A kormány megint nem bírt magával, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a szombati ebéd után (vagy közben, kinek hogy) szólt a nagyérdeműhöz. Az ember már izgul, amikor ezekről a hirtelen bejelentésekről hall, mert tudja: vagy fázni fog utána, vagy benzin nem lesz, vagy kevesebbet fog érni a fizetése. Most szerencsére jó híreket közölt a miniszter, de az éttermesek nem örülhetnek.
Bejelentést tett ma Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter: a kormány ma délelőtt döntött az élelmiszer- és üzemanyagárstop év végéig tartó meghosszabbításáról. Na nem ez a jó hír, ennek személy szerint én nem örülök. Oké, tök jó dolog a 480 forintos benya, de inkább fizetnék 600 forintot érte, csak legyen – mert az üzemanyag-árstop miatt manapság már nem ritka, hogy a töltőállomásokon nem elérhető, vagy nem elengedő az üzemanyag (főleg nyáron volt ez igaz). Akinek futja autóra, azok többségének futná 100-200 forinttal drágább üzemanyagra is, és akkor nem tűnt volna el az importnafta az országból.
Nem is az élelmiszer-árstop kivezetéséről beszélek, az ugyanis egy oltári nagy baromság. Azt már a legelemibb közgázórán megtanulja az ember, hogy az árak mesterséges leszorítása hiányhoz vezet (látjuk ennek jeleit ma a boltokban), de nem ez az elsődleges bajom vele. Hanem az, hogy semmi értelme: Magyarországon az egyik legmagasabb az élelmiszerár-infláció Európában. Amit nem keres meg a kereskedő a cukron meg a csirkemellen, duplán megkeresi máson. De mindegy, lapozzunk.
A kormány ma bejelentette, hogy rezsitámogatást nyújt az energiaintenzív termelő kis- és közepes vállalatoknak: nekik a tavalyi számlához képest megemelkedett energiaköltségek felét állja az államháztartás. A kabinet nagyon szereti a termelő vállalatokat, a különadó sem érintette őket, és ezt a külügyminiszterünk bátorkodott többszörösen nyomatékosítani is. Mindegy, örülni kell a friss bejelentésnek, hiszen ezzel a kormány munkahelyek ezreit mentheti meg (a támogatásért cserébe elvárja, hogy a foglalkoztatottság 2023 végéig legfeljebb 10%-kal csökkenjen, tehát azért hagynak egy kis puffert). Kell ez, mert ha minden rosszul sül el, akkor óriási nagy válság áll előttünk. Ha minden jól megy, akkor csak kicsi lesz a válság.
Nem hiányzik valami? Ó dehogynem: az éttermek nem kapnak segítséget. Energiantenzív vállalatokról van szó? Nos, a definícióból, amit Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter ismertetett – az energiaintenzív vállalat az, amelynek a költsége legalább 3%-át az energiaszámla teszi ki -, nekem az következik, hogy egy étterem energiaintenzív. Állandóan sütnek-főznek, ég a gáz, pörög az áramszámla, világít a lámpa, szól a zene. Ha eddig nem voltak energiaintenzívek, akkor az új árak mellett azok lesznek.
Érdekel az éttermi szektor világa? Kövess minket Facebookon, hogy azonnal értesülj legújabb írásainkról!
Még be se ütött az ősz, de számos étterem az új gáz- és áramszerződést látva inkább lehúzta a rolót. 8-12-szeres áremelkedést nem lehet kigazdálkodni, egy kis egység nem tudja kifizetni a 3-5 milliós számlát. Mindez ráadásul akkor jön, amikor a koronavírus egyébként is megritkította a hazai éttermi- és vendéglátószektort. A vírusról sem ők tehettek, a magas energiaárakról sem ők tehetnek. Szó sem volt arról, hogy az éttermek rosszul gazdálkodtak volna, ezért kellett bezárniuk, sőt, egyre komolyabb fejlődést láttunk az előző években – erre a nyakukba kapták a két válságot. Nem vagyok a piacba való mesterséges beavatkozás híve, de most nem a normális piaci folyamatokat látjuk érvényesülni. Azt mondhatnám, hogy a válság is mesterséges, akárcsak a koronavírus idején (nem a vírusra gondolok itt, hanem a recesszió jellegére). Ilyenkor igenis kell tennie a döntéshozónak.
Nem akarok politizálni, távol álljon tőlem. A kormány lépéseit sem az ideológiai-politikai harc gyepéről, hanem a pálya mellől kommentálom (egyébként akit érdekel, mit mondott a két miniszter ma, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, de még itt is elolvashatja, ki-ki ízlése szerint). Nem megyek bele, hogy mi váltotta ki a gázárak emelkedését, és abba sem, hogy a kormány jól kezeli-e, egyáltalán, felkészülten éri-e őket a válság (pedig van véleményem). De annyit elismerek: ez nem az ő hibájuk, ahogy a koronavírus sem volt. Ez van, ezt kaptuk. Viszont a helyzetből a legtöbbet kell kihozni, ezért én reménykedek abban, hogy a további kormányzati döntések köre már érinteni fogja a vendéglátószektort is (talán még kissé reménykedem is benne, hogy ez a segélykiáltás valahogy eljut az illetékesekhez, de nem vagyok naiv).
És hogy kellően patetikus legyek a végére, hadd költsek át egy Churchill-idézetet az aktuális helyzetre:
„Mert mi értelme elkerülni a téli fagyhalált, ha nem lesz hol megünnepelni a tavaszt?”
Nyitókép: Pexels