Az utóbbi hetekben hoztunk bőven szimpatikus kis recepteket, igyekeztünk titeket ötletekkel ellátni, hogy a maradjotthon alatt se nélkülözzétek a finomságokat. Reméljük, hogy sokatok fedezte fel magát újra a konyhában, esetleg sokan rájöttek arra, hogy a főzés nem is ördögtől való. Az ínyencségek után most egy kitekintőt hoztunk nektek a német konyhára, méghozzá annak sötét oldalára - néhány furcsa fogásról fogunk nektek beszámolni. Lássuk, ki mennyit kóstolt/kóstolna meg az alábbi felhozatalból. 

Minden régiónak vannak ellentmondásos étkei. Emlékszem, Barcelonában fiatal fejjel mennyire büszke voltam magamra, hogy kipróbáltam a disznófület. Azóta már Franciaországban, a csigaevők országában is megkóstoltam egy s mást, sőt, a velük kapcsolatos sztereotípiákról írtam is egy szösszenetet.

Magyar ésszel fel nem fogható, miért esznek keleten rovarokat, de a kakashere meg a disznóköröm sokaknak isteni csemege itthon is. Szóval ja, van itt ellentmondás. De mi van az életben oly precíz, a konyhában mégis hírhedten igénytelen németekkel? Az olasz, a spanyol és a francia konyha mellett nem sokat hallunk a német gasztronómia teljesítményéről, és ez nem véletlen. Persze tudjuk, Európa legprecízebb népének is vannak isteni fogásai, de mi most nem ezeket mutatjuk be - inkább kicsit beléjük is rúgunk, és meglovagolva a sztereotípiákat a dw.com gyűjtése alapján hozunk néhány egészen bizarr német különlegességet:

Ha szívesen olvasnál még több érdekességet, vagy kíváncsi vagy klassz receptjeinkre, kövess minket Facebookon is!

Hackepeter vagy Mett (régiótól függően)

Szüleinktől hamar megtanultuk, hogy nyers húst nem ajánlatos megenni, de van, ahol erre fittyet hánynak. Mi is eszünk ugyan tatár bifszteket, de az egészen más kávéház, hiszen az egészségügyi szempontból biztonságosabb marhahúsból készül. Ezzel szemben még az EU is óva int a Hackepeter fogyasztásától, amely lényegében darált nyers disznóhús, amelyet fűszereznek ugyan, de valahogy a hőkezelésre nem kerül sor. Aztán ezt a masszát gyakran kenyérre kenve fogyasztják, de a klasszikus formája az, amikor hagymával tűzdelik, és egy sündisznót formálnak belőle. Aki szeretné német nyelvtudását fényezni, valamint elkészíteni ezt a finomságot, itt egy Youtube videó a hogyanról. Guszta, mi? 

A hawaii pizza elődje, a hawaii toast

Az 1950-es években terjedt el főként Nyugat-Németországban az alábbi csemege, amely lényegében egy melegszendvics sonkával és ananásszal, tetején egy szem cseresznyével. A máig nagy vitákat kiváltó  hawaii "pizzát" pedig valóban ennek a koncepciónak a továbbvitelével alkotta meg egy görög-kanadai étteremtulajdonos. Nem lehetünk neki elég "hálásak".

Sertésgyomor

Talán ez sem lesz annyira ördögtől való számunkra, akik nem vetik meg a pacalt (ami ugye marhagyomor). A disznó gyomrát saját húsa mellett krumplival, hagymával és répával töltik, a fűszerezés után pedig forró vízben megfőzik (ha közben kiszakad, az kellemetlen). Felszeletelve tálalják, és a fáma szerint egy jó üveg száraz fehérbor megy hozzá a legjobban. Valóban gyönyörű:

Labskaus, a csórópüré

Németország északi részén jellemző inkább az alábbi fogás, amely hagyományosan a szegények eledele volt, hiszen kvázi maradékokat pépesítettek egybe: marhahúskonzervet, céklát, hagymát és főtt krumplit (meg bármit, ami még kéznél volt). Az eredmény nem lehetett túl guszta, ezért takarhatták le egy tükörtojással, így valamelyest tálalhatóbb volt. Bár a mellé kínált uborka és hering csak tetézte a bajokat, úgy érzem. Elég random, nem? Bármennyire meglepő, manapság a fogás újra felkapott, a legmenőbb éttermek étlapján is megtalálható. 

Angolna

Bár sokan szeretik, én egyáltalán nem értem, miért. Nem tudom, melyik veszi el jobban a kedvem attól, hogy kipróbáljam: a kigyószerű, ronda külső, vagy a tény, hogy a vére elkészítés előtti állapotában még mérgező az emberre nézve. Nos, német barátainkat ez cseppet sem zavarja, az ország északi részén ez a halfajta az egyik jellegzetesség, amelyet tálalás előtt jól megfüstölnek. 

Milbenkäse, a sajtok sajtja

Áradoztam már a francia sajtokról és még minden bizonnyal fogok is. Na de kérem szépen, a németek ezzel mindent visznek. Ti gondolkodtatok már azon, hogy honnan ered a sajtkukac kifejezés? Most felvilágosultok: a sajtkukac bizony az a féreg, amely az érett sajtokat szokta meglepni. "Ugye nem azt akarod mondani, hogy a milbenkäse egy olyan sajt, melyet egy fahordóban hagynak érlelődni 3 hónapig, aminek a kérgét ezalatt lerágják a kukacok, hogy aztán az általuk termelt emésztési nedvek megerjesszék a sajtot?" - gondolhatjátok. De bizony! Ezt pedig aztán jó étvággyal elfogyasztják az arra kellően nyitott egyének - kukacostul. Aki nem hiszi, járjon utána, méghozzá  Würchwitz kis falujában, ahol a világon egyedüliként állítják elő ezt a finomságot. Kicsit olyan, mint az olasz casu marzu, csak százszor undorítóbb.

Desszertnek egy kis Pfannkuchen (fánk/palacsinta)

Vezessük le a ezeket a (mindkét értelemben) nehezen emészthető  ételeket némi fánkkal. Ne aggódjatok, még Németországban is tudják, hogy ezeket lekvárral vagy pudinggal érdemes megtölteni. De valamilyen megcsavarodott humorérzék okán különleges alkalmakkor - például szilveszter éjszakáján - némelyiket mustárral ömlesztik el, hogy aztán pórul járt társukon szórakozhassanak. Lelkük rajta, én maradnék a mama baracklekvárjánál. 

Ha meghoztuk a kedveteket még több hasonló érdekességhez, ha szívesen olvasnál különböző nemzetek ételkülönlegességeiről (receptekkel együtt), vagy éppenséggel a bizarr ételeikről, kövess minket továbbra is. Facebook oldalunkon azonnal értesülhetsz új bejegyzéseinkről, csak egy kattintás! Tartsatok továbbra is velünk!

Fotó: Pixabay