Lassan éledezik hatalmas pofonjából a vendéglátás, legalábbis Európában. A legtöbb országban az enyhítések utolsó fázisai zajlanak, és a megfelelő óvintézkedések mellett újra fogadhatnak vendéget az éttermek. Sokan közülük azonban már soha többé nem fog tudni kinyitni, és számos kiszolgálóegység csak jóval később. Különösen nehéz helyzetben van most a csúcsgasztronómia, hiszen vendégforgalmuk nagy hányadát külföldiek adták, és sokan kétszer is meggondolják, hogy mennyit költenek ezután egy vacsorára.
A koronavírus érkeztével a turizmus-vendéglátás dobta be elsőként a törölközőt. Egyes éttermek gyorsan szembesültek a ténnyel, hogy a forgalomkiesés következtében nem gazdaságos kinyitni, másoknak a 3-ig tartó nyitvatartás előírása tette be a kaput, és voltak azok, akik próbálták kiszállítással átvészelni az időszakot. Szerkesztőségünk fájó szívvel követte és közvetítette az eseményeket, és őszintén reméljük, hogy minél kevesebb vállalkozásnak kellett végleg lakatot tennie az ajtajára. Mi már nyitott szemmel járunk, és rövidesen újra olvashattok tőlünk étteremkritikákat. Hogy ezekről véletlenül se maradjatok le, itt lájkolhatjátok Facebook oldalunkat.
De mi van a csúcséttermekkel?
A fine dining azonban kicsit (nagyon) más tészta. A vendéglátás egy klasszikus csoportja a Michelin csillaggal rendelkező éttermek, akik az elismerés elérése érdekében olyan minőséget hoztak létre, amit a helyieknek általában nagyon kis hányada képes és hajlandó megfizetni - így a vendégek szinte egytől egyig tehetős külföldiek, akik nem ritkán a kulináris élményért utaznak az aktuális városba. Az pedig könnyen beláthatjuk, hogy a turizmus nem mostanában fog visszaállni a válság előtti szintre, 2020 ebből a szempontból nagyon kuka lesz, de az is benne van, hogy nem csak az idei szezon sínyli meg a történteket. Márpedig, ha csak a legalább egy csillaggal jelölt éttermeket nézzük, abból akad jópár, már csak ha maradunk a régiónkban.
A Michelin csillag egyébként nem véletlenül a gumigyártó cég nevével fonódik egybe. Anno a cégalapítók kiadtak egy kis útikalauzt, amelyben az autósoknak adtak tippeket meglátogatni érdemes hotelekkel és éttermekkel, azzal a céllal, hogy többen keljenek útra, így jobban fogyjon a gumijuk - ergo többször kelljen náluk vásárolniuk, imádom. Az érdeklődés növekedésével aztán kinőtte magát a rendszer, megjelentek a könyvbe kerülés szigorú kritériumai, a hivatásos ellenőrök, és a csillagozási rendszer, amely szerint:
- egy csillag: “kiváló konyha, megér egy megállót!”
- két csillag: “magas minőségű konyha, megér egy kitérőt!”
- három csillag: “kivételes konyha, megér egy külön utazást!”
Michelin-csillagos éttermek Kelet-Közép-Európában
Kezdjük talán hazánkkal, ahol kizárólag Budapesten találunk ilyen éttermet (ennek elvi okai is vannak, hiszen a magyar települések közül csak a főváros van feltüntetve a “Main Cities of Europe” kiadványban, így tehát vidéki étterem nem is kerülhet bele), szám szerint 6-ot, amelyből egy étterem két csillaggal is büszkélkedhet 2018 óta. Szlovénia, Szlovákia és Ukrajna egyelőre csillag nélküli országok, de magunk mögé soroltuk Cseh- (2) és Lengyelországot (szintén 2) is. Ausztria (19) pedig jócskán előttünk jár a régióban, ők ráadásul 3 csillagos éttermeknek is otthont adnak. Csak összehasonlításképp a közeli országok közül említésre méltó még Németország (303) és Olaszország (372) is. Ezeknek a nemzeteknek persze jóval több éttermük is van, és utóbbi kettő országnak például külön Michelin kiadvány van szentelve - mindenesetre a posztszocialista térségnek még van hova fejlődnie.
Meghalhat a csúcsgasztronómia?
Látható, hogy nem egynéhány vendéglátó-helyiségről van tehát szó, de arra például fogadni mernék, hogy tőlünk nyugatra több helyi lakos tér be ilyen éttermekbe, mint itthon. Szóval ők talán előbb magukhoz térnek. Itthon azért árnyaltabb a kép: tudok olyan étteremről, ahol például volt házhozszállítás, meg olyanról is, ahol októberig tuti nem lesz újranyitás, és a személyzet egy része is távozott.
Nevesítsünk talán egy éttermet, az egyetlen kétcsillagos magyarországi éttermet, az Onyx-ot. Ott dolgozó kollégámtól első kézből tudom, hogy náluk például ritka a magyar, mint a fehér holló. Hiába, nem itthoni pénztárcára van szabva az a nagyjából 35 ezer forintos menü. Már februárban, március elején is érezhető volt a visszaesés - különösen, amikor a skandináv országokból érkező vendégek kezdtek elmaradozni, de aztán a kormány által március 13-án bejelentett korlátozásokat (3 óráig tartó nyitvatartás) követően kénytelenek voltak elfogadni, hogy egyelőre nincs tovább, hiszen számukra a vacsoráztatás jelentette a fő slágert. Azóta csend van náluk is, és a többi csillagos étteremnél is.
Hogy egy kis reménysugarat is beengedjek, a Michelin-csillagos éttermek látogatása (ha egyszer újranyitnak) mellett szól, hogy náluk általánosságban nagyobb az asztaltávolság, és az alapanyagok minősége és ellenőrzöttsége is kifogásolhatatlan, így a fertőződéstől tartók nem teszik ki magukat különös veszélynek, ha ilyen helyre látogatnak, pláne, hogy itt azért az előzetes foglalás a módi, nagy embertömegtől biztosan nem kell félni.
Így vagy úgy, a fine diningra mindig lesz igény, a kérdés csak az, hogy mikor láthatjuk viszont újra ezeket az éttermeket. Úgy tűnik, hogy erre azért még várni kell, úgyhogy amíg ezt teszitek, csatlakozzatok online közösségünkhöz, ahol további érdekességekre, receptekre, és rövidesen étteremkritikákra lelhettek.
Fotó:Pixabay
