A K-Pop és a K-Drama népszerűsége egyre csak tör előre az európai országokban is, Budapesten például a Koreai Kulturális Központ rendszeresen szervez a koreai kultúrát népszerűsítő eseményeket. Jómagam is nagy koreai sorozat fan vagyok, szóval nem maradok ki a szórásból. Éppen ezért itt volt az ideje, hogy a sorozatokban is sokszor központban lévő klasszikus ételekkel személyesen is megismerkedjek. Erre pedig egy népszerű budapesti étteremben került sor, ahol még a Seventeenes srácok is megfordultak.

Az utóbbi években robbanásszerűen jelentek meg Budapesten az ázsiaitól kezdve, a görögön át, a különböző konyhákat összeolvasztó fúziós éttermek – az ember nem győz választani, amikor arról van szó, hogy jó lenne enni valamit. Igazi gasztroforradalomnak lehetünk a szemtanúi, amelyről Ínyenc Fenevad kollégámnak megvan a véleménye. De most nem erről szól ez a cikk, hanem a koreai gasztronómiáról és a saját élményemről, amelynek a helyszíne az Akácfa utcában található Manna Koreai Étterem volt.

Csajos estét tartottunk a barátnőimmel, már szokássá vált, hogy minden hónapban más éttermet próbálunk ki. Így esett már a választásunk a kínai negyed egyik népszerű hotpotos helyére (amelyről sajnos nem írtam a blogra, de tervezek még oda menni, szóval ami késik, nem múlik), egy viszonylag új perui-japán fúziós étteremre, legutóbb pedig a koreai gasztronómia egyik központi, budapesti helyszínére, a Manna Koreai Étteremre. A hely egyébként a dizájnját tekintve nem túl fancy, de ez pont így van jól. Belépve az étterembe mindenhol a fa elemek dominálnak, a falak teleragasztva koreai filmek és sorozatok plakátjaival, a pult felett büszkén feltűzött aláírások, amit a Budapestre látogató koreai celebektől gyűjtöttek be – szóval a fanoknak igazi kincsesbánya a hely, de azok is kellemes hangulatban fogyaszthatják itt el a vacsorájukat, akik az égvilágon semmit sem tudnak a koreai kultúráról.

Folyamatosan igyekszünk szélesíteni a látókörünket és más nemzetek ételeit megkóstolni: ha szívesen kalandozol velünk a gasztronómiában, kövess minket Facebookon is.

Az étteremben 4-5 személyes félköríves boxokban tudunk többnyire helyet foglalni, de van egy galéria rész is, ahova ugyan nem mentem fel, de lentről úgy tűnt, fent inkább a hagyományos asztal-szék felállás dominál. Arra viszont a lányoknak vigyázniuk kell, hogy ne menjenek szoknyában, mert a galéria szélén ülve konkrétan minden is látszik alulról nézve. De visszatérve a boxokhoz, mi egy ilyenben foglaltunk helyet. Próbáltam előre felkészülni az estére, hogy mit is fogok enni, de még így is sok időt elvacakoltam, mire kiválasztottam az ételt. Mivel nem vagyok nagy sertéshús rajongó, és márpedig a koreai ételek nagy része sertésből készül, így eléggé korlátozottak voltak a lehetőségeim.

Egyébként az étterem Insta- és Facebook-oldalán kutakodva nem sok információt találni, eléggé ritkán is posztolnak, de úgy tűnik nincs is rá szükségük, hiszen megérkezésünk után nem sokkal meg is telt a hely. Meg hát ismerjük a mondást: a jó bornak nem kell cégér. A vendégek többsége ázsiai volt (ez mindenképp jó jel), de akadtak más külföldi és magyar vendégek is.

Visszatérve az ételekhez, végül az egyik népszerű fogásra, a tteokbokkira esett a választásom. Ezen kívül kértünk egy többszemélyes sült csirkeszárnytálat is. A csirkeszárnyakért sem vagyok oda, de úgy voltam vele, hogy ha már ott vagyok, csak megkóstolom ezt is. A fűszerezése és a bundája enyhén csípős, míg az a kevéske hús, ami általában a szárnyakon van, csak úgy omlott le a csontról, szóval teljesen elégedett voltam. De térjünk is rá a lényegre, a tteokbokkira.

Az egyik legnépszerűbb koreai étel: a tteokbokki

A tteokbokki egy eléggé pikáns, rizstésztából készült étel, aminek több változata is ismert. Az általános összetevői viszont a következők:

• Tteok: hosszú, henger alakú rizstészták, amelyek rágós, de egyben puha állagúak.
• Gochujang szósz: ez adja az étel jellegzetes édes-csípős ízét. A gochujang egy erjesztett csilipaprika paszta, amely édeskés, fűszeres, és gazdag ízt biztosít.
• Zöldségek: gyakran hozzáadnak hagymát, répát, káposztát, vagy újhagymát, hogy több ízt és egyedibb textúrát adjanak az ételhez.
• Halpogácsa (odeng): az étel gyakori összetevője a vékony halpogácsa.
• Főtt tojás: népszerű kiegészítő, amely krémes textúrát ad a tteokbokkihoz.

A tteokbokki karakteres ízvilága az édes, csípős és sós kombinációján alapul. A gochujangból származó csípősség ellensúlyozza az étel édeskés ízét, miközben a rizstészta sajátos textúrája különleges élménnyé teszi az étkezést. Ez az ízprofil a koreai konyha egyik alapvető jellegzetessége, ahol az ellentétes ízek kevéssé erőltetett harmóniája kerül előtérbe.

Kövess minket Facebookon, mert sok szuper éttermet fogunk még bemutatni.

Alapvetően bírom a csípős ételeket, persze bizonyos mértékig, és számítottam is rá, hogy csípős lesz az étel, de túlszárnyalta az elképzeléseimet. Sokkal jobban csípett, mint amire felkészültem, nem kicsit folyt az orrom és a könnyem közben, de az ízélményt még így sem tompította, ez a leves-szerű étel egyszerűen isteni volt. Nekem legalábbis nagyon ízlett, minden elfogultság nélkül. A leve krémesen lágy volt a csípős ízétől függetlenül, a rizstészta, ami engem inkább nudlikra emlékeztetett, egyben volt kicsit rágós és elképesztően omlós, a halpogácsa ízletes és szintén omlós. A tojásról nem tudok extrákat mondani, az csak szimplán tojás, de kellett bele az is.

Életemben először kóstoltam sojut is, egy hagyományos koreai alkoholos italt, ami mondhatni hasonló a mi égetett szeszeinkhez, de sokkal enyhébb és sokféle ízben kapható. Mi szőlő ízesítésűt ittunk, ami eléggé édes volt, így inkább valamilyen édeskés likőr-szerű jellege volt. Csalóka, mivel nem érezni az alkoholt és itatja magát, könnyen lecsúszhat egy-két üveggel is akár: mi négyen ittunk meg két üveggel, de már azt is meg lehetett érezni.

A kiszolgálás csillagos ötös: a pincérek nagyon kedvesek voltak, az ételekre nagyjából tíz-tizenöt percnél többet nem is kellett várni, már hozták is a rendelésünket. Nem voltak tolakodók, nem jöttek oda minden öt percben, hogy kérünk-e valamit, de közel voltak és azonnal észrevették, amikor jeleztünk, hogy szeretnénk még rendelni. E célból egyébként minden asztalon el van helyezve egy pincérhívó csengő, ami sokkal kulturáltabb megoldást jelent, mint állandóan a szemkontaktust keresni vagy integetni a pincérnek. Fizetés után pedig cukin odajött az egyik pincér egy kis ajándékkal. Kaptunk egy üdítőt, amiért cserébe kedvesen megkértek minket, hogy írjunk egy Google értékelést az étteremről – természetesen már hazafelé meg is írtam a véleményem, ami nagyon pozitív volt.

Egyedüli kritikának talán azt fogalmaznám meg, hogy elég nehéz előre tájékozódni az étteremről, és az étlapon sem minden esetben van egyértelműen magyarul feltüntetve, mit is takar az étel. A pincérek egyébként angolul beszélnek, de az ázsiaiakon kívül egy magyar pincér is volt, így, ha valaki se koreaiul, se angolul nem beszélne, ő is tud segíteni a rendelésnél.

Szívesen olvasnál még több éttermi beszámolót? Akkor kövess minket Facebookon, hogy elsőként értesülhess a legújabb írásainkról, az extra tartalmakért pedig kövess be Instagramon.

 Fotók: Zabos Muffin