Sűrű, zöld farengeteg, meseszép kilátás, egy vendégház kedves személyzettel és finom ételekkel, legtöbben pont erre vágyunk egy hétvégi kikapcsolódáskor. A külföldi nyaralások helyett a belföldi utazások sokasodtak meg ezen a nyáron, és bizony ez nem is baj, mert Magyarországon is vannak meseszép helyek. Mi a Mátrában bukkantunk rá egy hangulatos vendégházra, amelynek a konyhájával nagyon elégedettek voltunk.

Még tavaly foglaltam le egy erkélyes szobát a mátraszentistváni Montem Vendégházban. Szerettem volna a zöldben, természetközeli helyen tölteni egy hétvégét, így esett a választás erre a szálláshelyre. Ugyan nem faház, viszont sok fa elemet használtak az épülethez, és bár nem a legolcsóbb, de ha beleszámoljuk a félpanziós ellátást (ami egy tényleg nagyszerű vacsorát és finom reggelit takar), akkor ár-érték arányban is megfelelőnek mondhatjuk. A mátrai panoráma meg egyszerűen csodás. Még augusztus elején voltunk ott, a mátrai beszámolónk korábbi részét itt olvashatjátok.

A környék varázsa

Péntektől vasárnapig volt foglalásunk, mi pénteken késő este indultunk el. Ha szeretnéd látni, milyen élettel teli a mátrai rengeteg - gondolok itt az állatvilágra -, mindenképp esti indulást ajánlok. Persze ha félpanziós ellátást választottál, akkor az aznapi vacsi bukó, de mi nem nagyon bántuk meg. Az utakon óvatosan érdemes közlekedni, mert lehet, hogy épp egy muflon páros legelészik nyugodtan az út szélén a kanyarban, vagy egy megtermett szarvas baktat át előtted komótosan az úton. Őzekkel nemcsak éjjel futhat össze a szemfüles olvasó, túrázás közben is, mint  ahogy velünk is megtörtént, amikor a nyáron éppen üzemen kívüli sífelvonónál vonszoltuk fel magunkat a domboldalon, és átszaladt előttünk két őz, majd el is tűnt a fák között. 

Amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, főleg most, hogy a Mátrában többször is észlelték medve jelenlétét. Én nem az a típus vagyok, aki előre pánikol, és nem fogok azért a szobában ülni egész hétvégén, mert medvét láttak valahol az erdőrengetegben, de ettől függetlenül még tényként kell kezelni, hogy igenis fennáll a veszélye, hogy medvével találod szemben magad. Tehát kellő óvatossággal kell járni-kelni az erdőben, ha lehet, a kijelölt túraútvonalakon, hiszen akkor jóeséllyel más túrázókat is arra fúj a szél, és állítólag így kisebb az esélye, hogy a nagy barna is szembejön.

A Mátrában számos kis hangulatos helyre, és finom ételeket kínáló vendéglátóhelyekre bukkanhatunk. Mi sem csak a szálláson ücsörögtünk, az éttermi felfedezéseinkről itt olvashattok.

Kedves személyzet, ízlésesen tálalt, finom ételek

A szálláshelyen a reggelit este kell kiválasztani. Nem egy nagy hotelről van szó, így este már nincs recepció, a kulcs az asztalon várt minket a kis papírral. A reggeli kiválasztást nehezítette, hogy csak következtetni tudtunk, hogy az adott reggelik mit takarnak, ilyeneket lehetett a papíron olvasni, mint „Montem reggeli”, „Francia reggeli”, „Édes reggeli” és még sorolhatnánk, volt még jó pár választási lehetőség. Ha időben érkezünk, a recepciós hölgy biztosan segített volna megfejteni mi-micsoda, de ettől függetlenül sem hiszem, hogy mellé lehet lőni, amit ettünk mindegyik nagyon ízlésesen volt tálalva és finom volt. Mivel este érkeztünk, nem tudtuk teljesen felmérni a szállás környékét, másnap viszont ez a látvány fogadott minket:

Sok helyen a svédasztalos reggeli a menő, amikor degeszre eheted magad, hiszen annyiszor pakolsz a tányérodra a felsorakoztatott ételekből, amennyiszer akarsz, vagy amíg el nem fogy a kaja. Itt nem így volt, a már említett módon kellett kiválasztani a reggelit. Az első reggel hidegtálat és krémváltogatást kértünk. A kettőt mi együtt fogyasztottuk el, nem volt olyan extra nagy mennyiség, de elég volt két főnek túra előtt amúgy sem jó telezabálni magunkat. Mindehhez friss, puha bagetteket és zsemléket kaptunk, amit vagy helyben sütöttek ki, vagy egy közeli pékségből hozhattak, nagyon jó volt. A "kencék" (mert így nevezték az étlapon) között volt padlizsánkrémes, tepertőkrémes, a hideg tálon kifejezetten jó sajtok és felvágottak, kolbászkák voltak, ízlésesen tálalva.

Mivel két éjszakát töltöttünk a vendégházban így két reggeliben volt részünk, második alkalommal a francia reggeli minicroissantokból állt, hozzá valamilyen citrusos, ízletes, de nagyon töményen édes krémmel. Az édes reggeli lekvárválogatásból állt, egészen remek lekvárokból, hozzá friss bagettekkel és zsemlékkel. Mindkettővel elégedettek vagyunk, a tálalás is ütős volt (a képen látható tál nagyon menő mostanában). Én kifejezetten szeretem ezeket a kis üveg tálakat, amelyben a lekvárokat és a szószokat adták. A reggelihez egy kancsó narancslét is kaptunk, és természetesen a reggeli kávé sem maradhatott el, szigorúan a teraszról, a panorámát csodálva.

Amikor a szobát foglaltam, a félpanziós ellátást külön kellett kiválasztani. És milyen jól tettem, hogy nem spóroltam meg azt a pár ezer forintot, hanem kértem vacsorát is. Már a reggelinél eldőlt volt, mit fogunk vacsorázni, a fogásokat kiírták egy táblára, így előre felkészülhettünk az ételekre - de nem ilyen formátumra, és főleg nem ilyen minőségre számítottunk, de a pozitív értelemben csalódtunk. Mivel négy fogás várt ránk, számítottunk rá, hogy nem lesznek nagy adagok, ami nem is baj, mert így is pont jól laktunk (de az azért még mégsem a fine dining, annál azért nagyobb adagokat kaptunk). Egyvalami zavart csak a fogásokban, hogy nem volt választási lehetőség. Oké,  viszonylag kevés vendéggel számolnak márcsak a hely mérete miatt is, de lehetne gondolni azokra is akik esetleg nem esznek húst, vagy nem szeretnek bizonyos ételeket. Persze aki vegetariánus, vélhetően előre jelzi a szálláshely részére, hogy ne szolgáljanak fel neki húst, mindenesetre szerintem egy B opciót is kellene biztosítani, más alternatívákkal. 

A fogásokat a vendégház fiatal séfje szolgálta fel, aki kicsit életuntnak tűnt, én alig értettem néha amit mond, cserébe viszont szuper ételeket kaptunk tőle. Az pedig eleve egy óriási plusz, hogy a konyhavezető kijön, és udvariasan bemutatkozik, majd részletesen elmagyarázza, hogy milyen ételt hozott éppen. Profi!

Kezdjük is az előétellel. A kiírásból még nem tudtam, hogy is képzeljem el a salátaágyra helyezett fogast-avokádókrémmel. Amikor kézhez kaptam az említett ételt, elsőre nem tudtam hova tenni, a fogas alig érződött benne, de rendben volt. Számomra nem volt nagy szám, de előételnek tökéletesen megfelelt, és savanykás ízével, friss állagával különleges volt, az biztos.

Az előétel után a leves következett. A nyári szezonban a meleg, nehéz leveseket gyakran váltják fel a hűsítő, könnyű, szezonális gyümölcsökből készített levesek, itt sem volt másképp. Nem vagyok nagy gyümölcsleves-evő, de olyan gusztusos volt a kis dinnyés zselé és dinnyeszelet a tányér közepén, amit szakácsunk öntött fel selymes, málnával és uborkával (!) feldobott dinnyelevessel, hogy a nyál is összefutott a számban. És az íze még meglepőbb volt! Nem a klasszikus gyümölcsleves volt ugyanis, amely ragad a cukortól, és már-már joghurt állagúra főzik, hanem valóban könnyed, az uborka miatt kevésbé édes, mégis aromákban gazdag, hűsítő leves volt. És pont annyi cukor volt benne, amennyi a gyümölcsökben. A grillezett gomolya a tetején még egyedibbé tette.

Főételnek báránysültet kaptunk francia gratin burgonyával. Mondhattok válogatósnak, de a báránnyal se voltam jóban eddig soha, viszont így, hogy nem volt választásunk, kénytelen voltam megkóstolni. És azt kell mondanom, isteni volt. Ez mutatja igazán egy séf képességeit, ha olyan fogástól vagy elájulva, amelynek a hozzávalóit egyébként nem szereted. A bárány valóban mesteri munka volt, omlós volt az állaga, a fűszerezés nem nyomta el a hús zamatait, cserébe a szósznak és a krumplinak erőteljes volt az íze. Tanulság, hogy nem szabad hagyni, hogy a korábbi rossz tapasztalat kihasson az ételválasztásra.

Végül pedig szólni kell a desszertről is. A táblán csak annyi szerepelt: joghurt, citrus, mangó. Azt hittem valamilyen krémes kis könnyű joghurtot kapunk gyümölcsökkel, helyette viszont ez fogadott minket. Ugye milyen guszta? A levessel ellentétben ez már sokkal édesebb volt, de a desszerttől ezt is várja az ember. Túltolva ez sem volt, és bár finom volt, azért mégiscsak a dizájnja az igazán megnyerő. A mangó a tálra felrajzolt krémben manifesztálódott, a citrusos ízek viszont kevésbé hatották át az egész fogást, de ezt én nem is bántam annyira.

Az aktív programok után este a teraszon ülve fogyasztották el a vendégek a borukat - köztük mi is. A bort üvegre vehetjük, és külön számolják fel - kóstolni sajnos előre nem lehet, így előnyben van, aki ismeri az adott pincészet borának kapható évjáratát. A vendégek összetétele elég vegyesnek bizonyult, de maradjunk annyiban, hogy egy átlagos balatoni hotel és a Montem vendégei egészen nagy kontrasztot mutatnak. Aki nyáron ide jön, az vélhetően a kikapcsolódásért, nyugalomért, a jó levegőért és a szép természetért érkezik, télen pedig vélhetően a síelők veszik birtokba a helyet.

Reméljük tetszett a beszámoló és dobsz nekünk egy lájkot Facebookon is. Érdemes követni minket, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről. 

Fotó: Zabos Muffin/Ínyenc Fenevad