Arról már mindannyian hallottunk, hogy van olyan ország, ahol a böfögés teljesen elfogadott, sőt, elvárt az étkezés végén, egyesek itthon is így fejezik ki elégedettségüket. De vajon hol tépik ki az elkészített hal szemét és adják a legkedvesebb vendégnek, és melyik országban illik ételt hagyni a tányéron az étkezés végeztével?
Nekem már lassan az is extremitásnak számít, ha egy kétfogásos ebédre leülhetek, és nyugodtan elfogyaszthatom az általam elkészített finomságot. A rohanós (illetve bocsánat, egy helyben ülős) hétköznapokban gyakran csak sietve bekapok valamit, máskor teljesen szürreális időpontban juttatok tápanyagot a szervezetembe, és nem ritka a rendelt kaja sem. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy mostanság, amikor nagy ritkán neki is állok a főzésnek, annyi kedvem van hozzá, mint a foghúzáshoz.
Nem követsz még minket Facebookon? Egy kattintással megteheted. Ne maradj le legújabb bejegyzéseinkről!
De milyen jó lenne elutazni, és más kultúrák étkezési szokásaihoz alkalmazkodni! Szép emlékeket ébreszt bennem, amikor első franciaországi étkezéseim során a helyi kollégám megmutatta, hogy tulajdonképpen náluk a baguette a kés, és hogy azzal tereljem a villámra az étket. Pedig ez még mind semmi ahhoz a különleges rituálékhoz képest, ami máshol található. Hoztam néhány példát a foodee cikke alapján.
Vigyázat a “tiszteletlenségekkel”
Napestig sorolni tudnánk a lehetséges hibákat, amit az étkezőasztalnál elvétve megsérthetünk másokat, hát még ha a világ egy távoli pontján ülünk össze valakivel.
Itthon talán nem akkora sértés sót-borsot kérni a vendéglátónktól vagy a pincértől, sokan inkább óvatosan főzünk, mondván, hogy aki sósan szereti, majd felhúzza. Portugáliában azonban nem nézik jó szemmel, ha mégis valamelyik fűszert kérjük, ha az nincs az asztalon (tegyük hozzá, azért ez jobb helyeken itthon is előfordul, ha a szakács büszke a főztjére).
Svédországban türelmesen kell bánni az italokkal, amíg a vendéglátó ki nem mondja a varázsszót. Amint elhangzik a szájából a ‘skål’ (egészségünkre) kifejezés, szabad koccintani és a szánkhoz emelni a poharat.
Talán nem akkora újdonság (ha már az italoknál tartunk), hogy nem keverünk alkoholt bármivel. Ha Oroszországban a vodkát fellocsolod, és nem érted az ellenszenved, magadra vess! Én is csak a havernak tekinthető franciák előtt ittam külföldi tartózkodásaim során fröccsöt, de az ő arcuk is megért egy misét, amikor a szent italukba szódát tettem - természetesen nem a bordeaux-i Cabernet Sauvignon-nal követtem el ezt a bűnt.
Ha pedig üres a poharad, ne töltsd újra Japánban! A helyi kultúra szerint mindig a melletted ülőnek kell észlelnie, hogy porosodik a torkod, és neked is figyelned kell a szomszédaidra.
Csak óvatosan a kezekkel!
Pizzát, sült krumplit, csirkecombot kézzel evőknek érdemes tudni, hogy Chilében csakis az evőeszközök játszanak, az étel kézzel történő szájhoz vétele modortalanságnak számít. Ezzel szemben Mexikóban eszedbe ne jusson villával és késsel nekiesni a tacosnak, ezt nyugodtan fogd meg!
Indiában és Afrika egyes részein az sem mindegy, melyik kezeddel nyúlsz az ételért - a bal kéz tisztátalannak számít, a jobbosnak jutnak az olyan magasztos tevékenységek, mint az étkezés.
Dél-Koreában a nálunk idősebb személy által nyújtott italt két kézzel kell elfogadni, és az asztalnál ülő rangidős előtt senki nem kezdheti meg az étkezést.
Ázsia, a kemény dió
A Föld legnagyobb kontinense számos eltérést mutat az európai kultúrától, és ez a kulináris szokásokban is megmutatkozik.
Thaiföldön a villával nem szabad a szánkba venni a falatot, csak a kanálra segíteni azt. Kínában arra kell figyelnünk, hogy étkezésünk végeztével hagyjunk egy kis maradékot a tányérunkon. Engem arra neveltek a szüleim, hogy az utolsó morzsáig meg kell enni, amit eléd raknak, így ennek mindig eleget is teszek, még ha órákig rosszul is vagyok utána teltségérzettől. A kínaiaknál viszont azt üzeni a teljesen üres tányér, hogy nem találtuk elegendőnek a porciót, úgyhogy kíméljük meg magunkat attól, hogy megsértjük a házigazdát, hagyjuk ott az utolsó falatot. Ha pedig nekünk jut a hal szeme, akkor minket tartanak a legkedvesebb vendégnek, így bármennyire irtózunk tőle, meg kell enni - egyesek imádják, mások szerint egyenesen a hal legízletesebb része.
Mindenkinek van egy ismerőse, aki csak szürcsölve tudja enni a levest. Japánban az ilyen személyeknek könnyű dolga lenne, hiszen ott azt tartják, hogy minél hangosabban szürcsölünk, annál jobban ízlik a soba tészta. Aki jár itthon autentikus japán étterembe, annak ez nem újdonság.
A sor folytatható szinte a végtelenségig, és biztos jópáran belefutottak már néhány kellemetlen pillanatba emiatt. Reméljük, rövidesen újra felfedezhetjük más kultúrák étkeit, nem csak az áleredeti éttermek magyar szájra szabott egzotikumait.
Ha tetszett a cikk látogassatok el Facebook oldalunkra és dobjatok egy lájkot! Hamarosan újabb érdekességeket, és éttermi beszámolókat is olvashattok!
Fotók: Pexels
