A Balaton mellett sok híres halsütőt találunk, egyik-másiknak a neve mellé minőség nem társul. Oszi Bácsi Keszegsütödéje nem ilyen: itt valóban kiváló ízű, ízlésesen tálalt halakat tudunk enni, a minőségre nem lehet panasz. A balatoni valósághoz hozzátartozik az is, hogy az ilyen kiemelkedő minőséget rendesen meg kell fizetni, az itt kapható hal ugyanis drága. Nagyon.
A balatoni nyaraláshoz annyira hozzátartozik a halfogyasztás, mint a fürdés. Ha abból indulunk ki, hogy vízparton vagyunk, akkor adná magát az összefüggés, ám nekem valahogy mégis kissé tudathasadásossá válik a történet, az itt kapható halak döntő többségének ugyanis köze nincs a Balatonhoz. Ha a tömegesen kapható hekket választjuk, akkor ez természetes, ám azt már kevesebben tudják, hogy az itt kapható keszeg nagy hányada sem magyar, kazahsztáni és egyéb keleti tenyészetekből származnak ezek a mutánsok. Nyáron ritkán magyar a fogas is, ez is tenyészetekből származik, tudomásom szerint Csehországból és Ukrajnából leginkább.
Mindenesetre ha Balaton, akkor hal – ez így van és így is lesz. Sok híres (vagy ahogy a címben fogalmaztam: legendás) halsütő van a Balaton-partján, ezek közül kettőt, a Sió Halsütőt és az Aszófői Halsütőt ki is próbáltam – utóbbi kissé csalódást okozott. Sokan ajánlottátok nekem Oszi Bácsi Keszegsütödéjét, ám eddig még nem volt alkalmam kipróbálni. Ám mivel most épp a környéken töltöttem pár napot, nem volt kérdés, hogy hol eszek sült halat. Az ajánlást köszönöm, teljesen megalapozott volt a halsütő hírneve.
Az ajánlásokat szívesen vesszük: írjatok nekünk Facebookon, és ha már ott jártok, dobjatok oldalunkra egy lájkot is.
Szigliget megér egy látogatást
A hely a szigligeti strandon található, de azt most fejből nem tudom megmondani, hogy a strandon kívülről is látogatható-e. A környék egyébként kiváló, véleményem szerint Szigliget tág környéke a Balaton legcsodásabb része, a Káli-medence önmagában is megér egy látogatást (érdemes felmenni az itt található hegyekre is). A Mindszentkálla feletti dombról, a Szent György-hegyről, Csobáncról páratlan a kilátás, Szigligeten pedig a vár is megér egy látogatást. Aki szereti a jó borokat, annak igazi kincs ez a környék.
A szigligeti strand maga annyira nem nagy szám, fel sem ér az én személyes kedvencemhez, a balatonfüredi Esterházy-strandhoz (bár megértem azt is, akinek a parkosított strandok nem a kedvencei, és a balatonfüredi még a balatoni átlaghoz képest is drága), de a környéken a badacsonyi és a révfülöpi is jobban tetszett nekem. Idén fedeztem fel a szepezdi Központi strandot, ahol már a vízbe érkezve se ér le a lábunk, emiatt a mély részen még egy nyári hétvégén sincs nagy tömeg. Aki az úszást preferálja lubickolás helyett, annak jó szívvel ajánlom.
Fantasztikusan jó minőségű sült hal
Amiért mégis vissza fogok jönni a szigligeti strandra, az Oszi Bácsi Keszegsütödéje. A névadó Oszi bácsi sajnos pár éve már nincs köztünk, de a keze munkája mind a mai napig bearanyozza a strandolást. Már megérkezésemkor láttam, hogy itt egészen nagy becsben tartják a halat: azokat nyersen kiteszik a nagyérdemű elé, hogy az nyálcsorgatva méregesse végig a csodás halakat. Van keszeg, pisztráng, fogas és süllő is, valamint filézett harcsaszelet. A halakból választhatunk egyet, amelyik tetszik.
Láttam ám, hogy itt óriási halak vannak, így bár nagyon szerettem volna fogast enni, tudtam, hogy azt súlyosan megszenvedné a pénztárcám. Noha a halsütő névadója a keszeg, vessetek rám követ, én nem vagyok oda ezért a halért. Megeszem, jólesik, de fel sem ér az olyan édesvízi társakhoz, mint mondjuk a fogas, a pisztráng vagy a sügér (utóbbiból mondjuk még sosem láttam étteremben, pedig egészen kiváló íze van). Az arany középutat, a pisztrángot választottam, tudva, hogy ez sem lesz olcsó választás. 1 dekát 129-ért adták (a süllő 179 volt), ám a süllővel ellentétben a pisztráng kisebb volt (nem kicsi, csak kisebb), az eladó srác azt mondta, sütve olyan 40 deka lehet. Belefér, gondoltam.
Sült krumplival, csalamádéval és szósszal kértem, mindenből egy kicsit. Azt tapasztaltam korábban, hogy a legtöbb halsütőben a hal mellé mindenből adnak egy kicsit, így nagyon be kell osztani például a krumplit. Hát nem így történt: óriási adag krumplit, csalamádét kaptam a hatalmas halamhoz, mindezt kifejezetten ízlésesen tálalva. A legtöbb halsütőben a vizualitásra nem figyelnek oda, itt erről szó sincs: igényesen rendezték el a halat a savanyúsággal a krumpliágyon, és már ez nagyon jól megalapozta az ebédemet. Látszott, hogy itt odafigyelnek a részletekre, és ez megérdemel egy dicséretet. (Az mondjuk kevésbé tetszett, hogy az úriember a csupasz kezével pakolta rá a feltétet, de hát istenem.)
A másik meglepetés a fizetéskor ért: felkészültem rá, hogy egy halért 7-8 ezret is ki kell fizetnem, de az ár majdnem 11 ezer volt. Egy darab pisztrángért körettel – még ha ilyen nagy is – ez baromi sok. A Balaton kurva drága, tudjuk, halljuk, ám egészen elszomorító, hogy amikor a balatoni átlagból (ami azért még mindig nem túl magas) egy felfelé kilógó strandbüfében fogyasztasz, a magyar havi átlagbér 2%-át ott kell hagynod egyetlen adag ételért, az enyhén szólva is magas. Lehet bármennyire jó Oszi bácsiék hala, erre nem tudom azt mondani, hogy ár-érték arányban megéri. Még úgy is, hogy ez az adag akár két kisétvágyú embernek is elég lehet, de egy nagyétvágyú ember egyedül is elbír vele.
Kövesd az Ínyenc Fenevadat Facebookon és Instán: ne maradj le egy érdekes tartalmunkról sem.
Nagyon igyekeztem elfeledni, hogy mennyibe került nekem a hal, hogy jó étvággyal el tudjam fogyasztani. Szerencsére sikerült, így végeredményben nagyon jól esett. A hal omlós volt, a pisztráng klasszikus ízéből minden zamat megvolt benne, a fűszerezés nem volt tolakodó, de megadott mindent, amit kellett. A hal csontjait is meg lehetett enni, annyira puhára voltak sülve. Életem egyik legjobb hala volt, túlzás nélkül állítom, talán csak a lillafüredi volt jobb – ám azzal a hallal, ami tányérra kerülése előtt percekkel még él, nem lehet versenyezni. Kiemelném még a csalamádét is, aminek kiváló íze volt: nem dominálta le a borkén, ami olyan sok magyar étteremben, büfében kapható csalamádé ízét teszi tönkre. Ez itt lágy volt, a savanyú és édes ízek egyaránt kiegészítették, de csak kiegészítették a roppanós zöldségek ízét.
Mást is érdemes itt kipróbálni
Azt sejtem, hogy Oszi bácsiékhoz fagyasztás nélkül kerül a hal, másképp nehéz elképzelni, hogy a zamatok és a textúra ennyire koherens maradjon. Az arany ára ellenére is azt gondolom, hogy ide egyszer még vissza fogok jönni, mert ki akarom próbálni az édesvízi halak királyát, a fogast is. Visszatértemkor egyrészt reménykedni fogok, hogy a választékban lesznek kisebb halak is, másrészt vastagon megtömöm majd a pénztárcámat. Szükség lesz rá.
A szigligeti strandon és környékén egyébként más gasztroélmények is várnak. Ritkaság, de a strand egyik büféjében kiváló cseh sört csapolnak igazi cseh kriglikbe. Én vezettem, ezért erről le kellett mondanom, így irigykedve néztem, ahogy mások kortyolgatják a folyékony cseh aranyat. Másnap aztán megpróbáltam bepótolni Révfülöpön, ahol szintén cseh sört csapoltak: ám itt nem volt krigli, csak száraz pohár, amelyben a krusoviceinek olyan íze volt, mint a mosogatólének, amiért 1200-at ki kellett csengetnem. Sokat gondoltam akkor az előző napra, amikor Szigligeten kihagytam a ziccert. Szigligeten nem is a strand az egyetlen, ahol remek cseh söröket lehet inni: szemben a Nádas nevű étteremben Dudákot csapolnak, ami egész ritkaság, csak néhány helyen lelhető fel Magyarországon. Sajnáltam, hogy pohárba adták, korsóban lett volna autentikus, de az íze legalább rendben volt. (A magyar csaposok még a kiváló ízű cseh sört is el tudják rontani valahogy sokszor. Ez van, mi borban meg pálinkában vagyunk jók, meg kell ezzel békélnünk nekünk, sörösöknek.)
Emellett ha desszertre vágytok, ajánlani tudom a kürtőskalácsost a szigligeti strandon. A nagy forgalom miatt mindig frissen készül el, ennélfogva a kürtőskalács mindig ropog és meleg. Ritka jót ettünk belőle hazafelé menet, megérte azt az 1200 forintot, amit egyébként nem tartok soknak. Pláne látva azt, hogy a körtőskalácsot sütő házaspár bent, abban a kis bódéban 60 fokban süti ezeket a csodákat. Ha kritikát akarok megfogalmazni (nem bírom ki, fene a pofámba), azt mondanám, hogy a forró kürtőskalácsot nem ildomos nejlonzacskóba tenni, ahogy ott csinálták, ugyanis hajlamos ráolvadni. Ezt leszámítva viszont kiváló az élmény, a szuper hal után jól esett a friss kürtőskalács. Megszerettem Szigligetet, azt kell mondjam, még ha pár "kilóval" könnyebben is mentem innen haza.
Ha tetszett ez a bejegyzés, kövess minket Facebookon és Instagramon. Sok hasonlóval készülünk még.
Fotó: Ínyenc Fenevad
