Az elmúlt időszak nem az étterembe járásról szólt, és nagyon sokan aggódtunk kedvenc vendéglőinkért, sajnos sok be is zárt. A járványveszély -egyelőre legalábbis - elült, és újra felkereshetjük a szívünknek kedves helyeket. De mióta vannak egyáltalán éttermek? Kinek jutott először eszébe, hogy ne csak a családra főzzön? Utánajártunk. 

Abban a korban élünk, amikor az utcára lépve éttermek sokasága hirdeti autentikus(nak szánt) kínálatát, és a hatalmas választékba gyakran beleszédülünk. Különböző nemzetek konyhái kerültek karnyújtásnyira a legkülönfélébb árkategóriákban, és gyakran azt sem tudjuk, hol költsük el a pénzünket. Blogunk egyik küldetése a kiszolgálóegységek felderítése és  (pozitív vagy negatív) értékelésea, hogy példának okáért a Kedves Olvasó ne higgye azt, hogy a népszerű álolasz franchise-étteremben valóban a csizma alakú ország ízvilágát kapja , vagy hogy a tömérdek streed food hely közül melyiket érdemes választani.  Azonban nem is olyan régen az éttermek fogalmát sem ismerték, és az edd meg, amit főztél mondás szó szerinti értelmezése volt jellemző.

A 12. századi Kína és a kereskedők, mint az éttermek első vendégei

A források többsége a Franciaországot jelöli meg az első étterem hazájának, azonban Elliott Shore és Katie Rawson, a Dining Out: A Global History of Restaurants könyv írói szerint Kínában már mintegy 600 évvel korábban (körülbelül 1100-től kezdődően) működtettek a modernkorihoz hasonló vendéglátóhelyet. Ekkortájt a kereskedelem virágzott az északi és déli két nagyváros, Kaifeng és Hangzhou között, így a kereskedők gyakran utaztak ezek valamelyikébe, hogy portékájukat ott árulják. A helyi konyha viszont nem nyerte el tetszésüket, így az első éttermek a kedvükért jöttek létre - az északiak főztek a déli régiókból érkezőknek, és fordítva. Ezek lényegében etnikai éttermek voltak, és választék és kialakítás szempontjából is igencsak hasonlítottak a mai vendéglátóhelyekhez. Az akkori pincérek felvették a rendelést, majd a konyhában sorban állva bekiabálták a rendelést, mikor rájuk került a sor. 

Japán kaiseki hagyománya

Japánban az 1500-as években alakult ki az éttermi kultúra méghozzá a teaházak továbbgondolásából. Egy akkori séf, Sen no Rikyu pedig nem elégedett meg egy-egy étel elkészítésével, hanem megálmodta a  többfogásos kaisekit, ami a napjaink csúcsgasztronómiájára hajaz. Ennek menüje olyan válogatott ételeket sorakoztat fel a vacsora során, amelyek egy adott helyszínhez és évszakhoz kapcsolódnak. 

A modern éttermi kultúra nyugati gyökerei

A történelemkönyvek  és a National Geographic  szerint Boulanger, egy levesárus nyitotta az első modern éttermet Párizsban 1765-ben. Anno a 18. században nem mindenkinek volt konyhája a lakásában, így ők utcai árusoktól vagy különböző termékre specializálódott kifőzdékben vásároltak élelmet. A fent nevezett úriember viszont előállt egy új koncepcióval, amely szerint ő olyan fogásokat készít, amelyek a hozzá betérők egészségét  helyreállítják. Ő használta először az étterem (restaurant) szót, amely a latin restaurare (megújít, megújul) szóból ered. 

Ez nem nyerte el mindenki tetszését a francia fővárosban, hiszen ekkoriban nem árulhattak akármit. Boulanger rövidesen a bíróságon találta magát, ahol azt kellett bizonyítania, hogy a báránylábleves, hiába sűrű, nem esik még a ragu kategóriába, megsértve ezzel más kifőzdék érdekeit. A férfi végül nyert, és folytathatta vállalkozását, ezzel megalapítva a modern éttermek ősét. 

Egyébként a források szerint ez egy elég kezdetleges kiszolgálóegység volt, a Larousse Gastronomique című könyv például Grande Taverne de Londres-t említi, mint első étteremnek nevezhető egység, amely már valóban változatos menüt és szeparált asztalokat kínált az 1782-es nyitásakor. 

Szóval döntse el mindenki, hogy a fentebb felsoroltak közül akkor végtére is melyiket tekinthetjük az éttermek ősének. Online közösségünkhöz csatlakozva Te is megoszthatod véleményed, és követhetsz is minket, ha nem szeretnél lemaradni a jövőben publikálásra kerülő érdekességekről. Például a világ legrégebbi, ma is működő étterméről. 

Fotó: Pexels