A francia sajtokról itthon méltánytalanul keveset tudunk. Ismerjük és hazánkban készítjük is a camembert-t, de a brie is viszonylag ismert. A hazai sajtforgalom messze legnagyobb részét a trappistavásárlás teszi ki (mennyire fantáziátlanok vagyunk...), de azt már alig tudjuk, hogy ez a sajt is francia. Hogy közelebb hozzam a francia sajtkultúrát- és történelmet, összeállítottam egy gyűjtést azokról a kevésbé ismert, de roppant jellegzetes francia sajtokról (persze megemlítve néhány itthon is ismert fajtát). Azok a jellegzetes, ínycsiklandozó, minőségi sajtok XIV. Lajos országából tényleg utánozhatatlanok. Így az irodalom érettségi környékén mindenképpen megérdemelnek egy kis magasztalást, eképpen legalább virtuálisan belemerülünk a világ egyik leghíresebb gasztrokultúrájába.
Volt szerencsém huzamosabb időt lehúzni Franciaországban, és egy ízben (szó szerint) már foglalkoztam is a velük kapcsolatos sztereotípiákkal. Most ráugrok egy másik szívemhez közel álló témára, és a sajtok világába kalauzollak benneteket. Csak egy gyors körsétát teszünk, hisz a topik szinte tényleg kimeríthetetlen.
A legősibb termékek egyike - tekintsük át a francia sajttörténelmet
A sajtkészítés bizony nem a modern korok szülötte, a források szerint Kr. e. 7000 körül már előállították a tejterméket. Az első préselt sajt a Római Birodalomban jött létre (még mindig időszámításunk előtt), Kr. u. 500 körül pedig megszületett a franciák két ikonikus sajtja, a Brie és a Roquefort. Mégis 1180-ig kellett arra várni, hogy valakinek eszébe jusson, hogy a sajt, mint szó nem létezik (legalábbis a francia nyelvben), és hogy most már illene nevén nevezni ezt a nagyszerű finomságot - hát, jobb később, mint soha, mondják az okosok. Így született meg a "fromage"szó.
Aztán a nagy földrajzi felfedezések korában már a kereskedelem tárgya volt, majd a felvilágosodással már a megfejni kívánt állatok egészségével, azok keresztezésével is foglalkozni kezdtek. 1791-ben megszületik a camembert (fontosabb dátum, mint az egyházszakadás éve), az ipari forradalommal létrejön a tömeggyártás, majd már a tejet is pasztörizálják, a 20. század derekán pedig levetítik az első sajtreklámot a francia televíziókban. Közben a minőség egyre jobban előtérbe kerül, az Európai Unió is tesz az ügy érdekében, és már el is érkeztünk a modern sajtok korába - azért valljuk be, gyorsan végigutaztunk röpke 9000 évet. Történelem után folytassuk földrajzzal!
Ha szívesen olvasnál ételekkel kapcsolatos érdekességekről, történetekről, kövess minket Facebookon is! Így azonnal értesülhetsz új bejegyzéseinkről.
Gondoltad? A Roquefortot mióta világ a világ Roquefort faluban termelték és érlelték. Ezt megerősítette VI. Károly, aki 1393-ban a falu lakosainak monopóliumot adott a sajt érlelésére. Később minden egymást követő király megújította ezt a kiváltságot, amely így oltalom alatt álló eredetmegjelölés (AOP) fogalmának alapját jelentette.
Hírhedt régiók még hírhedtebb sajtkölteményei
Bár sokan Párizzsal és az Eiffel-toronnyal azonosítják Franciaországot, a különböző provinciák rengeteg látnivalót és finomságot kínálnak. A sajtokat többféleképpen lehet csoportosítani (állag, milyen tejből, milyen eljárással készült, fogyasztási forma, stb.), én mégis a származási helyet választanám most szempontnak. Ezen az oldalon minden egyes régió sajátosságairól és legismertebb sajtjairól olvashattok.
Normandia zöld legelőkkel tarkított vidékén már a 10. század óta foglalkoznak sajtkészítéssel, és ennek a szakértelemnek is köszönhetően innen származnak a legkedveltebb penészes sajtok, köztük a Camembert. A régióban állítják elő a legtöbb sajtot országos szinten, és szintén büszkék lehetnek teheneik ízgazdag tejére.
A Svájccal és Olaszországgal is határos Rhône-Alpes hegyvidékei és fennsíkjai ideális körülményeket biztosítanak a Beaufort, az eredetileg svájci ementáli francia verzóinak (Emmental grand cru Est-Central) és egyéb ízletes sajtok készítéséhez.
Ennél északabbra található a Franche-Comté régió, amely hazája a Comté és Raclette sajtnak. Ez utóbbit minimum két hónapig érlelik, és mivel folyósra olvad, a franciák (de én is) előszeretettel fogyasztják felmelegítve, különösen téli hónapokban.
Az ország belső részein is találunk említésre méltó tájakat. Ilyen Auvergne, amely szintén jellemző tájképei a hegységek. Ez szép a szemnek, a szájnak pedig érdemes megkóstolni a Bleu d’Auvergne, vagy épp a Cantal sajtot. Mindkettő igen távol áll az itthon agyonfogyasztott trappistától, mind ízben és állagban, de a sajtkultúrára nyitottaknak jószívvel ajánlom mindkettőt.
A Párizst is magába foglaló Île-de-France is büszkélkedhet néhány jellegzetes termékkel, de zászlóshajónak talán a Brie mondható, amely egy krétafehér sajt, amely kemény kéreggel és krémes belsővel rendelkezik - ízében nem olyan intenzív, mint a legtöbb itt említett fajta, így jó kezdés lehet a sajtokkal épp csak ismerkedőknek.
Végezetül pedig szóljunk a Roquefort hazájáról is, ezt a különlegességet a déli Midi-Pyrénées régiónak köszönhetjük. A sajtról kitűnő íze mellett érdemes megemlíteni, hogy ez volt az első, amely megkapta a AOC (Appellation d'Origine Contrôlée) jelölést 1925-ben. Ez a plecsni lényegében azt garantálja, hogy a sajt előállításának minden szakasza adott régióban történik, gondos szakértelemmel, így a márványsajtot máshol nem készíthetik el.
Terveztem még, hogy egy kicsit meséljek nektek a sajtkóstolás etikettjéről és hogyanjairól, hiszen nem csak a borízlelésnek van művészete. Így ebéd előtt azonban már eleget kínoztam magam, úgyhogy erre egy másik írásban térek vissza, addig is kövessétek az oldalt, hogy ne maradjatok le róla.
Fotó: Pixabay