Az éttermek egy speciális válfaja a street food, amelynek képviselői az utóbbi időben gombamód szaporodtak, és sokszor nehéz megítélni, hogy közülük hol adják a legócskább kaját, és hol lelhetünk igazi gyöngyszemekre potom áron. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a nagyobb városokban még éhesen is bátran nekivághatunk az utcáknak, biztos találkozunk a műfaj számos képviselőjével, ahol a klasszikus beülősdi-pincéresdi nélkül is gyorsan jót ehetünk.
A street food kifejezés ma már a többségnek ismerősen cseng, de mit is értünk pontosan alatta? Lényegében utcán, kézben elfogyasztható kaja, amit a rendelés után röviddel meg is kapunk, és gyakran a szemünk előtt készül. Ebbe a kategóriába esik a sarki gyrosos és hamburgeres, a foodtruck, sőt, a vásártéri lángosos is, hogy csak néhányat említsek. Viszont nem összekeverendő a fast food-dal, azaz a gyorséttermek ajánlatával, ami ugyan szintén pillanatok alatt elkészül, viszont ezek üres kalóriákat és a legkevésbé sem minőségi alapanyagokat tartalmaznak. Valamiért a többség mégis őket választja - főként a fiatalok, a bohócos burgerező meg a piros csirkéző valamit nagyon jól csinálnak, hiszen köztudott, hogy nem épp a legegészségesebbek, mégis hihetetlen forgalmat produkálnak. Azt sokan érzik, hogy a legolcsóbb pizzaszeletbár meg az aluljárós kebabos nem képvisel minőséget, de ha egy világmárka adja nekünk a szemetet, az rendben van.
Mindazonáltal vitathatatlan, hogy az ilyen legalja bódék tőszomszédságában is találhatunk ötletes, minőséget szem előtt tartó kis kajáldákat. Mint például legutóbbi állomásom, ahova nem először tértem be, de már sokszor bizonyítottak, így kiérdemeltek egy írást. A Kazinczy utca amúgy is tele van ígéretes kajáldákkal, amelyek többsége már újranyitott, és a város egyik legmenőbb helye (a koronavírus előtt mindenképp) a Bors nevű levesező is itt található. Persze nem csak én vagyok róla jó véleménnyel, a legnépszerűbb értékelős-utazós applikáció rangsorában is a 17. helyet foglalja el a budapesti éttermek között, a bő háromezer értékelő meg csak nem ízlésficamos. A külföldiek imádják, de magyarok is megfordulnak bőven a saját maga által gasztrobárnak titulált helyen.
Újra olvashatjátok szókimondó éttermi kritikáinkat, de a receptek és érdekességek kedvelőinek sem okozunk csalódást. Kövessetek minket Facebbokon is, hogy ne maradjatok le semmiről!
A srácok (mert női személyzetet itt még nem láttam) profilja a leves, és azt hiszem, ezekért állnak a legtöbben sorba. Nem is csoda, hiszen hetente új kínálattal jönnek elő e téren, és néha már tényleg egészen elmebeteg kombinációkat látok. Pláne, hogy minden egyes rendelésnél a kasszás hátrakiáltja az elkészítendő kaját, a többiek meg kórusban visszakiáltják, hogy IGEEEN. A vendégek jót mosolyognak rajta, ők meg bizonyára beleőszülnek előbb-utóbb. Na de térjünk rá a levesekre - vannak meleg (általában sós) és hideg (többnyire édes) variációik. Hogy csak pár példát mondjak: wasabis zöldborsókrémleves konfitált tarjával meg mogyoróval, vagy indiai sárgarépaleves, sült csirkével meg fűszeres szilva chutney-val, de sorolhatnám. Ha komplett ebédet akarsz, kérheted menüben a bagettjeikkel kiegészítve, amelyek szintén távol állnak az unalmastól. De vannak tésztáik és salátáik is. Ameddig a kajádra vársz, lesz néznivaló, hiszen a kis helyiség kialakítása egészen fiatalos és poénos, nem ingerszegény, az biztos.
Én most egy mangós sárgabarack krémleves mellett tettem le a voksom, amit fehércsokoládéval és mangó raguval járattak csúcsra. Emellé kértem egy vegán bagettet, amit a következő összetevőkkel hirdettek: hummusz, párolt leveles paraj, trikolor sült paprika, marokkói hagymalekvár, füstölt tofu, friss koriander. A leves nem okozott csalódást, nyári felfrissülésnek tökéletes volt (pont kifogtam egy kellemes napot ebben az értelmezhetetlen, esős időszakban), kellően édes, de nem túlságosan.
A második “fogás” valahogy kevésbé aratott sikert, maradnom kellett volna valamelyik jól bevált húsos kedvencemnél. A hummusz nem igazán nyerte el a tetszésemet, pedig a többi hozzávaló jó volt, a tofu kifejezetten ízletesnek bizonyult, ami sokszor nem így van, mert amúgy elég semleges az íze. A bagett egyébként egy melegszendvicssütőszerű szerkezetben nyeri el végső formáját, hogy aztán vihesse, aki forrón szereti. Talán a mostani volt az első eset, hogy nem volt maradéktalanul pozitív az élmény, de hát a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb el kellett érkeznie ennek a pillanatnak is, hiszen a borsos srácok tényleg nem a jól bevált ízekre utaznak, hanem folyamatosan kísérleteznek, meg hát ízlések és pofonok.
Mindent összegezve bátran ajánlom őket a kedves olvasónak, meg egyébként a street food helyeket is, hiszen meglepően sokat tudnak nyújtani ezek a kis kajáldák.
A jövőben még biztos jelentkezünk hasonló ajánlásokkal, amennyiben kíváncsiak vagytok erre, kövessétek Facebook oldalunkat.
Fotó: Vérmes Ízvadász/Ínyenc Fenevad
