem volt eléggé megsütve, így két ujj közé fogva lehajlott.

Mindkét burgerben ugyanaz a húspogácsa volt, amely eltűnt szinte a nagy bolti hamburgerzsemlében, de ami legfurcsább volt benne, úgy éreztük és láttuk a színén, hogy pirospaprikát is tettek a húspogácsába, ami azért elég meglepő. Mindkét burger 2000.-Ft felett volt.... Nem éri meg.

Hazajöttünk, megnéztük a facebook oldalukat. Örülünk, hogy nem nachos tálat kértünk, mert a képen felismerhetetlen, hogy mi van a sok szósz alatt. Arról már nem is szólva, hogy még véletlenül sem darált marhahúst raknak bele, hanem az étlap szerint grillezett csirkemellet. New Yorkban a 9. utcában, ahol több száz étterem van (Hell's kitchen) valahogy másként nézett ki a nachos. Na de hát "a térképeken megrajzolták, ez itten kérem Magyarország....", ahogy a Bikini énekelte. Viszont mégis tetszik az embereknek... Hát ízlések és pofonok. Inkább a pofon!”

Azért mi pofont nem kívánunk senkinek, de a rossz élményeket mindenképp érdemes megelőzni. Ha az Ínyenc Fenevadat olvasod, akkor találkozhatsz látogatásra érdemes éttermekkel is, meg olyanokkal is bőségesen, amit messziről érdemes elkerülni. Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb beszámolókról, kövess minket Facebookon, ha pedig megosztani való sztorid van, akkor küldd el nekünk az inyencfenevad@gmail.com emailcímre.

És még egy röpke gondolat a fentiekhez. Idén nyáron nekünk is volt szerencsénk a „Fald fel Akarattyát” nevű helyhez. Én hamburgert, strandoló társam quesadillát evett. Megmondom őszintén, bennem nem hagyott mély nyomot a hamburger – sem jót, sem rosszat, de nem is voltak elvárásaim, amikor beültem a helyre. A quesadilla viszont emlékeim szerint kifejezetten gyenge volt, nem sok íze volt, de azért az ehetetlen kategóriába nem került be. De ennyit is a rövid intermezzóról, mert nem is ez a lényeg. A lényeg ugyanis az – és ezt több éves tapasztalatomra alapozva bátran ki merem jelenteni –- hogy a balatoni strandéttermek többsége szar. Főleg ahhoz képest, hogy mennyire drága. Julianna beszámolójának pont az a tanulsága, hogy a strandéttermek közül jól kell választani, mert az erős közepes és a teljesen értékelhetetlen között minden skálát bejár a minőség (najó, elvétve, nagyon elvétve, akad azért jó is).