Elképesztően hangulatos hely Dobogókő, a természeti adottságai is páratlanok, ráadásul rengeteg túraútvonal itt fut össze. Aki kitalálta, hogy itt bográcsos látványkonyhát kell csinálni, hatalmas elme volt, az ötlet alighanem anyagilag is jócskán megtérül. Nem is akárhogy sikerült ugyanis a kivitelezés, nagyon ínycsiklandó, ahogy az ízlésesen elrendezett bográcsokban egymás mellett főnek az ételek. Ám az élmény egy nagy része illúzión alapszik.

Imádok túrázni, a Visegrádi-hegység a kedvencem. Egyszerűen nem tudok betelni az Apát-kúti-völggyel, a Rám-szakadékkal, Dömös dunai létképével, túratársaim már eléggé unják, hogy mindig a Visegrádi-hegységet erőltetem. A hegység legmagasabb pontja Dobogókő, ahova mindig öröm feltúrázni, bárhonnan indulok. Újabban rákaptam a hosszabb, 30 kilométeres túrákra, ezeket mindig úgy állítom össze, hogy Dobogókő félútra essen. Így tudok enni igazán jót a Báró Eötvös Loránd Menedékháznál.

A remek bográcsos ételek önmagukban is kiválóak, ám egy kimerítő túra után (Dobogókőt – bár nem olyan magas – meredeksége okán mindig kemény munka megmászni) sokkal jobban esnek a finomságok, amiket ott kínálnak. Több étel rotyog a bográcsban (jellemzően 5-6), nagy a választék: gulyás, babgulyás, erdei gombás pörkölt, vaddisznópörkölt. Nagyon sokat kipróbáltam már, legtöbbször jó volt az élmény. Nemcsak túrázók szeretik, benyomásom szerint a legtöbben csak felautóznak vagy motoroznak a csúcsra egy hétvégi bográcsélményért. Akinek pedig a klasszikus bográcsos fogások nem a kedvencei, választhatnak mást az étlapról. Remek koncepció, klasszis kivitelezés.

Ám a bográcsélmény egy része illúzió: a bográcsban rotyogó ételeket ugyanis bent, a konyhán főzik meg.

Aki bográcsozott már, az tudja, hogy az ott elkészült ételnek egészen más lesz az íze, mintha fazékban főtt volna: a hő is máshogy éri, a füstös aroma pedig egyedi. Ebből következően akár csalódást is okozhat valakinek, hogy a roppant népszerű helyen valójában nem bográcsban készült ételt kap az illető. Kissé nekem is az volt, de visszagondolva nem is érződik az ottani ételeken az a füstös buké, ami a legtöbb bográcsételen.

Nemcsak budapesti éttermekbe járunk: felfedezzük a város környékén rejtett kincseit. Ha Te is igazi gyöngyszemekre lelnél, kövess minket Facebookon. Nem fogsz csalódni!

Itt viszont tennem kell egy nagyon fontos megállapítást: nem akarok pálcát törni emiatt a hely fölött, ahogy a cím is kissé túlzó – nem sötét, és nem is titok ez. A vendégek szeme láttára öntik ugyanis a kondérból a bográcsba az ételeket, és amikor rákérdeztem az egyik dolgozónál (ketten vannak a tűznél, egyikük tényleg úgy néz ki, mint aki az erdőben él, de amúgy mindkettejüknek nagyon macsó man kisugárzása van), egyáltalán nem tagadták, hogy az ételek bent készülnek.

A másik dolog, ami miatt ezt nem lehet számon kérni, az a kivitelezés: nincs akkora bogrács, amennyiből meg lehet etetni annyi vendéget, amennyi megfordul a helyen. Így aztán ha nem készülne a konyhában folyamatosan az étel, nem lenne elég a vendégeknek. Ezt csak így lehet megoldani.

A harmadik, és egyben legfontosabb szempont pedig az, hogy az ételek így is finomak. Nem mondom, belefutottam már egy-két mócsingosabb falatba a pörkölteknél, de azért általában nagyon jókat szoktam itt enni. A kedvencem újabban a gulyás és a babgulyás, ezek kifejezetten szuperek. Legutóbb, épp pár napja, babgulyást ettem, remek összhangban voltak benne az alapanyagok: volt benne bab, csülök, zöldségek, kolbász, és a bográcsosember állítása szerint marha is, aminek az ízét a levesen valóban éreztem, de marhadarabokat nem találtam benne. Csülökből viszont egészen nagy és nagyon jó minőségű kockák voltak benne, omlósra voltak főve – nem ám a bőrös-zsíros csülökdarabokról van szó, amelyet jellemző módon belefőznek a pörköltekbe, levesekbe. Kiváló volt egy jó túra után, főleg olyan környezetben, amilyenben elfogyaszthattam mindezt. Nem sokat lamentáltam azon, hogy ez most akkor hány százalékban készült bográcsban. Emellett mindig jólesik a pogácsájuk is, valamint a főétel után a rétes. A hosszú túra után/közben még a diétába is belefér (ha nem, akkor beletuszakoljuk).

Azért építő jellegű kritikám van (nem a bogrács vonatkozásában): a tálalás lehetne igényesebb, ha már ilyen festői a környezet, és a bográcsos elkészítés látványára ennyi energiát szentelnek (ez nem irónia, tényleg rabul ejtő a hangulat, ha arra jársz és éhes vagy, bizton behúz egy evésre téged is a ropogó fa illata). A tányér, amiben kitálalják, túlságosan egyszerű, menza-hangulatú, lehetne dizájnosabb, mondjuk  hagyományos kerámiatálba tehetnék, mint Dömösön a Vadfalónál, ami szintén egy hangulatos hely, és amiről később írni fogok. A hangulatból (ami a hely legnagyobb erőssége) szintén levesznek azok a műanyagtálak, amin kiadják az ételt, ezt is meg lehetne oldani mondjuk fa (vagy azt imitáló) tálakkal.

A köretek terén is lehetnének kreatívabbak, a főtt krumpli és a nokedli túlságosan egyszerű, a bolti fehérkenyér sem a legjobb minőségű – ráadásul csak egy vékony szelet van benne az árban. Ám ezek csak apró kritikák, ezek ellenére is imádom a helyet és rendszeresen visszajárok, de ezek olyan szempontok, amelyek figyelembe vételével még nagyszerűbbé lehetne varázsolni az élményt. Az árak átlagosak (tehát magasak), budapesti árakkal találkozhatunk, ahogy a közönség döntő része is alighanem budapesti. Ennél olcsóbban csak menzán eszünk, amihez képest egyébként lehet, hogy a dobogókői ételek minősége nem kiemelkedő, de a hely hangulatával nem tud versenyezni semmi. Mégiscsak Magyarország egyik legszebb hegységének csúcsán eszel bográcsban melegített ételeket, ne feledd el.

Összességében tehát jó szívvel ajánlom a helyet a bulváros címadás ellenére is (ha csak ezért kattintottál, akkor még nem épült ki benned elég erős védekezési mechanizmus a magyar online média hanyatlását mutató klikkbét terror ellen), ha van még olyan Fenevad-olvasó, aki nem próbálta ki, az véleményem szerint aligha fog csalódni. Ha pedig visszatérő vendégük vagy, mint én, akkor legközelebb is élvezd ki, amit a hely kínál neked, annak ellenére, hogy a bográcsos ételek valójában a benti konyhán készülnek.

Ha van tapasztalatod a hellyel, oszd meg velünk Facebook-kommentben. Ha már ott jársz, dobj is egy lájkot.

Fotó: Ínyenc Fenevad