Balatonon az ember a legszívesebben halat eszik – én legalábbis így vagyok vele -, de jó halételeket kínáló étteremre egészen nehéz rátalálni. Többen ajánlottátok Siófokon a Sió Halsütőt, és mivel útba esett nekünk Siófok, kipróbáltuk az éttermet. Teljesen megalapozottnak tartjuk a jó véleményeteket róla, mi is elégedetten és jóllakottan álltunk fel.
A korábbi siófoki túránk gasztroszempontból nem sikerült túl jól, volt olyan szerencsénk, hogy nem a legjobb helyeket fogtuk ki. Már akkor sokan felvetettétek, hogy a Sió Halsütővel kellett volna próbálkozni, majd amikor halászcsárdákra kértünk ajánlást, ismét többször találkoztunk az étterem nevével. Ennyi elég volt nekünk, halimádóknak, hogy kipróbáljuk.
Nagyon sok ajánlást kaptunk Tőletek, köszönjük szépen. Rengeteg halászcsárdára kaptunk javaslatot, ezeket felírtuk, és ki is fogjuk próbálni őket, ha az alkalom úgy hozza. Balatoni éttermet is ajánlottatok bőven, ezt is köszönjük. Sajnos minden helyre nem tudunk elmenni, de jövőre sorra vesszük azokat az éttermeket, amelyek több ajánlást is kaptak tőletek, hiszen ennyi ínyenc nem tévedhet! Köszönjük ismét, és várjuk a további ajánlásokat az inyencfenevad@gmail.com címre.
A lokáció egész jó, az étterem a kikötő melletti utcában van, nem messze a parttól. Alig egy kanyarra vagyunk a Petőfi sétánytól, de itt még nincs az a nagy, elviselhetetlen nyüzsgés, az ember zavartalanul tud a szabadtéri székeken is enni. Bent is van néhány ülőhely, de mivel a vendégek nagy része vélhetően nyáron érkezik, így inkább a szabadtéri ülőhelyek a menők. A szabadtéri ülőhelyekből sok van – leülhetünk az utcával párhuzamosan, vagy beülhetünk a teraszra is. Mi az előbbit választottuk.
Ha szeretnél tippeket kapni, hogy hol érdemes egy jót enni, vagy szerintünk mit érdemes elkerülni, akkor kövess minket Facebookon is!
A külcsínről érdemes tudni, hogy ez nem egy halászcsárda, a dizájn inkább a modernitást tükrözi, ami nem is baj, így legalább jobban belesimul a környék városképébe. A fogások sem a klasszikus csárdai hangulatot tükrözik, itt inkább az olajban sült, vagy rántott halak mennek. Ezzel abszolút nincs baj, hiszen azok a halsütők, ahol nagy számban sütik a friss halakat, és gyakorlatilag csak ezzel foglalkoznak, ott sokszor várhatunk jó minőséget. Az étlapon itt olyan ételek vannak, mint a rántott fogasfilé, harcsafilé, rántott pontypatkó, de vannak egészben sült halak is, és olyan érdekességek, mint az egészben sült törpeharcsa. Halászlé persze itt is van, amit sajnos nem kóstoltam meg, mert inkább sült halra vágytam – és hát lássuk be, ez a hely igazi profilja.
A nyárnak vége, de enni ősszel is kell. És ősszel sem mindegy, mit eszel! Mi aktívan járjuk majd Budapestet továbbra is, és néha vidéki helyszínekre, olykor külföldre is ellátogatunk, hogy beszámoljunk az éttermi kalandozásainkról. Ha tippeket akarsz, hogy szerintünk hol érdemes (vagy nem érdemes) enni, kövess minket Facebookon!
Egy rántott fogasfilére, valamint egy egészben sült süllőre esett a választásunk. Én magam eleve fenntartásokkal kezelem a rántott dolgokat, pedig egyébként nincs helye az előítéletnek, egy jó panír sokszor nagyot tud dobni az ételen. Mivel a helyen a legtöbb filézett halat rántják, ezért úgy igazán választásom sem volt, meg eleve ki akartunk próbálni egy egészben sült hal mellett egy filézettet is.
A fogasfilének nem tett rosszat a panír, egészen finom volt, a hal állaga megfelelő volt, nem volt kellemetlen utóíze, jó étvággyal ettem, abszolút ritkaság számba megy a balatoni éttermekben, hogy egy rántott fogas ennyire ízletes. A sózás is optimális volt, egyéb fűszerekre pedig ugye egy jól elkészített fogasnak nincs szüksége, de azért egy kis fokhagyma kiérződött belőle, ami dobott egyet az ízélményen. Amit picit hiányoltam, az a fogas szokásos, kellemes és jellegzetes íze, amit a zamatos, lemezes húsa általában rejteget, ez itt picit enyhébb volt a kelleténél, mindenesetre így is nagyon jó ízzel ettem, és teljesen elégedett voltam vele.
Az egészben sült süllő (ami tulajdonképpen ugyanúgy fogas, csak kisebb) viszont tényleg nagyszerű volt. Múltkor ettünk Kenesén egy parti étteremben egy-egy süllőt, az olyan száraz és hűtőízű volt, hogy semmi élvezet nem volt benne. A Sió Halsütő süllője viszont zamatos volt, ízletes és omlós – de csak amennyire kellett, hiszen a süllőnek eleve ellenállóbb húsa van sok más halhoz képest. Nagyon gusztusos volt a tejfehérre sült húsa, és az íze is hibátlan volt. A süllő szokásos bukéját picit itt is hiányoltam, de akkor már tényleg tökéletes lett volna, tökéletes dolgok meg ugye nem léteznek. A hal bundája bővelkedett a sóban, de én kifejezetten szeretem ezt, hiszen az egészben sült halakat ugye csak a bőrükön tudjuk sózni, így pedig abszolút indokolt volt ez a mennyiség.
Az árakról ma már mintha felesleges lenne beszélni, hiszen egy egyfogásos, kétszemélyes ebédnél, ha még üdítőt is kérünk hozzá, akkor a Balaton partján valahogy mindig 10 ezer forint körül fizetünk, amit legtöbbször sokallunk, hiszen a tucatéttermekben, fásult kiszolgálás mellett általában megbánjuk a költéseinket. A Sió Halsütőben is nagyjából ennyit fizettünk, de ezért egy remekül elkészített, egészben sült süllőt és egy jókora rántott fogast kaptunk (csak a szóismétlés elkerülése végett nevezem másképp a két fogást, mert egyébként nem szeretem a megtévesztő gyakorlatot, hogy ugyanazt a halat kétféleképp nevezzük aszerint, hogy épp mekkorára nőtt).
A kiszolgálást nem érheti panasz, ügyesek voltak a fiúk és lányok. Sok vendég volt, így pörögniük kellett, nem is volt meglepő, hogy kicsit később vettek észre minket, főleg, hogy elég eldugott helyre ültünk. Voltak persze kis hibák, például amikor a felszolgálótól a kék márkás kólát kértem (tudjátok, a p-betűset), akkor kijavított, hogy nekik csak a piros van (tudjátok, a c-betűs), erre aztán odatolta elém a kék márkásat, műanyagpalackban, poharat meg nem hozott hozzá, és mielőtt kérhettünk volna, elviharzott – de mondom, ez inkább megmosolyogtató volt, mint bosszantó, és összességében a kiszolgálás is megállta a helyét, nem tapasztaltuk az oly idegesítő „balatoni közönyt” (ezt a szóösszetételt én alkottam ebben a percben, szerintem menő. Remélem, széles körben elterjed majd, és akkor Kazinczy nyomdokaiba léphetek).
Megkövetem Siófokot a múltkori cikkemért, mert itt is lehet meglátogatásra érdemes éttermeket találni, még ha korábbi látogatásunk során ez nem is jött össze. Jövőre biztosan visszatérünk még, és akkor górcső alá vesszük, ami idén kimaradt. Egy hét még van a nyárból (meg amúgy is, nehogymá’ a köcsög naptár mondja meg, meddig tart a nyár!), egész jó időnk lesz, így ha pont Siófokot veszed célba, és enni akarsz egy jó egészben sült halat, vagy rántott halat, merem ajánlani a helyet.
Kommentben általában kérdezni szoktatok a pontos lokációról, de mi ezt szándékosan nem írjuk le, hiszen mi csak a saját élményeinkről számolunk be, nem célunk az aktuális hely forgalmának növelése, hiszen nem támogatott tartalomról van szó. Persze nagyon örülünk, ha az Olvasó a mi cikkünk nyomán eszik egy igazán jót, de a hely megtalálásának fáradalmait a Kedves Olvasóra bízzuk. Étteremkritikáinkért, érdekességeinkért, receptjeinkért kövess minket Facebookon!
Fotó: Ínyenc Fenevad
