Magyarországon ma még nyitva tartanak az éttermek, kocsmák, vendéglátóipari egységek, és még produkálnak is valamilyen forgalmat. Persze a látogatottságuk messze elmarad a pár héttel ezelőttitől, ami nem is meglepő, hiszen már nálunk is terjed a koronavírus. De mennyire érdemes ilyenkor elkerülni az éttermeket? Kell félnünk tőlük?
Indulásunk óta foglalkoztunk a magyar halászlédilemmával, szörnyülködtünk álolasz étteremláncokon, és belekóstoltunk az Amerikából terjedő barbecue kultúrába is. Most itt az idő, hogy a gasztronómia egy másik világhírű szereplőjét vegyük górcső alá. Ugye mindenkinek megvan az a klisé lelki szemei előtt, ahogy a bajszos francia monsieur hetykén pózol barett sapkájában és csíkos pólójában, kezében jópár baguette-tel és egy minőségi(nek tűnő) vörösborral? A cuisine française szimbolikus, de egyben megosztó téma, úgyhogy mi annál nagyobb örömmel nyúlunk a forró pitéhez.
Egy lyoni (Franciaország) pizzakészítő foglalhatja el a Guiness Rekordok Könyvében az ausztrál Johnny Di Francesco helyét, aki eddig 154 sajtot tartalmazó pizzájával tartotta a rekordot. Az új csúcstartó műve 30 centiméteres, 730 grammot nyom és 257 különféle sajtot tartalmaz. Az ízét illetően azonban vannak fenntartásaink.
Valósággal konganak az ürességtől a kínai éttermek a koronavírus járvány miatt. Pedig a kínai éttermek aligha jelentenek nagyobb veszélyt, mint bármilyen más éttermek, hiszen a személyzet sem feltétlenül járt Kínában (de Hupeiben még kisebb valószínűséggel), és az alapanyagokat sem onnan szerzik be – legalábbis ez derült ki abból a mini körképből, amiben megkérdeztük az éttermeket a fentiekről. Egy azonban biztos: a kínai éttermek megerősítették nekünk, hogy a forgalom jelentősen visszaesett.
Gyakran írjuk le a bejegyzéseinkben, hogy a sok álolasz és kamutörök (attól még, hogy a tulaj török vagy olasz, az ételek nem feltétlenül autentikusak) étterem mellett alig találunk magyaros éttermet a városban. Ha pedig már ennyit írunk a jelenségről, akkor illendő is utána járni, hogy ez tényleg így van-e, és ha igen, mi ennek az oka. És ha már kerestünk, akkor találtunk is egy viszonylag ismert magyaros éttermet – a tapasztalatainkról pedig be is számolok.
Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri a mondást: “Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus.” Csodadiéták tömkelege javasolja ennek ellenkezőjét, vagy int óva a kiadós reggelitől, de most a németországi Lübecki Egyetem kutatócsoportja arra jutott, hogy a tartalmas étkezéssel több kalóriát égetünk.
Sokszor megesik velem, hogy főzni szeretnék valamit, de a megszokott ételeken kívül semmi nem jut az eszembe. Ugyanez igaz a köretekre is. Ha már te sem tudsz kitalálni semmit a fehér rizsen kívül, és a krumpli számtalan verzióját is elkészítetted már, van itt néhány tipp, amelyekkel színesebbé teheted az étrendedet. Átlagban azért drágábbak, mint a hagyományos köretek, de megéri néha újítani, hiszen ezek az alternatív köretek az egészségre is jótékony hatással vannak. Nem kell bioboltba menni, ha be akarunk szerezni belőlük egy-egy tasakkal, a szupermarketekben, de még a kínai vegyesboltokban is meg tudod venni őket.
A cseh főváros az utóbbi években Európa egyik kedvenc turistacélpontjává nőtte ki magát, és ebben elévülhetetlen szerepe van a helyi konyhának. Éttermek tucatjai versengenek az ide látogatók kegyeiért, és a növekvő népszerűség az árakat is szépen feltornászta. Egy hosszú hétvégét felölelő tesztevés győztesét hirdetjük most ki.
Egyre népszerűbb húspótló a tofu, semleges íze és egyedi állaga miatt sokan használják arra, hogy kiváltsák vele az állati fehérjéket. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami vega, az egyben egészséges is, ha pedig egészséges, akkor biztosan környezettudatos is egyben. Nos, a tofu esetén ez pont nem igaz, legalábbis a legújabb kutatások szerint.
Komolyan mondom, akárhova megyek ebben a városban, minden sarkon van egy giroszos (girosz vagy gírosz, nem tudom eldönteni. Okéka, tudom, a görögök hosszú ível ejtík, valahogy így: „jíírosz”, de ha már az elején a „g” hangot nem deformálom el kellően felismerhetetlenre, akkor már az „i”-vel sem fogok vacakolni. Nálam marad rövid, és kész). Legalább havonta megesik velem, hogy bármelyik véletlenszerű pontján vagyok a belvárosnak, és eldöntöm, hogy én márpedig 5 percen belül giroszt eszek, akkor erre meg is lesz a lehetőségem. Persze ezek a kis – néha színvonalas, néha kifejezetten nem, de mindenképpen egyedi – gyorséttermek legtöbbször a török változatot, a dönert árusítják, ettől függetlenül a magyarok fejében még inkább giroszként él az étel.
