Eljött az ideje, hogy szót ejtsünk a magyar konyha egyik szimbolikus képviselőjéről és annak evolúciójáról. A lángos a maga egyszerűségével töretlen népszerűségnek örvend emberemlékezet óta, manapság pedig már variációinak csak a képzelet szab határt. Kérdés, hogy a hagyományok szembetiprása ez, vagy jót tett a ráncfelvarrás az olajban sült tésztának.

Legtöbben a Balatonnal azonosítják, nekem a gyerekkori vasárnapok jutnak róla eszembe, hiszen mindig lángosozással végződött a vásározás. Addigra már kellően éhes és unott voltam, úgyhogy örömmel vettem a sajtos-tejfölöst, aminek persze csak a felét tudtam megenni, és órákig fájt tőle a hasam. De mit mondjak, az idő megszépíti az emlékeket, még ha nem is szöknek könnyek a meghatottságtól a szemembe, amikor felidézem. Talán a lángost hívhatjuk a streetfood nagykövetének, még ha a divatos jelző nem is olyan régi, mint a kelt tészta. Elkészítése pofonegyszerű, de én személy szerint még sosem próbálkoztam vele. Én inkább elmentem Budapest egyik ikonikus belvárosi lángosozójába. 

A főváros egyik legismertebb metróbüféje

Hogy mit is értek a sebtében kreált kifejezés alatt? Nos, a Retro Lángos nevű hely a 3-mas metró (a kék vonal, melynek kocsijai híresek a leállásokról, irdatlan melegről és hatalmas embertömegről) Arany János utcai megállójának szerves részét képezte. Bele is illett a képbe, mert pont annyira volt bizalomgerjesztő, mint a megálló, maradjunk annyiban, hogy egyiktől sem vártam túl sokat. Ennek ellenére mindig szép forgalmuk volt, lehet, hogy a jó elhelyezkedés (ha rosszmájú akarok lenni), de nem kizárható, hogy a kitűnő kaja okán. Mi pont az a blog vagyunk, akik nem a külcsínre utaznak, szóval nem zártam ki, hogy tényleg adta a cucc. 

Ha érdekel milyen éttermeket próbáltunk ki eddig, és miket fogunk még meglátogatni, akkor kövess minket Facebookon is! 

Múlt időt használok, mert a metróvonal felújítása és a megálló lezárása okán nekik is költözniük kellett.  Konkrétan az utca másik oldalára, ahol már a korábbi bódé helyett egy egész pofás kis helyiség lett kialakítva, ezzel némileg növelve az élményt. Ebbe az étterembe látogattam el a napokban. 

Széles kínálat, sokféle lángos

Konkrétan 40 féle lángos van kínálaton, ha jól számoltam - azért erre már felkapja az ember a fejét. A különböző feltétekkel ellátott tészták mellett lehet töltött és édes lángost is kérni, árban 400 és 1600 forint között korcsolyázhatunk. Van vega és vegán verzió, ami hatalmas pirospont, viszont a laktózmentes sajtért elkérnek plusz 150 forintot, a többszörös megtérülés mellett ezt a költséget igazán lenyelhetné az étterem. 

Kérdéses az is, hogy kell-e a bevált dolgokat modernizálni. Nem csupán a lángos terén, de például a kürtőskaláccsal is ugyanez zajlik, elérhető fagyis meg gumicukros verzió, háromszoros áron. Nagyszüleim bizonyára hanyatt dobnák magukat, ha látnák ezeket, és mondanák, hogy legközelebb már a pörköltet meg a gulyáslevest is tejszínhabbal szolgálják fel. Szerintem semmi kivetnivaló nincs a tendenciában, ameddig az eredeti kiadás is elérhető, megfelelő minőségben. Ezek a lángosok igyekeznek nyeregben maradni az éhes szájak megnyeréséért folytatott küzdelemben, hiszen manapság annyiféle streetfood érhető el, hogy az újdonságra nyitott egyének vajmi kevés eséllyel választják a fokhagymás lángost. A júliusi balatoni hétvégét leszámítva persze, ott szinte kötelező bejátszani. 

Ezt nyújtotta a bitang húsos lángos

Ha már extrémet próbáltam, akkor nem értem be félmegoldással, az egyik legjobban megpakolt lángosra csaptam le, amit kint a teraszon fogyasztottam el. A kiszolgálás kedves volt, cserébe nem siették el az elkészítését. Az alábbi összetevők kerültek a lángosra: tejföl, sajt, sonka, bacon, kolbász, lilahagyma, jalapeno, hegyes erős paprika és paradicsom. Elsőre méretét tekintve amúgy nem tűnt nagynak a sztori, kicsit aggódtam, hogy jól fogok-e lakni (éhesen érkeztem).

Szerencsére azonban kiadósnak bizonyult a lángosom, kellemesen megteltem, mire végeztem. Azt inkább nem ecsetelem, hogy néztem ki a fogás végére - lehet, hogy eljutok odáig, hogy késsel-villával kell lángost ennem? A tésztája hibátlan, nem volt túl zsíros, az olaj is mintha friss lett volna rajta, nem agyonsütött, sőt, még a hőmérséklete is jó volt, hiszen nem égette szét a számat. A feltétek aránya nekem megfelelt, nem volt semmi agyontolva, csípett azért rendesen, de nem annyira, hogy semmi mást ne érezzek. Talán abból a kolbászból dobhattak volna rá többet, ha már húsimádó lángos, de abszolút elégedetten terültem el a teraszon a kaja végeztével. Hopp 1600 forint, nagyjából megérte. 

Ha tehát egy jót lángosoznátok, jó opció a Retro Lángos, aminek jót tett a modern vendégtér kialakítása, és bőven lesz lehetőségük lángost tesztelni a hozzánk hasonló újdonságokra nyitott ínyenceknek. 

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló beszámolókat, érdekességeket, akkor kattints ide és kövess be minket! Ne maradj le semmiről!

Fotó: Vérmes Ízvadász