Az egyik legegyszerűbb, de talán legolaszabb étel az itthon is ismert és szeretett caprese. A pofonegyszerű receptet többféleképp variálják: van, aki balzsamecettel dobja fel, mások pestót készítenek hozzá. Én azt vallom, hogy az egyszerűség ennél az ételnél is diadalmaskodik, csak jól kell alapanyagot választani.

A caprese nagyon olasz. A paradicsom, mozzarella, olívaolaj és bazsalikom kombója számtalan olasz ételben megjelenik. Ezek (és semmi más!) szerepelnek feltétként az eredeti (és hitem szerint másodmagával az egyetlen) pizzán, a margheritán, de előszeretettel pakolják szendvicsbe is, sőt, még a fentieket kombinálva tésztával, első fogás gyanánt is eszik őket Itáliában. A paradicsom, bazsalikom és olívaolaj triója mozzarella nélkül is szinte elválaszthatatlanok az olasz (főleg a dél-olasz) konyhában, az egyik legklasszikusabb olasz tésztaétel, a spaghetti al pomodoro receptje is ezekkel operál, de az isteni olasz paradicsomlevest is a bazsalikom teszi egyedibbé minden más paradicsomlevesnél (a fenti két recepttel hamarosan jelentkezem itt a blogon). 

De mi kell hozzá?

Nem kell nagyon bonyolult ételre gondolni, de az alapanyag megválasztásán nagyon sok múlik. Itt nem fog működni a sarki kisboltban vett félérett paradicsom, vagy az olcsóbb mozzarella – nem fog megfelelni a várakozásoknak. Ennél a puritán ételnél érdemes nagyon odafigyelni az alapanyagokra, mert itt egy-egy botlást nem tud megmenteni a többi hozzávaló, mindegyik esszenciális.

• Paradicsom: első körben csak annyit mondok róla, hogy jó érett legyen. Én most a manapság oly divatos elrendezésű, körkörösen egymásra fektetett verziót mutatom be, ehhez nagyobbacska paradicsomra  lesz szükség, nagyjából akkorára, amekkora egy mozzarellaszelet maga.
• Mozzarella: jó a bufala is, de ahhoz nagyon éles késre lesz szükség. Működik a fior di latte, én is ebből készítettem most, de a bocconcini (a „golyók”) ehhez az elrendezéshez már nem passzolnak. A lényeg: ne a legolcsóbbat vegyétek, és ha tehetitek, olasz legyen – korábbi cikkemben már bemutattam, hogy ez nem is annyira egyszerű.
• Extraszűz olívaolaj: itt sem ajánlom a legolcsóbb verziót, azokat inkább meghagynám a sütésre. Nincs általános szabály, hogy mennyire erős olívaolajat válasszatok hozzá, ez ízlés kérdése (hogy miként válasszunk extraszűz olívaolajat, arról majd egy későbbi bejegyzésben írok).  Arra nagyon figyeljetek, hogy az íztelen olíva-, vagy sima szűz olívaolaj itt nem nyerő.
• Bazsalikom: a szárított szóba sem jöhet. Frisset vegyetek, amelynek az illatát messziről érzitek. Ha szeretnétek a kép szerint elrendezni a capresét, akkor nagy levelűekre lesz szükség. 
• Oregánó: itt viszont épp a szárított verzióra lesz szükség, ebből a friss verzió nem működik.
• Só: mibe nem kell só? 
• Valaki tesz rá borsot, én nem ajánlom. Épp elég karakteres lesz az íze így is. Ugyanígy vagyok a balzsamecettel is, szerintem nagyon rossz irányba viszi az ízeket.

Ha szeretnél értesülni friss bejegyzéseinkről, akkor kövesd Facebook oldalunkat is! 

Hogy miből mennyit?

Amennyit meg tudtok enni – azt mondom, egy főnek három közepes paradicsom és két egész mozzarella több mint elég lesz. És akkor most nézzük az elkészítést, ami nem egy nagy művelet: az éles késsel nagyjából fél kisujj vastagságúra vágjátok a szeleteket a sajtból és a paradicsomból, majd a kép szerint rendezzétek őket köralakban. Ha már körbe értek, mehet a közebébe is egy paradicsom, hogy ne legyen üres a tányér. Ezután mehet rá a só, az oregánó (nagyjából két csipet az egészre), majd a végén vékonyan öntsétek le extraszűz olívaolajjal. Ugye, mennyire egyszerű? Hagyjátok az ízeket összeérni 10 percig, aztán adjatok az élvezeteknek!

A fenti elrendezés nagyon divatos, mert elég jól néz ki – szinte fáj megbontani. Van, aki nem köralakban rakja el, hanem egyenesen, és hosszú tányéron tálalja, de kaptam már feltornyozva is belőle. Ezek a verziók valóban elég szépek, de van velük egy baj: eléggé behatárolja az alapanyagok merítését.

Máshogy is lehet, és érdemes is

Őszintén megvallom, hogy most fejből nem tudom, hogy készítették először az ételt, de fogadni mernék, hogy csak az éttermi kultúra tette népszerűvé a szabályos elrendezést. Ami biztos, hogy sok olasz családban ma inkább a rusztikus változat a menő: amikor csak belehányják az összetevőket egy tálba, és összekeverik. Bizony ez nem szép, de ízben verni tudja divatos rokonát. Hiszen paradicsomból nem egyféle van, de ha kis uniformizált lepénykatonákat akarunk a tányérunkra, akkor nem válogathatunk szabadon. Pedig a caprese brutálfinom, ha sokféle paradicsomból válogatunk. Bátran adjunk hozzá:

• olasz óriásparadicsomot (istenigazából ebből készítik a legtöbben),
• san marzanót,
• mini koktélparadicsomot,
• piennolo del vesuviot (kurvaélet, hogy itthon nem szerzel olyat)
• ökörszívet,

Ezek mind-mind remekül menni fognak hozzá, és mindegyik visszaadja az eredeti olasz ízt. A recept ilyenkor annyiban változik, hogy a paradicsomokat fel kell kockázni, a mozzarellát és a bazsalikomot pedig rá kell tépdesni (ne vágd őket az istenért se!), az olaj és az oregánó ugyanúgy mehet rá. Finoman lehet keverni is.

Ne tagadd, hogy meghoztam a kedved ehhez a remek, igazán frissítő nyári salátához. A paradicsomnak most van szezonja, ne maradj ki a buliból. Ha jó alapanyagokat választottál, és mindent jól csináltál (amihez azért nem kell olyan nagy tudomány, mint látszik), akkor a selymes, hűvös és lágy mozzarella az édes-fanyar paradicsommal együtt azonnal lázba hozza majd az ízlelőbimbóidat, amit az olívaolaj, oregánó és bazsalikom erőteljes, utánozhatatlan aromája tökéletes kiegészít majd. A fogás egyszerű, de az íze meglepően intenzív, az evés után hosszú ideig érezni fogod még az ízlelőbimbóidon. Frissen sült ciabattával kísérheted, a végén a tányéron maradt nedüt ki is tunkolhatod vele – de azért ne hagyd, hogy a kenyér domináljon a saláta felett.

Ha tetszett a recept, és érdekelnek a gasztrovilág különlegességei, esetleg szívesen olvasnál étteremkritikákat, kövess minket Facebookon! Hamarosan egy menő pizzériát látogatunk meg, nyáron pedig tuti tippeket adunk nektek balatoni éttermekről, vagy épp olyanokra hívjuk fel a figyelmeteket, amit jobb elkerülni. A következőkben hozunk egy igazi olasz tésztareceptet is, valamint megmutatjuk, hogyan készül az eredeti olasz risotto. Ha ez nem lenne elég, legkedveltebb ételeink eredetéről is olvashatsz nemsokára. Tarts velünk!

Egy szó az olasz konyhaművészethez

Senki nem mondhatja, hogy az olaszok nem büszkék a konyhájukra, ennek csalhatatlan jele ez a fogás is – a nagy kedvencem a körkörös elrendezésben az, hogy mindegy, hogy milyen sorrendben rendezem el (paradicsom-bazsalikom-mozzarella, vagy paradicsom-mozzarella-bazsalikom), az olasz zászló így is, úgy is meg fog jelenni a tányéron.

Fotó: Ínyenc Fenevad